kukkantsbeblogomba

Nem csak fényt, csókok ízét keresve
érleljen nemes lelkesedés;
Nyájas arcú szerelem - cseresznye
ajkakon -, májusi friss szedés.
Elkergetném ölelő karokba
az ifjút, a szüzet -, bizakodva.

Fájjon a magány, hadd tudja jókor,
mi a szenvedés -, remete sors;
Mily erény a páros élet - oly kor,
melyben a világ tapintatos,
sem trágárság mérge sem cudarság
émelygő szirupja meg ne rontsák!

Lány darázs derekát ha kímélve
átfogom - oly mennyei a tánc,
mint galambnak égre repülése,
mint halnak a tengeri világ.
Boldogság kunyhoja nem adnálak -,
nem, senkinek! - nem vágynék palotába.

Bár halvány a reménység, de mégis
annak útjára tolnám megint
házas életem vén szekerét- így,
keskeny ösvényeken - szó szerint.
Mosdatni a szívet népdalokkal,
megbékélve zűrös tegnapokkal.

kettőt egy helyett ki mondta, szeress
tétova ébredés - szükség siettet
alakul jövőd leshelyre mehetsz
ha óvatos életed kifizetted

egy bólintással tedd csak le a csók
asztalára ha szíved tiszta rejtély
nincs jobb hely hisz másként tükre fakóbb
miként veszed észre ha visszatértél

kitörlődik a múlt minden mi történt
a megbocsájtás vizébe merül
s azt kérdezi kell a dupla vagy semmi

nem kell gyógyíts megannyi szövődményt
pereg minden napod sértetlenül
keringő létben kell középre menni

herceg - és árnyéka naplementekor
elválaszthatatlan felszívódnak
kámfor a jövő kólával isszák oly
mohon mint a szeszt a rövid boltban

álomra hajtja fejét a csavargó
álomra a pénzeszsák meg a szent
de közben tévézik még néhány rajkó
ámul mozgó képeken odabent

és a herceg átlényegül a trónján
ponyvaregényt olvasgat egymagában
s nagyokat ásít az éjszakában

később a lakáj szuszog a latrinán
nos - hercegként nem sokat gatyáznék 
mert lám - reggelre visszatér az árnyék