huncfut-rimek

Néha süt a nap karakterfénnyel -
pihemollekulák, üvegkék lepkék;
csendes lét, tüzként fényesedett el,
létkristály - ingyenes égi ajándék.

Nagy madár volt egykor, nagy tüzet vitt
magát feláldozva isten csodája
csupasz jegenyék hegyéről égig
szeretetet rajzolt hült homlokunkra.

Tenyérbe nőtt tollakkal simogató
ezüstfény olomtompa nehezék
arcomról hideg csókját olvasztó
ködös tekintet földre szédített.

Kérges föld dérütötte kor illata
tükrök torlaszát betörő harag,
közönyös rétegeken át kifúrja
zsebét nyamvadt sárgolyó hasának.

Vala volt szűz vidék - erőszak ágya -
némaság  mélyére lesüppedőn
keresne tündérmesében lovagra.
ó, derűs vágy kulcsa, légy megmentöm.

lelép a holdlakó, egy felhőre,
vissza már nem mehet, csak máshova;
s ím, egy antenna, mintha üzenne.
Várja Őt tártkarokkal Páncsova.

Mi lehet ott, Páncsován, kíváncsi
a holdlény nagyon, és beül a
szárnyas lufiba, s indul csuda látni.
a lufi kipukkan azon nyomba'

árokba landolt a holdjármű, baj van!
jön egy lakatos - kulcs a markában.
Kitépi a rugókat s a tárcsaszíjat
megtoldja egy dróttal, indít légcsavart.

elgurult egy kerék is pótkereket
kap elő, jól van de most a holdembert
nem találni, lehet hogy lelépett
valamit  nem értek, van innen még lentebb?

magyar állam a megtámadott
a megirigyelt, a leócsárolt
az állam melyről nem szokott
gyűlölet nélkül nyilatkozni a világ;
egy nép melynek nincsenek
igaz barátai, sosem voltak
s vajon lesznek?
Talán a mennyben, vagy ki tudja
ott is a bitorlóké a dobogó,

egy kis izelítőnek kldök egy linket egyik versét a youutbon találtam

Jakab Gabriella előadásában

https://youtu.be/ASCBwHKeABk?si=rS3L9ePU4zjd6fIv

Kisangyalom nedves a fű, ne bánd
van ám széles ágyam a kalyibában,
Párás estén, nagy áldás hull reánk
ne vegyél altatót a patikában.

S aztán mint vén török, bétörök az
irodalomba, s írom, dalom ma, lásd
ki veterán, vederszám böjtöl, vagy
kigöngyöl a ruhádból még napvilág.

Akarsz nekem tündökölni? sötét
eszi a levegőt, emészti halkan;
s az éj csöcsét simogatja lassan.

Az ég a földdel egybeforr, mint szép
közösülés, vakság nappala felsüt;
nyikorgó priccs konzerválja testünk.