huncfut-rimek

Vágja le a láncát, aki megbánja,

szeressek bele egy szépbe mindig; 

simogassam holtig  haránt irányba;

habár nem vagyunk rozsdás biciklik. :)

hatástalanított bombák zsebekben
nehezékei a lötyögő nadrágnak
Nem hiszek diplomatikus módszerekben
nem hiszem hogy jobbá teszik világomat

úgy hírlik nincsenek pozitív tények
halál nélküli létre mért törekednek?
sikoltozz éjszaka neon sötétnek
s a boldogok fel sem ébrednek

Csak egyik napról a másikra költekezz
s töltsd meg zsebeid söröskupakokkal;
boldog leszel mert nem inflálódik pénzed
Gonosz elmék árvái vagyunk joggal

azt halloma minap az Egy laza írói halmazállapot című videjóban -, amely naplófelolvasást - Móricz Zsigmond naplótöredékeiből állította össze . nevezett - Párkereső Poémák, /a linkből egyéb is kiderül/, ami lényeg, van itt egy érdekes történet, amely röviden igy szól valami lapban ,megjelent egy keresztrejtvény, s abban szerepelt egy 3 betűs kérdés, mely igy hangzott: szerelem-nyílás - 4 betű, az író beírta a választ de nem volt jó, akkor mi lehet az? töprengett, másnap derült ki, hogy sajtó hiba volt a kérdés, eredetileg szerelem-nyilas, amire a 3 betűs helyes válassza - "Ámor" - lett volna :)

https://youtu.be/Qrx0U6SnNl0

Kicsi szád aprócska életed ügyvédje -
hisz, minden szavad szerelmem függvénye;
amit mondasz, abból erősődik a vágy.
Told meg mosollyal és várd az éjszakát.

Olyan a szerelem, mint a Hold, lassan fogy,
majd újra telítődik, de nem csapong.
Amikor telve érzed, akkor vedd észre;
hogy virág vagy, s szükséged van kertészre!

A jó kertész szereti illatos tested,
meg is halna érted - hogy szép lehess.
Vigyázva öntözget, rút gazoktól megvéd,
Ölelgetve altat, frissen ébreszt mindég,

Erősődik a jövő képe, s aki elébe -;
botorkál, mintha részeg méla lenne.
Nem tudja vérpad vagy szerencse kérte
kihallgatásra. Dolga van mégis vele.
Viháncol lelkében a gúny nyelvét öltve:
vén tróger, kit csúffá tett önteltsége :)

Mint amikor egy fénykép papíron halványan,
de már látszik az ábra, nézem rábambulva -,
ez meg mi? S csodálkozom. El Greco nyomán
"kaszás festette" , kosszú nyakú emberek sora
s mennek valahova, mennek s én nézek arra
s látok egy kísérőt mellettük ballagva.

Kivilágított barlangok tele asztalokkal;
S akik körbe ülik asztalra könyökölve,
Énekelnek hihetetlen szépen, "Ó jer, hamar
ki egykor szükségben éltél..." ülj középre,
Nincs árnyék nincs semmi földi sömör, katyvasz;
se korán se későn nem érkezhetsz oda, nyughass!.