huncfut-rimek

a sötét háttere mögöttes is
meg mögötte sem - bár megáll előtted
szíve amolyan fekete-dzsekis
bármit belőled mindig kierőltet

s a szén-fehér láz hamutlan szanál
de a kanállal kimért szeretethév
sokkal barnásabb olykor diffamál
bebeszél megrémíti a rögeszméd

áltudomány tömegirtás a jövő
van ki mégse vesz észre szimpla botrányt
egy túlélés - basszus a cselszövő

csakugyan átnézi az új alkotmányt
hogy keressen rajtad újabb fogást
lesöpör minden régit az asztalról

Rossz helyre született s jaj, kosárba rakták
vitte a víz le a Níluson, mint sajkát.
Fáraó leánya hallván gyereksírást -
megesett a szíve, neki odahozták;
Felnevelte szépen, herceg lett belőle
de egy titkos hír bizalmát összetörte

Meg is tudott mindent hogy honnan származik
hálátlan lett szíve, s nevelő dajkáit
megutálta, jóságukat nem köszönte,
hanem elpártolt - el, gyűlölettel telve
egyik egyiptomit haraggal megölte;
homokba ásta majd menekült más földre.

Juhokra vigyázott ám egy nap mit látott
égő csipkebokorban isten reá szólt;
vesse le saruját, mert szenthelyen áll most,
Jehova van épp ott , s ad neki tanácsot.
Egyiptomból népét hozza ki azonnal
Jehova segíti elbánik másokkal.

Kiválasztva őket, pusztába kell vinni
át a Vörös tengeren ki kell vonulni.
Jól van úgy is lett mert átokkal sújtotta
fáraó népét, csapásokkal bántotta.
Kimentek éhezni de fentről fürjeket
és mannát adott nekik etette őket.

Itt kiderült jobb volt Egyiptomban mégis
hol a húsos fazék ki nem ürült nékik.
Lázadoztak kiket tűzzel halállal ölt
ez az isten, irgalmatlan sorsot küldött
kiválasztottaira... mit mondj akkor te,
hisz nem vagy előtte csak egy istenverte?

Haladjunk tovább mert Mózes Sina hegyén
kőtáblákat farag s viszi le serényen.
Ám lent a nép ajjaj más istent kezd hívni
segítségül, el is kezdte őket szidni,
Kardokat adott hát az ifjak kezébe,
három ezer emberét meg is ölette.

Folyt vér patakokban, minden istenéért
történt, ki féltékeny volt senkit nem kímélt,
Mily rettegve lesték az elképedt hívek,
hogy bár köre véste, ne ölj, miért ölhet?
ne faggasd olvasó, jön ennél rosszabb is
Kánaán népét Jahvéért ki kell irtani.

Még a csecsemőnek sem kegyelmeztek, nem
Mózes a hegyről nézte s őrült szívében
más népek eltörlésében, mert nagy vitéz
az ő istene másokat kiirt íme,
örömét leli, hogy küldte őket, ejnye...

most hasad a hasadon az ing
most a mostani röhögés ilyen
most a bokszolónak ring a ring
most picit piculázom picinyem

a húrokra csapj önkéntes dalnok -
ne a legyeket csapkod, mint a vének -
hanem oda üss hol a bitangok
kezet emelnek a magyarra - tényleg

silány legyen a dalom ám igaz
mert hiába szép tartalmas ha sótlan
akárhogy tiltják a sót, mégis azt
rovom belé mi szívből jön valóban

a só a savak és nem bázisok
eleve éltető közegek s az ásvány
valahány eleme kerülj ide

s a dal zengi el hogy e fázisok
alapeszköze mindenkor a csákány
s az alagút visz mindig előre

a gigászi sors patakja
viszi ügyünk sodorgatja
kapaszkodj belém ne eressz
habok árja majd letesz

az út végén szikla párkány
csatakos immár a gúnyánk
elevenre szárítkozunk
rőzselángnál elalhatunk