huncfut-rimek

levegőként ballonba naponta
besűrítve mint zsákba az uborka
savanyitnak eltesznek bidonba
fel is aprítanak szépen gyalulva

kimarjul a kést forgató keze
keresi azt az olomecetet, de
az orvos nem írja fel keserve
enyhülne ha lenne olomecete

kijövök lám a borkánból s máris
ficamát kezelem vékony husággal
töpörődik össze hol az ánizs

Ha nincs a se magam kömény teával
hozom helyre most már ökelme megy
az üvegbe vissza amíg megerjed

megeshet megesznek akik szeretnek
jámbor borzalom Dózsa György visszatér
kezeket kóstolgat egy ereknek
attól függ mi a módi fogy a test és vér

megeshet késő épp most ébredni rá
könnyű átalakulni szalámivá
füstre tenni szeretet károsultját
érzelgöskődjön majd odaát

(Galáta 5,rész, 15 vers)

szenvedő szelek ide jönnek
mint beteg gondolatok, dombokra
borulva bajokat levetnek

ne menj arra kiasangyalom
sír a szél, alá zuhan, kesereg
szomszédja a patak fodrot fon

szabad vagyok mint a galambok
burukolok hozzád amíg te vársz
vársz de nem enged a szél, visszadob

Nagy napvolt, bár kurta nap -,
feltalálták a frigidert!
azóta szenvedélyesen
fagyasztanak a frigidek.
Itt már nem fontos az angol hidegvér;
bemesélik hogy megvalósult a hipertér.

Hipertérben haladok én is,
lemarad mögöttem még a fény is;
Jó ez a hipertér, de jégmező
nem könnyű megszokni és , ez érthető
borkánomban halacskámat viszem.
nagy halastó az elképzelésem.
Eluszkálgatnak majd a jég alatt
s ha fáznak, versenyezzenek sokat!

A fánk, amit "pánkónak" nevezünk
mi egymás között, s hogy erdélyi tájszó,
ilyent tudatlanok írnak nekünk,
de már - elfogyott -, hiába szaglászó...

A fánk igazi pánkó, reá hint
a porcukorból mama, most is hinti;
olyan mintha hó lenne, és bólint;
Ő itt a télanyú, önkéntes néni.

Saját szakállamra neveztem így
miután porhót leltem rajtam, kuncog
a család, röstellem mért lett avítt.

Valószínű ezek mind katapultok;
A Tavasz kiugrott a gépjéből,
alá zuhant időnap elött, eljött...