Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
lehunyt szemeddel
Rozella• 2017. március 7. 20:32
lehunyt szemeddel
leszegett fejjel ballag
néha kalapot emel a csendnek
odébb kihűlő házfalnak támaszkodva
kifújja magából az elhasznált
tüdőbe szorult keserűséget
megpihen pár percet majd továbbmegy
hajnaltájt a kihalt utcán senki sem jár
értelme nincs hogy fölfelé mutogasson
az álmai úgysem látnák
bámulva a réveteg háztetőről
kisérik utolsó bizonytalan lépteit
megdöbbensz milyen egykedvűen viseli
hogy homlokon csókolta a halál
imbolygón lépked az elringató semmibe
lélek sincs körülötte
és nem érted kinek köszönget
kitől búcsúzik mikor hátrafordul
s halkan szól ennyi volt
most elmegyek
tovább már ne gyere utánam
mielőtt a világ észrevenné
hogy te is szeretetre szomjazol
beleborzongsz de álmodban szót fogadsz
csak lehunyt szemeddel követed
ahogy a kalapját viszi még a szél
( megadott szavak: fölfelé, szomjazol, mutogasson, csókolta, halál, leszegett, világ, csendnek, ringató, beleborzongsz)
Rozella2017. március 9. 08:12
@gosivali: jó szavak voltak... köszönöm!
Rozella2017. március 9. 08:12
@Pflugerfefi: a próbálkozásod szerintem igen jó, a végén talán én változtatnék:
"s az élet átvonul holt lényeibe" . Ha van kedved hozzá, játssz ilyet nyugodtan! :)
Rozella2017. március 9. 07:51
@Ernest: ..és valóban. Köszönöm!
Rozella2017. március 9. 07:50
@BakosErika: köszönöm Erikám!
Ernest2017. március 9. 01:55
"lehúnyt" csak lehunyt :)
BakosErika2017. március 8. 18:28
Nagyon jó lett, a szavak szépen beépültek a versbe.
Gratula Rózám.
Pflugerfefi2017. március 8. 18:13
@Rozella: nyomodba sem érhetek, szépet alkottál, mondanivalód
is mélyenszántó, én csak próbálkoztam, de lehet nem teszek többet ilyet.
Pflugerfefi2017. március 8. 18:07
@Rozella: nézd el nekem ,első próbálkozásomat megadott szavakra!
Pflugerfefi2017. március 8. 17:57
Nem hiszem el, hogy nem szomjazol
a csendnek ringató, mosolyára,
leszegett fejjel tovább botladozol,
és felülsz a halál fölfelé induló vonatára,
beleborzogsz a világ hideg fényeibe,
hagyod ,hogy mutogasson reád,
érzed ahogy csókolta a szeráf,
s a halál átvonul holt lényeibe.
gosivali2017. március 8. 13:55
Szép, lélekérintő.
Rozella2017. március 8. 10:34
@skary:... a tetvektől azé mentsen meg az Isten! :)
Rozella2017. március 8. 10:32
@Steel: köszönöm, hogy olvastál!
skary2017. március 8. 06:19
engöm mindönki szeret. pl a szúnyogok, a darazsak..és még soróhatnám :)
Steel2017. március 7. 22:47
Sorstalanság sorsképe....ilyenné vált a világ, mindezt már olyan kevesen vesszük észre...
merleg662017. március 7. 22:42
@Rozella: Még mindig nem mondom, hogy a kedvencem lenne.....a szabadvers sem......mármint írni......de most már elmondhatom, ezt is kipróbáltam. Érdekes volt ahogy az adott szavak elindítanak egy gondolatot. Köszönöm az értékelésed!
Rozella2017. március 7. 21:16
Látod a szavak... elindítanak valamilyen hangulatot, érzést... Én pl. viszonylag ritkán írok szabadverses formát, -nem az én világom-, de most próbáltam... A versed nagyon jó lett, először olvasva észre sem vettem benne a megadott szavakat... nagyon köszönöm!
merleg662017. március 7. 20:58
A ringató csendnek ellentmond a halál
Hogy leszegett fejjel mutogasson reád.
Beleborzongsz. Hisz fölfelé tart a világ
S te még szomjazol a szép és jó után
Most az öregség csókolta ráncokat találsz
A tükörképeden. S az időd is lassan lejár.