huncfut-rimek

Irha alatt sunyi dűh, éhség
álca - dupla bunda, melegség
bedeszkázott testfelűlet
kutya csahol, valamit észre vett
manapság menő kültakaró
bárányt ejtett mundér rabló
Zsolti bácsi -helikopter
monoklija lesikukker
hopp, la, tini birka, megvagy
várkastélyba szállítva - bekap
igazat titkolva orgia
kalács színű a popsija
nincs pardon birkabőr lehull
az akolban véncsahós az úr

Van időpontom, nem dicsekszem - 2027
áprilisára, hi hi hi:) addig
még azért se döglöm meg, dacolok
a despotizmus ellen, - addig
lesz szebb tavasz, tisztább a levegő

S ahol most büdösség terjeng;
gonosz, hatalomféltő léghuzat,
érthető, hogy orrcsipeszt viselek,
angol szokás, mert brüsszeli vagyok,
pedig azt sem tudom hol is van,
merre keressem? Nagyítóval -,
lóháton vágtázva, végülis
góbé vagyok, s bevonulok fújtatva,
diadalmasan, jaj, megjöttem,
csókolom kezem lábam, dejó
kibírták, ja, pardon, a lovat ne
felejtsem adok neki is orosz
égő parazsat, adok a gebémnek.

S várom a csontot, mit elém vetnek,
mint az ebeknek, hát igen, így jár
aki brüsszeli, nemesfémet nem visel,
és ócska, kopott kabátban jár.
bezzeg akik lerágták csontomat,
luxiznak, mint Lucifer, kedvelik
a csillogást, Ó istenem ne ily
sorsot adj én nekem, Legyek cigány,
bohém és nevetséges szerkóban
járjam a dzsámpárállétt a kocsma
közepén, "Én, vagyok, én, megiszok
a rányival egy feketét..."
Legyek kínai, kinek a rizs
széles lápokban terem, akik
belakják maholnap a földet,
mindenhol felbukkanak, és mégse
sóhajtoznak, de irigylem, nemcsak
őket, de filippínókat is,
Legyek orosz, mert ő tüntet az
ukránok szabadságáért, börtönbe
vetik és megkorbácsolják. mert
nem nacionalista, én sem vagyok
az, nem vagyok senki, se ez, se az,
na és akkor mi van? az isten
így akarta, hol vagytok ti, bűnös
álkeresztények?, imádkoztok?
Mikor? Zabálás után, vagy már előtte?
Lopás után, vagy már előtte?
Mások leszegényítése előtt, vagy utána..?

Mindegy, megpróbálom hibernálni
magam, eltenni 2027-re, az ám, ily
nemes céljaim vannak, s nem törődőm
e világ bajával, nézem a tévét
mily szemtelen hazug meséket
mondanak, nocsak, ennyire tehetséges
ez az ipar, s látom a milliókat
amit a hadováért bezsebelnek :)

Néha süt a nap karakterfénnyel -
pihemollekulák, üvegkék lepkék;
csendes lét, tüzként fényesedett el,
létkristály - ingyenes égi ajándék.

Nagy madár volt egykor, nagy tüzet vitt
magát feláldozva isten csodája
csupasz jegenyék hegyéről égig
szeretetet rajzolt hült homlokunkra.

Tenyérbe nőtt tollakkal simogató
ezüstfény olomtompa nehezék
arcomról hideg csókját olvasztó
ködös tekintet földre szédített.

Kérges föld dérütötte kor illata
tükrök torlaszát betörő harag,
közönyös rétegeken át kifúrja
zsebét nyamvadt sárgolyó hasának.

Vala volt szűz vidék - erőszak ágya -
némaság  mélyére lesüppedőn
keresne tündérmesében lovagra.
ó, derűs vágy kulcsa, légy megmentöm.

lelép a holdlakó, egy felhőre,
vissza már nem mehet, csak máshova;
s ím, egy antenna, mintha üzenne.
Várja Őt tártkarokkal Páncsova.

Mi lehet ott, Páncsován, kíváncsi
a holdlény nagyon, és beül a
szárnyas lufiba, s indul csuda látni.
a lufi kipukkan azon nyomba'

árokba landolt a holdjármű, baj van!
jön egy lakatos - kulcs a markában.
Kitépi a rugókat s a tárcsaszíjat
megtoldja egy dróttal, indít légcsavart.

elgurult egy kerék is pótkereket
kap elő, jól van de most a holdembert
nem találni, lehet hogy lelépett
valamit  nem értek, van innen még lentebb?

magyar állam a megtámadott
a megirigyelt, a leócsárolt
az állam melyről nem szokott
gyűlölet nélkül nyilatkozni a világ;
egy nép melynek nincsenek
igaz barátai, sosem voltak
s vajon lesznek?
Talán a mennyben, vagy ki tudja
ott is a bitorlóké a dobogó,