kukkantsbeblogomba

Mint fény a nagykabátban - ott lapul
egy kés, kesernyés csokit szeletelt, s mint
kesztyűben az ujjlenyomat, fakul
láthatatlan rongyba-varrt bánatszint.

Korábban divatosan simult rád
ó, de most már csak merev zsebeiben
találni némi meleget - nem ruhád -
nem többé, büdös kukába vesszen.

Megkötik kezem éjtelen álmok,
Szembesüt, összetör egyszer az idő
aprócska faláda hasába rejt ;

Metszem a bokros erőket alant -
fáznak az emberek, világít a kő;
odvas a fénytelen katlan, befed.

sorsgalopp lován az árva gyermek
anyját-apját miután eltemette
végzetkerekén ott eltöprengett -
kukorékolt kint a kakas s felverte

töprengéséből, s akkor tudta már
hogy megházasodik el is ballagott
megkérni a kiszemelt kecses lányt
háztűznézője nagy sikert aratott

csaptak is egy jó nagy lakodalmat
mindenki asztal alá itta magát
csak Ő a vőlegény maradt józan

elcsámcsogott azért egy kenyérsarkat
majd elment és megfejte a Riskát
ez volt nászéjszakája ez valóban

ami azt jelenti két férfi közt
ott állt a mindent elviselő anya
ezüst haját már szétzilálta több
családi vihar jövés-menés zaja

az apa tékozolt a fiú nem
mégis közben nagyon eltávolodott
noha gyűjtött s általa lett minden
hanyagolta szegényt csepp jót nem adott

csak pénzt aminek hamar lába kelt
s az asszony gürcölt takarított, mosott
reggeltől estig kínlódott értük

lassan belegörnyedt tropára ment
sosem ismerhette a boldogságot
s egy napon szótlan halálba szédült

szép napon indult egy-fia kissé
szomorúan gondolt atyjára és félt
mert sosem csavargott de most juhé
boldognak kéne lennie... mendegélt

céltalan bár sehol jót nem remélt
mégis bárhova belépett rózsás lett
körötte minden keze-nyomán szép
dolgok születtek s hamarosan nagy lett

híressé vált gazdag és sikeres
minek nekifogott abból haszna lett
sok év múlva lám hazatérhetett

de hiába tért meg táskapénzzel 
apja kocsmába ment játékgépezett
halálra itta magát úgy halt meg

harminc éve nem látta Benedek
úgy eltűnt az apja nem is ismerte
s most visszatért megviselt és öreg
megszeppent amikor észrevette

hogy ott állt előtte tök-mogorván
kalapnékul rongyosan csalódottan
zsíros tarisznya lógott a vállán
nem is köszönt csak bólintott zavartan

aznap még csendes volt szelíd szótlan
pár nap múlva féltek tőle a házban
kiderült hogy őrült és elvetemült

közönségessége elsősorban
Benedeket találta puhaságban
meghátrált és máris menni készült