lehunyt szemeddel

Rozella•  2017. március 7. 20:32

 

lehunyt szemeddel

 

leszegett fejjel ballag

néha kalapot emel a csendnek

odébb kihűlő házfalnak támaszkodva

kifújja magából az elhasznált

tüdőbe szorult keserűséget

megpihen pár percet majd továbbmegy

hajnaltájt a kihalt utcán senki sem jár

értelme nincs hogy fölfelé mutogasson

az álmai úgysem látnák

bámulva a réveteg háztetőről

kisérik utolsó bizonytalan lépteit

megdöbbensz milyen egykedvűen viseli

hogy homlokon csókolta a halál

imbolygón lépked az elringató semmibe

lélek sincs körülötte

és nem érted kinek köszönget

kitől búcsúzik mikor hátrafordul

s halkan szól  ennyi volt

most elmegyek

tovább már ne gyere utánam

 

mielőtt a világ észrevenné

hogy te is szeretetre szomjazol

beleborzongsz de álmodban szót fogadsz

csak lehunyt szemeddel követed

ahogy a kalapját viszi még a szél

 

( megadott szavak: fölfelé, szomjazol, mutogasson, csókolta, halál, leszegett, világ, csendnek, ringató, beleborzongsz)

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2017. március 9. 08:12

@gosivali: jó szavak voltak... köszönöm!

Rozella2017. március 9. 08:12

@Pflugerfefi: a próbálkozásod szerintem igen jó, a végén talán én változtatnék:
"s az élet átvonul holt lényeibe" . Ha van kedved hozzá, játssz ilyet nyugodtan! :)

Rozella2017. március 9. 07:51

@Ernest: ..és valóban. Köszönöm!

Rozella2017. március 9. 07:50

@BakosErika: köszönöm Erikám!

Ernest2017. március 9. 01:55

"lehúnyt" csak lehunyt :)

BakosErika2017. március 8. 18:28

Nagyon jó lett, a szavak szépen beépültek a versbe.
Gratula Rózám.

Pflugerfefi2017. március 8. 18:13

@Rozella: nyomodba sem érhetek, szépet alkottál, mondanivalód
is mélyenszántó, én csak próbálkoztam, de lehet nem teszek többet ilyet.

Pflugerfefi2017. március 8. 18:07

@Rozella: nézd el nekem ,első próbálkozásomat megadott szavakra!

Pflugerfefi2017. március 8. 17:57

Nem hiszem el, hogy nem szomjazol
a csendnek ringató, mosolyára,
leszegett fejjel tovább botladozol,
és felülsz a halál fölfelé induló vonatára,
beleborzogsz a világ hideg fényeibe,
hagyod ,hogy mutogasson reád,
érzed ahogy csókolta a szeráf,
s a halál átvonul holt lényeibe.

gosivali2017. március 8. 13:55

Szép, lélekérintő.

Rozella2017. március 8. 10:34

@skary:... a tetvektől azé mentsen meg az Isten! :)

Rozella2017. március 8. 10:32

@Steel: köszönöm, hogy olvastál!

skary2017. március 8. 06:19

engöm mindönki szeret. pl a szúnyogok, a darazsak..és még soróhatnám :)

Steel2017. március 7. 22:47

Sorstalanság sorsképe....ilyenné vált a világ, mindezt már olyan kevesen vesszük észre...

merleg662017. március 7. 22:42

@Rozella: Még mindig nem mondom, hogy a kedvencem lenne.....a szabadvers sem......mármint írni......de most már elmondhatom, ezt is kipróbáltam. Érdekes volt ahogy az adott szavak elindítanak egy gondolatot. Köszönöm az értékelésed!

Rozella2017. március 7. 21:16

@merleg66:

Látod a szavak... elindítanak valamilyen hangulatot, érzést... Én pl. viszonylag ritkán írok szabadverses formát, -nem az én világom-, de most próbáltam... A versed nagyon jó lett, először olvasva észre sem vettem benne a megadott szavakat... nagyon köszönöm!

merleg662017. március 7. 20:58

A ringató csendnek ellentmond a halál
Hogy leszegett fejjel mutogasson reád.
Beleborzongsz. Hisz fölfelé tart a világ
S te még szomjazol a szép és jó után
Most az öregség csókolta ráncokat találsz
A tükörképeden. S az időd is lassan lejár.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom