Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
mint fény
Mikijozsa• 2017. szeptember 6. 06:25
Mint fény a nagykabátban - ott lapul
egy kés, kesernyés csokit szeletelt, s mint
kesztyűben az ujjlenyomat, fakul
láthatatlan rongyba-varrt bánatszint.
Korábban divatosan simult rád
ó, de most már csak merev zsebeiben
találni némi meleget - nem ruhád -
nem többé, büdös kukába vesszen.
Megkötik kezem éjtelen álmok,
Szembesüt, összetör egyszer az idő
aprócska faláda hasába rejt ;
Metszem a bokros erőket alant -
fáznak az emberek, világít a kő;
odvas a fénytelen katlan, befed.
Mikijozsa2017. szeptember 6. 13:55
@Belle: Szia, köszönöm szavaid
Mikijozsa2017. szeptember 6. 13:55
@Doli-Erzsi: Szia, köszönöm kedves szavaid, ezt tényleg az őszi hangulat sugallta, köszi
Mikijozsa2017. szeptember 6. 13:54
@Pflugerfefi: Szervusz Feri, köszi hogy olvastad, legyen szép napod
Mikijozsa2017. szeptember 6. 13:52
@kevelin: Szia, köszi, hogy benéztél
kevelin2017. szeptember 6. 12:13
Csodaszép szomorúan is csodaszép
Pflugerfefi2017. szeptember 6. 10:28
Letaglózó!
Doli-Erzsi2017. szeptember 6. 09:58
Miklós!
Csodálatosan szép szonett! :)
Olyan mint az őszi elmúlás, de ott rejtőzik az újra élledés reménye, a fény.
Törölt tag2017. szeptember 6. 08:43
Törölt hozzászólás.