huncfut-rimek

Jön nagy szavak tompa huppanása
kap közömbös raktári számot
Csók a második kupacnak száma
ölelést az utolsóra hányod.
Embertelen e dal - mégse lesz ma,
új szavak ébrednek a világra.

Nem új, de fordulat az aranykor;
nehezen átléphető küszöb;
nyelvileg egy székláb is betrappol,
he elvileg titkon belökőd.
de mi van ha semmi nem lesz titkos,
hogyan játssza mindeszt ki egy gyilkos?

Megtorpan a csaló is előtte
bár nem lesz magas csak egyenes;
vizsga nélkül jólismert a génje,
semmi folt sömör rettenetes -
nem léphet át, csak igaz emberség;
kinek múltgörbéit kiegyengették.

Bár maradna sok titkunk megírva
de a nép megsemmisíti ám,
nem lesz megbélyegző közös tinta;
áthullik az ocsú a szitán.
Pénzhiányod s az éhbért felejtsd el
pénzes uraknak itt már nem lesz hely.

Ó a nagy szavak, de kár ha értük
könnyet sem ejt egy jövőbeli;
Mert mell döngetni ha majd ráérünk
csak annyit mondunk - jer ölelni
jer keblemre ó, ki felébredtél,
a hangyások rút kora véget ért!

Mily sterilen végrehajtott ítélet!
papság - nem sziszifuszi munka volt -
Jézustól tanultok kegyetlenséget?
Hírhedt inkvizíció nem lébecolt.

Dózsa hitte magyarok istenét;
S a pápa, s az álkeresztény kivégzők -,
kínzásokban jelesek, megölték
az igazat -, hisz nem voltak kitérők.

S a szentgyilok még mindig működik,
eltávolítani a dacos hívőt!
helyébe mű-magyart ültet a klikk

Lefogván két kezét tűzben égetik
"miért akart ez jobb istent, mint mások?"
gyászt nem ülnek érte a csuhások.

Évgyűrűid tökéletes rajza
engem szintén csodálatba ejt,
benne van az élet titka, harca;
egykor hatalmas törzset nevelt
e gyökérzet, kéz tagolta csonkod
nézem, felesleges voltál? ne gondold!

Lábat mosó estén a favágó
harmat nedves szemekkel ha rí
csillag fénye meg a hold bűnbánó
halványfénye alatt hallani
a fák susogó válaszát, ember
világod ezek miatt veszett el...

Tövis korona a széken
rajta ül a kormányfő - falfehéren
szék alatt egy sámli lészen
arra ül majd a doki - ösztövéren
ösztökélő nap lesz - jéghideg nyár
jegesedik a józanész is, de nem fáj

muszáj hazudni s ez olyan, mint a szentek
templom nélkül, elkárhoznának?)
cseresznye színe lázító, ne edd meg!
zöld lázra csalán csípőjű gyógyteának
álcázott cédalány a lázcsillapítóba
rumot kever - aztán be a diszkóba
de nélkülem (?) asszem mégis nélkülem

Bokor mellé áll fel a tájfutó
szaladhat két irányba is de inkább
középutat választ; önlassuló
meg öngyorsuló tempóban nekiáll.

A bucka bokát törhet ki -, habár
puha a sok túrás, futás a lényeg;
noha utadba állhat birkanyáj,
libapásztorlány te mégse szerénykedj.

Miért repesztünk dombokon miért?
A tatár se kerget, se barna medve;
pucol valamerre mindahány és

szuszog s kifullad, s leroskad elesve.
iramlik hozzá a sport vezető.
Marad a táj így - lábnyomokkal festve,