huncfut-rimek

A szilva édes húsát a szarka
reggel korán felpakolta mind,
s vitte piacolni ; kofa fajta
vala ő mindig. cserregve, mint
egy jó hangtölcsér, kínálta szerte.
Jött egy róka, fanyalogva nézte.

Ügyes ám a szarka nagy vígan árult;
percek alatt ürült a kosár.
Pukkadozott - erre, majd elájult
róka kóma, szeme pénzsóvár,
Alkudozni kezdett a madárral,
ad helyette tyúkhúst garmadával.

Mindhiába, mert Vegán a kliens,
"Nem jó ötlet az árucseréd :)-
vihogott és kinevette - "Felejts
el, ha mondom, nem kér pecsenyét
ma senki, szilvám húsa az étek,
most adtam félkílót az egérnek!

"Az egérnek?" - mérgelődik újfent;
"Még az is diétázik, megállj!
Ki bánja mit zabál a sok álszent.
Eme jó, kövér egér után
majd jó lesz akkor szaglászni este,
miután a szilvát mind megette,

Születni készült egy új akarat -
s kettős lett belőle - én s a testvérem,
s hoztuk magunkkal az új - hangokat
és bömböltünk ám versengve az éjben.


Érkezni olyan, mint mikor bekerül
a nagy fogaskerékbe - egy homokszem,
remény első sugara rám vetül,
nőni de hogyan?, anyaöl se pihen.

Nullpontból kezdhető az élni vágy,
picike atomok ajtaja nyitva,
átlépni teljes létbe - menj tovább.

Remélj önmagunkat gazdagítva,
s mint a csillagoknak, nekünk is jutna
egy biztos pontunk valahol. Tán egy ház?

Néha még -lesem nincs más Föld odakint,
maradj viskóban ablakból kilesve?
Kit világa néha szeret - néha tilt,
feldúltan tekints szét, vagy szív-repesve.

Négy fal közül kilépni - nem lehet,
mert kell hozzá szobák intimitása,
hamis vagy igaz erkölcsök helyett
nagy szerelmek örök tisztasága.

Már nem képzelek egy másik jövetelt,
földre se bokros légyottok füvesét,
piknikes nap egy párnán is - hol vagy?

Írnom kéne netán izgalmas műmesét.
Falak közé menekített a holnap
míg szerelmünk utolsó lángja, elég.

Jó hír tyúkoknak eztán a tojások
nem lesznek pirosak - költeni fel,
fészekre tyúkanyóm csibét kívánok -,
Őszire csirkehúst -, hasam csiripel;
Rántva vagy levesbe, ha jön az éhség
ezt üzeni a kényes rókanépség.

Jó hír tyúkoknak, önkéntes a kotlás;
bölcs elmélkedésre új alkalom
kit csinosít a kotlós ruha kockás
réseket láthat olykor a falon.
S egy nap a tojások csipogni fognak,
picike csőröcskék lyukakat fúrnak...

a papával kardoztam
amikor húsvét volt.
a kezem feltartottam
vér helyet tintafolt
lett a pulcsimon
ezért magam leiszom

Ez a húsvét szinte szebb mint a régi
Stressz van, s a kölnit meg lehet spórolni;
mindenhova maszkot hord sok bolond tag
de a nő is fátyolos hangon fogad...
Megteszi a szappanlé is -, liccs és loccs,
nem fáj ez na, kicsi léány ne sikolts!
De nyomom szövegem: "Kertész voltam én,
de már nem vagyok, mivelhogy az idén
nem szabad szagolni csak alulról azt,
amit régen még fentről szagoltak...
Jáccint a neve, vagy viola - nem tom,
elég az hozzá, tojásomat várom..."