huncfut-rimek

borotválkoztál? sajnálom komám
kupám csupán kurta szakállasnak telt
csupasz kuncsaftnak nincs telt csutorám
a bor nem bébiétel a kicsiknek

jó na csak vicceltem, épp most jövök
az Úrvacsoráról s kaptam egy falatkát
de bor nem jár nekem mert mennydörög
a pap vegyék és egyék kik befalták

s megitta a misebort egyedül
mert neki szakálla volt ezért kérdem:
vajon Jézus megitta együltében-

s a többi meg nézte kedvetlenül?
halleluja szent furulya nem újkellettű
az Úr vacsorán az isteni nedű

Mától kezdve sánta lett a hímló -
a tegnap még himlőnek hívták - ugye?
s mily szerencse hogy nem hímnő! bingó
ez még tréfának is ökörség-tőgye...

Két szarva közé nő az a tumor
nem nevetőgörcs, csak poén a versben
aztán hol az ökör melyen dudor
találtatik? s amelytől rettegtem

Miért nemtelen nevetni csak úgy?
hisz ez már púp a búbosbanka hátán
ezt szerettem volna jelezni, s lám

egy Mres röntgent kért a fenti Fiastyúk,
mert itt úgy nevetnek a maszkosok
hogyhát neki ez már túlontúl is sok...

tréfaporos lett a világ muszáj a
maszkot hordani, mert fűbe fába
hallani sustorgást - nincs hatása
tréfát űz a sok vicces homokbéka

- aprók és elevenek szabad szemmel
senki nem láthatja - lét szikrája
pukkant, ereget ám a világba
folyvást vidítja a komolyt ezerrel

még szerencse hogy a csőrünk rejtve
kuncogáson kívül nincs semmi jele
annak, hogy vesszük a lapot - hát persze

tarka a kép de le lett rendezve
védekezünk veszélyes humor ellen
míg van tinta a tintásüvegben...

de fortyog a szabadság lábvize -
s a kocka legömbül mint a fatuskó
az esztergakés alatt - frászmise
következik szenteltvízzel lecsurgó

nahát mondanád - bizony kocka volt
a föld is, nem kerek de jött a Mester
s amint forgott nagy késével legott
legömbölyítette már vagy negyvenszer

de mindegyre vissza kockásodik
legutóbb egy vírus miatt devalvált
a dokik nyögtek, de semmi se használt

betegek szerint jön a második
pepita lesz talán az univerzum
sose lehet tudni diktum-factum...

(játék megadott rímekkel)
A színek műtermében lopja lelkem
a napot; száz palettán milliárd
nüansz hergeli festőkés vasát
mint  kis kapámat a föld, kint a telken -,

ja, pingálnom kell pokolba vetetten,
hiszen provokálnak éveken át
az üres vásznak, mint fejszét a fák,
kivel vadember apritgat a berken

Az ilyeneknek csak a szeme éhes,
s a keze meg festékes - sose véres,
kenyerét töri,  kést amúgy se fen.

Ha bágyad - fényt kutatva bandukol;
meg is leli, később nem tudja hol;
fehéreket kotyvaszt kínokba telten...