kukkantsbeblogomba

Tüzes a szeretet, mégis kímél
hatalmas tenyérrel féltőn simogat.
Rád néz, hogyha hozzá hűtlen lettél
bocsánatot ad, figyelmed ha lankad

feltennék pár kérdést, ha értenéd
hogy a világ kettőn áll vagy bukik el ;
Nem érzed éjek félelmét, miért
hallgatsz egymagadban? ne bújj mindig el.

Féltő a szeretet, ha bántanak
könnyei hullnak, vérét is teérted...
Jézus Ő, magyar isten anyánknak -

apánknak szent Fia, égi reményed
akit megkoronáztak - Krisztus Ő
Felkent - nincs más személy - lelki megmentő.

álmosodik a szem semmit se lát
tompul a hallás s lazul a nadrágszíj
hát szorítsd meg pajtás az angyalát
nem fogyózhat kit a szükség erre bír

kelj fel nincstelen és ne aludjál
télen a világ nagy ünnepre készül
bár nyaradba mégis visszafutnál
karcsúságod irigyelhetőn szépül

nadrágszíjjal összébbhúzva gyerünk
noszogat a szomnológus serénykedj
a kis motyó könnyű batyu megyünk

te csak moccanj bátran ne szerénykedj
harc az élet állítólag sosem várj
kábítólag sűltgalambot menj tovább

vándorszívű galambok mind mi volnánk
de a testünk súlya visszafogott
mégis kutatjuk égi út irányát
hol lehetne kiszállni valahogy

vándorszívű galambok nem lehet más
csakis a mi lelkünk vagytok ti most
helyettünk szálltok ott fent - nincs megállás
míg mi árván ürítjük a butykost

nekünk csak ez adatott csalfa mámor
elfeledni álmainkat ha fáj
angyalok szárnyak nélkül igyatok hát

ne nézzetek az égre jó ez a bor
kóbor gondolatunk bár máshol jár
de a testi örömök visszafogják

ez egy vers, amelyben előrelép

belépek a bogba s látom lopás-
gátlóval ellátva a lírapitvar
na barátom! - mondom akkor nyomás
máshova, hol nyitott líraudvar

s mentem lopni verseket, nagyelvű
tolvaj vagyok ám, kerülöm a borús
borongós panaszkodós tényszerű
sirámokat, más kéne de basszus!

egyre kevesebb a poénos élc
sebaj gondolám majd én írok vicces
bolondozást, na de mit ad az ég

eltörött a bilifüle - ez kényes
(én meg bizalmatlan vagyok) ezért
kell erőltetni vigabb verselést