huncfut-rimek

Észrevetted kis unokám -
virágzik a rét; Nézd, Te, kis indián!
Tavasz ez, tulipános mese reggel
hív, nyuszi integet bájos fülekkel.

Kiskutya csaholj már szép vadászmesét,
de nyuszi nyilván nem kíváncsi, odébb
rohan, eredj utána. Száll verébke
legyet kerget, cserép alatt puha fészke.
Kopott ösvényen csiga ballagg -
ebédre várja egy kongó harang.

Zöld fűben duruzsol a dongó pillangóknak
udvarol, s mézet gyűjt a nagy családnak.
Ámbátor a lepkék ki nem kerülik -,
most is rézpillangót szeretne látni,
egész délután róla danolászgat,
dünnyögve veszi szemügyre unokánkat.

Felhő úszik a Nap felé - rézpillangó
bújt mögéje, kis csápjával muzsikáló,
citerája ember fülnek édes ária;
mesék forrása, Csodavilág nárcisza.
Eközben berekedt egy kakukk, hallod?
sűrű szélben valahol megfázhatott.

De az erdők karmestere, a kis harkály
erélyesen lekopogja a ritmusát.
El ne vétse -, torkát köszörüli,
s nem megy neki jobb lenne tán hegedülni?
Szelek unokája kis unokám hívogatja,
"Szaladj utánam, fel fel a dombra :)"
Fárasztó ez, elég mára, s abba hagyta.

Jól van gyerkőc, de jól mondod, esőcsepp
koppant homlokon, s az mondom, legközelebb
hozzunk esernyőt is, el ne feledd!
Ha majd meglátogatjuk a kis törpéket.
Nézd egy kis sün, tüskéiről fényes
vízcseppek peregnek, - Elég lesz!
Elérkeztünk kis meséknek végére,

Télies örömkönnyem aprócseprő.
Tejszín ködben a nap -széles mosoly,
felel rá, s felcsillan a ponyvetető.
Nos, poéta - jó a csizmád, gyalogolj.

Üres tájon szép fehérség, taposlak
elmélázva, szerelmemre kacsintok.
Csókot várok, vágyam öt szótagos csak.
Bundás zsebemben kis egérke cincog.

Meleg ruhát minden szürke egérnek.
Feleségem vállalta a varrást.
Anyag kéne, nemezből zöld palást.

Terepszemlém után kis számú szponzort
keresek, barlangba is benézek.
medve dörnmög, aludnom kell, takarodj.

Kalapra vágyik most a Télapó;
Közel ment egy kalapbolthoz s benézett;
Te jó ég, hökkent meg eláradó
csodálkozással, ez egy kalap üzlet!

Lekapta fejfedőjét kedvetlen;
Ó, én balga! mi ez itt, hálósipka?
de kár, hogy nincs kalap a fejemen.
Basszus , tán vallásom eleve tiltja?

Hamar be is látta - minden hiába,
sose csaphat fejábe kalapot -,
akárhogy nézi, fööslegsen nyafog.

Azóta Télapó könnyezve zokog,
eső veri karácsonyfát a téren -,
komoran szipog az ünnepélyen.

Gyere bogár, cserebogár barátja
Utzzunk el egy tutajon máshova;
Jegyet ne válts kapaszkosdj egy csomagra
s a hordár ingyen visz fel, hajóra.

Megy a gálya, utazik a sváb bogár -,
heverve egy málhán tehénkedik;
Cserebogár költi fel,s nagyot kiált:
barátom, menekülj,ha észreveszik.

Bogár irtót locsol szét a legénység;
fullasztó a permet, nagy baj lesz ám!
elájult a sváb bogár, nagyon félénk;
a cserebogár is repül odább.

De nagas a hullám, elnyeli rögvest.
Lenyeli egy cápa, s a sváb felébredt.

Derekasan kiabált a csere

bogár után, de nem jött felelet, nos -

a kikötőbe  visszajutni egyre

nehezebb,  de ni ni, amott mi szálldos?

Öreg albatrosz suhant tova, lassan,

ráérősen, sváb se kérette   már

magát, utánanyúlt  nagy hamarjában

vitte a madár s a parton im, leszállt.

Hurá! Megmenekült volna ezuttal

a kis rovar? Majdnem igen; de jaj!

egy matróz eltaposta nagy  bakancsal.

A vég éppen ott ragadta el, jaj

váratlan, honnan elindult hajóval.

imádkozni kell- balkezemmel vetve
a keresztet jó, hun szokás szerint
nem önmagamért, az emberiségért.
lehet hogy sok a gúny köröttem itt.

lehet nincs is isten, bármi lehet,
de kit érdekel? megér annyit olykor
mint egy népdal, mert az is szeretet-
ima, az is fohász, kell hogy daloljon.

hiszen ha szeretet van akkor az
isten létezik, mert ő a Teremtő.
teremteni szeretet nélkül - mond miért?

mi haszna lenne, mondd, Püthagorasz?
talán gyermek az isten? úgy hozz elő
homokból minket, hogy majd rúgja szét?