huncfut-rimek

Faromlás falunak környezettan -
városnak: "lám ám, megmondtam ám";
permetet szór valaki - bekattan
bicskája elvtársak asztalán;
Szíjazatán egy vadászpuskának
sáska készül ciripelni "várj csak"!

És a környezetvédő elindul,
munkaidő alatt pisszegő
madarak, mit keres ez az ifj'úr?
Semmit, csak méri leszórt felhő
hatásait; na, - ezért fizetik?
Ű dolga, úgyis minden levedlik.

Összevesznek az elvek - ölik egymást;

szíven-szúrt rendszerek térdre rogyva

vérrel mosott, neve-nincs  homlokra

rajzszöggel tűzik fel a koronát.

Én meg csak kalapálom a szavakat

mint a mokány ember a mosófazekat.

Születni készült egy új akarat -
s kettős lett belőle - én s a testvérem,
s hoztuk magunkkal az új - hangokat
és bömböltünk ám versengve az éjben.


Érkezni olyan, mint mikor bekerül
a nagy fogaskerékbe - egy homokszem,
remény első sugara rám vetül,
nőni de hogyan?, anyaöl se pihen.

Nullpontból kezdhető az élni vágy,
picike atomok ajtaja nyitva,
átlépni teljes létbe - menj tovább.

Remélj önmagunkat gazdagítva,
s mint a csillagoknak, nekünk is jutna
egy biztos pontunk valahol. Tán egy ház?

Néha még -lesem nincs más Föld odakint,
maradj viskóban ablakból kilesve?
Kit világa néha szeret - néha tilt,
feldúltan tekints szét, vagy szív-repesve.

Négy fal közül kilépni - nem lehet,
mert kell hozzá szobák intimitása,
hamis vagy igaz erkölcsök helyett
nagy szerelmek örök tisztasága.

Már nem képzelek egy másik jövetelt,
földre se bokros légyottok füvesét,
piknikes nap egy párnán is - hol vagy?

Írnom kéne netán izgalmas műmesét.
Falak közé menekített a holnap
míg szerelmünk utolsó lángja, elég.

Verspatak hova folysz, hol van a versek
dagályos tengere? hallom a gép
kalapálja a szavakat, s betelnek
üres lapok; költészkedik a nép.

A nem nép mit csinál, olvas-e minket?
Dehogy! Még az kéne, ez sem nekik
való, úgyse értik énekeinket!
Magasból nézni le - mélységekig.

Napozzanak - de tengernyi dalokkal
ne bajlódjanak, azt majd mi szügyig
merülve, rímekbe csavarodottan.

Verspatak zajló vízesésekig
ömölj kiáradva, mint a vén Tisza!
de soha ne áradj - felénk, vissza.

Szép nők s rút férfiak az egyensúly
március nyolcadikán - egál;
kilencedikén viszont ne búsulj -
szépségharc virul s már szuggerál;
Fontos a sorrend, előbb a hamvas,
aztán a belső szépre alkalmas

Mért mosolyogsz jövő a felhőben,
Rajtam kívül bárki lát-e még?
Hisz minden arc takart elkendőzten;
és elakad a fogaskerék;
pár csöppnyi apróság fogja vissza -
nagyítóval keresi a vizsla.

Nőnap és modernség - főkötőtlen?
Festett haj gesztenye koronás;
annyira ünnep - mint bőröndben
egy kivasalt finomhangolás;;
Privát zodiák - nőnapra szundítsz?
Áldott kis cipőkkel bálba indíts