kispatak

/ csalódás, merengés, csillag, bölcső, lélek, tenger, sötét, hang, rózsa, lágyan /

(2016 okt. 30. fórum,   – „Írjunk verset a megadott szavakkal….” 

... és a pár napja átírt változat… mert mindig változunk és ez a lényeg…)

 

 

Én úgy szeretném…

 

Én úgy szeretném finoman, lágyan,

de csak kemény szavak tolulnak elő,

az éjszakában sötét harang-hangok

nyílnak ki bánatos, fekete rózsákban,

s a halál bölcsőjében ringva hajnalra

hullámok tarajában veszik el a lélek.

 

Az őszben elmerülve nélküled alig élek,

a tenger túl vad, kiszámíthatatlan

csalódások örvényei félelmesek, mélyek.

Ó, mennyire szeretnék csillag lenni,

galaxis-karjaidban örökre szeretve lenni,

a földi merengést elfeledni végleg,

ha úgy szeretnél s én szerethetnélek.

 

 *********************************

( csillag, bölcső, lélek, tenger, sötét, hang, rózsa, lágyan, csalódás, merengés)

/a csalódás és a merengés szó ezúttal nem fért bele… /

 

Ha csillagként…

 

Szeretném én finoman és lágyan,

ahogy nyárillat ring a tavirózsákban,

de az éjben csak sötét harang-hangok 

nyílnak fénytelen csillagszirmokban  

s a halál bölcsőjében ébredve hajnalra 

hullámok vad táncába veszik a lélek. 

A tenger túl szilaj, kiszámíthatatlan 

zúgó örvényei félelmesek, mélyek.

 

Szeretnék a földön veled maradni,

álomban innen együtt továbbmenni,

valóra váltani legtitkosabb vágyam

ragyogni melletted minden éjszakában.

Ó, mennyire szeretnék csillaggá válni,

galaxis-karjaidban szeretve lenni, 

földi életemet majd elfeledni végleg,

ha úgy is szeretnél s én szeretnélek.

 

 

 

Hó-rajzok

 

„Nincs szükségem beszédre sem,”

minek a szó? Csak félreérthető.

A láthatáron a semmibe nézhet a szem,

ha a lélek földje hideg hómező,

befogadásra, teremtésre képtelen.

Csúszhat, szánkázhat rajta a gondolat,

jégbe fagyhat a fehér lepel alatt,

míg sötét fotonokra esik szét a nap...

Nekem nem kellenek már szavak,

csillagjelekből, fényszövetből

magamnak összeraktalak.

Némán rajzolok a hóba ábrákat,

nézd meg jól, vésd a szívedbe,

mert elmegyek s elporlik a jel,

amit többé senki sem láthat...

Szótlanságom akkor úgy szeresd,

„mint a köveket vagy a fákat.”

 

(az első és utolsó sor idézete: Borges: Egyszerűség  c.verséből való  /fórum játék/)

 

 

Nevesített képek és képtelenségek  :)

 

 

Áron

 

Most megkaphatnám, végre akciós Áron,

habár alig látszik még a láthat-áron,

talán lelépett, s túl van már hét határon,

bárki látja bárhol, szerezze meg mindenáron!

Zoltán

 

Még a nevét is úgy imádom: Zoltán,

ha átölelne így szólna: csak nem fázol tán?

Hozzábújnék én télen is szimultán,

ő meg azt kérdené: tavaszt hozol tán?

Gábor

 

Aha! Szóval te vagy az a Gábor,

akit véletlen eltalált az Ámor -

- nak a nyila, vagy mi a csuda,

na de hát ilyen ez, Gábor,

majd meglátod, csuda egy mámor!

Ádám

 

Ő a teremtés koronája: Ádám.

Ha Éva volnék, ő lenne a kincses-ládám,

persze én senkinek sem mutogatnám,

mert Isten így szólt: „Lám, őt néked ’ádám’ „

 

Alpár

 

Alpár vígan lebeg a boldogság folyójában,

ott úszkál pont ő is, ahol egy halpár ficánkol,

de jaj! Mind fönnakadtak a sors hálójában,

alpári egy történet..,  majd elmondom máskor.

János

 

Ó, hányszor kívántam én, hogy legyen...

s a kedvéért én is ott lennék a hegyen,

de csak várok, mint hegyen régi várrom

s várom, hogy a párom a János legyen.. .

 

Tamás

 

Nekem ő a Tomi, másnak viszont Tamás,

a részem lett, olyan atomi, de azt mondta más,

hogy a Tamás nem hiszi,  hisz valami mást

keres folyton, mert ő olyan hitetlen Tamás.

  

 

az valóság ez meg képzelet

 

 

ez valóság az meg képzelet

bár ezen könnyen túlléphetek

talán élek és ébren álmodom

álmomban pedig rád hagyom

 

te vagányul én lezseren

te kedvesen én érdesen

te szétzilálsz majd összeraksz

én szétesek te ölbe kapsz

én szótlanul te harsogón

nevetsz kiakadsz a szón

én sírok te mosolyogsz

csodálkozom te dadogsz

én szélvihar te nyáreső

te villámlás én jóidő

te shaolin erő szenvedély

én pitypangfelhőn szellőszegély

te hajón úszó zöld sziget

én tengerár mi elvihet

te a vászon én az ecset

de te választod a színeket

én a keret és te a kép

ám a szem most hátralép

 

elrontott egy kis részletet

te festesz és én nézhetek

már megint fordítva képzelek

az valóság ez meg képzelet

 

 

Haranglábak

 

Öltöznének már mind fűszoknyába,

fagyban álldigálni únja az ácsolat,

egymásba csapolt ritmusok vágya

szélbe burkolná a harang-hangokat.

Fölsóhajt a föld is, zöld indát küldene,

orgonás legyezőt nyitna a kézbe,

a lábakra könnyű cipellőt és lágy zene

mellett szédült fénykeringőt járva

indulnának így a tavasz elébe,

kacsintanának a nap égő szemébe

s száz mosolyt vetne rá a szoknya ránca.

http://kepkezelo.com/images/y88c5a2bnw29amh8v15g.jpg

http://kepkezelo.com/images/pf0jhm414ivc7sjzh9fa.jpg

 

/A cím Gősi Vali által a fórum játékban megadott, a fotókon a pankaszi un. "szoknyás harangláb" kívül... és bent a dobogó szíve..: )/