huncfut-rimek

A húsvét baromfi-világrend réme,
festik tojását, isten is lenéz;
teremtésellenesek ünnepsége?
hol itt a csavar, töpreng józanész.

Ó, ne szenteskedjünk, ez csak egy étek,
valamit ugye enni kell, kevés
a szöcske, pedig Keresztelő bezzeg
megebédelte, s mit mond a józanész?

Piroskabóca megmenti szebb jövőnk,
barátaim lesz ám piros szöcskénk,
nem kell festeni, győzött a józanész.

Ha majd a locsoló belép, s köszönt,
az asztalon piros sáska festve kész,
tojás helyett zsebreteszi józanész

Nagy a balhé, nincsen szajré
lenyúlta a kicsi zsivány
törvényt eszkábál, nagy a majré
hol a szajré? nagy a hiány

Nagy a balhé tünci-viszály -
nincs kétharmad, mégis
fenyeget a zebra sirály
töri órán ez a tézis

Nagy a balhé egy diák sincs
hídra mentek hidrát nézni
Tanár elvtárs hol a kilincs
menjen őn is lepkét fogni
ja ja

Tavaszt hozó kis pillangók röpte -,
avagy szállingózó hópihék a ködbe;
Szívem dalocskája csalogatja rég,
tombol bennem titkolt férfi büszkeség.

Lomhán tántorog az eperfa csonkja,
rügyeit kék fagy kéjjel kóstolgatja
füstöt enged rá szaporán a kertész
hisz ö egy igazi hópihe lepkész

Visszavág a napsugár, fagynak szúr
jeges belsejébe - kifolyik alul
könnyes fehér vére, ámde a szél
Napot kerget, leng a szürke szemfedél.

Bakacsinon át karddal érkezik végre
a szép Tavasz, feldarabolja végekre
a potrohos felhőket, lekacsint, ímhol
vagyok én - a kikelet, tele a tarsoly.

Bőség árad belőlem, virág és jó hír,
iszkol már a hideg, gyomrában kefir
kijön Mikibá, sorokat húz - ültet,
mellette kutyája örömében liheg

(önreflexió)
Mi a meta, kicsoda? Az énem, avagy
pornyi emberségem, megosztom veletek;
Kékítő strofák lánctalpain haladj
szeretet, csendülj,  hallgatás, hebegj
igazat igaztalanoknak. Fejezd ki
a szerelem örökigazságát - csókkal .

De nem úgy, mint Judás, mocsárból szól
legszebben a bölömbika, mert ingovány
az autópálya is, meg sem előznek, akkor
is totálkáros a túllépő sebesség,kis babám.
Nyelvek éles élével hasít hegtapaszt a bók.

Botorkál a napfény, fényesműlábja
kerüli a tócsát, békavigyor
kutykuruty lefetty, esni kéne mára!
tű hegyén, vékony szélben haris szól.

Hol a tű, mely lemezt nyekerget, pick up-on,
de vidám volt táncolni bakkelit hangra!
Hol a Tesla magnó, melynek szalagját imádom
micsoda élményt nyujtott, sose lelek hasonlóra...

Még mindig nem tudom - miért volt annyira
szép abban az időben a bál és miért
annyira hamis a mai? Nem tudom, tiszta
cipővel sétálok ki ezekből.... már nem szép.