kukkantsbeblogomba

Nemes, vagy nem nemes, a fém újra kinncs
Kardból fény villógj az égre fel, suhints
Visszavágóm csorbul, de itt a köszörű
Fény a fém vagy tán fordítva rezzent
Szerelem volt ez, ide suhintott a végzet.

Ó, bár a nőnek mindent szabad, béna
Néz rám, mint egy pici szilikonbaba
Prüd fejében a rossz mindig én vagyok
Pedig csak értenie kéne a kapcsolatot
Minek tartsunk be minden régi szabályt
Hiszen azokkal csak színészkedni muszáj!

Hová nézel csillagom
Az ég üres boltján
Sehol semmi, nincs a hold
sötétben töpped rám

De csak nézz vaksi kékbe
Én meg fekete fényt
Keresek neked égbe
Hurkolt hinta ülést

Azon ringva fogunk majd
Játszani szerelmesen
Fent repülők borulnak
Lefagynak az űrben

Hova nézel, vidámság
Bájos örömét
Pazarlód, mily kiváltság,
Szemedben öröklét

Most vettem egy visszalátót -
Nem volt drága, száz forint.
Belenéztem, tiszta láng volt...
Szénné égtek álmaink.

Olcsó holmi, nem ér semmit!
El is dobtam könnyedén,
Aludtam rá egy szemernyit -
Ezzel betelt a mesém.

Már nem felelek meg senkinek
égő csóva vagyok, csupor víz,
kiöntött bú, profán szerpentinek;
Nem ismerek jót-rosszat, boríz
szerelmem csókja sosem hideg;
ruhám lenge, paradicsomdísz.
Eshet az eső megköszönöm,
gyakran kifeslik a könyököm.

Nem ítélek már senkit el
nincs véleményem semmiről
középen állok közönnyel
nézem, hallgatom bárkitől
panaszát vigaszát, s ettől
nem leszek több se kevesebb
Eljön az este csöndesen
lehunyt szemekkel lefekszem...

két ujj között jegyez egy ceruzacsonk
valamikor nagy volt ő és lám, elkopott
de-még használható, csak kényelmetlen
hosszú ideig szorongatni a kézben

És mégis híres rajz született általa
halljátok mind, ti új tollak, ceruzák
míg el nem koptatnak, meg nem gyötörnek
benneteket, addig nem adtok értékest