huncfut-rimek

a húrokra csapj önkéntes dalnok -
ne a legyeket csapkod, mint a vének -
hanem oda üss hol a bitangok
kezet emelnek a magyarra - tényleg

silány legyen a dalom ám igaz
mert hiába szép tartalmas ha sótlan
akárhogy tiltják a sót, mégis azt
rovom belé mi szívből jön valóban

a só a savak és nem bázisok
eleve éltető közegek s az ásvány
valahány eleme kerülj ide

s a dal zengi el hogy e fázisok
alapeszköze mindenkor a csákány
s az alagút visz mindig előre

a gigászi sors patakja
viszi ügyünk sodorgatja
kapaszkodj belém ne eressz
habok árja majd letesz

az út végén szikla párkány
csatakos immár a gúnyánk
elevenre szárítkozunk
rőzselángnál elalhatunk

kényes fények pásztája plasztilinből
kiméri a jövő esélyeit
és legyártja a nők szeszélyeit
s levéteti kezemet a kilincsről

ki se lépek én már eleget láttam
Jehova nem megyek sehova hisz
sorsom keze amúgy is visszavisz
idők porszemeit felhőkbe ráztam

negédes napsugár kézzelfogható
oly mértékben plasztikus szinte vág
jövő arcára egy remek műmosolyt

én világom már le is kapcsolható
sötétben tapintható napvilág
befelé - sötét fejekbe bandukolt

Torz politika, megtévesztő minálunk,
szabálytalan hullámzása népet ámít.
Csiki-csuki, mindig színt vált új pártunk,
aki tegnap ellenzékben, jókat szundít.

Nem adnám demokráciám el könnyelműen,
hogy a bolha csípje meg a sok demokratát.
Előbb kivenném mi jogtalan kezükben,
majd pár nap alatt felszentelnék egy királyt.

Tapasztalatból nincs hiány sehol sem,
költségvetés volt a politikus gondja,
de kíváncsi lennék, a király milyen?
Pénzhiány miatt ő is kölcsönt akarna?

Szegény országom, lerontva, bontva,
elképesztő politika csatatere még,
hol a bíró, ki a tanulságot levonja,
és a sok felelőtlent menesztenék...

sok sok napsütés billentyűn elütés
mászott a nap felhők alá eleget
bújón elő vidítson fel ha lehet
jól jönne ma fent egy sétarepülés

helyszínről meneküljön jéghideg
noha a reggeli fagy ellenáll
kis testem rövid-gatyót preferál
nem osztanék műbundát senkinek

lufival kéne szaladgálni biza
mért olyan szép ha fénylik a kupola
gyere gyere napsugár süss lefelé

rád vár édes csókra az ibolya
mosolygós legyen Tavasz mítosza
mielőtt a nyár záporát ejtené