huncfut-rimek

(játék megadott rímekkel)
A színek műtermében lopja lelkem
a napot; száz palettán milliárd
nüansz hergeli festőkés vasát
mint  kis kapámat a föld, kint a telken -,

ja, pingálnom kell pokolba vetetten,
hiszen provokálnak éveken át
az üres vásznak, mint fejszét a fák,
kivel vadember apritgat a berken

Az ilyeneknek csak a szeme éhes,
s a keze meg festékes - sose véres,
kenyerét töri,  kést amúgy se fen.

Ha bágyad - fényt kutatva bandukol;
meg is leli, később nem tudja hol;
fehéreket kotyvaszt kínokba telten...

valahol visszahőköl a merész
s a széparcú szerelem fája tövén
mint gondolatokat metsző ékszerész
poétaként énekel könnyedén

ne, ne dalolj te pipogya csaló
hisz örömre nincs okod sírni kéne
hadd hulljanak e fa lombjai jó
talajt takarva könnyeid vizébe

s a dal félbe szakad fut valahol
magányos útja zord hegyek közé vész
hol újra énekel igaz hittel

s elül a vihar - isten válaszol
vagy csak képzeli de nehogy félreértsd
ha helyette egy tücsök ciripel

te boldog sugár... féllábon a hold
szakállán .millió csillag ha csillan
jól laktak az ufók s oda vakolt
az isten tejutat a galaxisban

egy jól elkapott szitu reflektál
műholdat s öniróniát nekem
igazodási pontom ama szertár
melletti hintaszék - templomkertben

lehármasozik a kettes kicsiny
szabásminta ablakra szállt Fiastyúk
s hétköznap működnek a szivattyúk

három csillag jó konyak egy piciny
pohárka bájital... mélyen szeretni
ha tudsz ember - ki kell akkor inni

ártatlan vérplazma eladásra vár
onkológus szereti a szívem
kémcsőbe kandikálva de csípem
egyre olcsóbb hemoglobin-anyagár

vámpír szerelem tombol tök üzleti
ráksejtek burjánzanak  lelkeken
gordiuszi csomót lát szövetben
lógójára skalpjait felfűzheti

jól működik a biznisz alku bevált
áron alul folyik az élet el
fiatal ésszel pazarló adekvát

ó ki tudja hány száz retek szelet
egy vércsepp rapszódia meg a chemtrél
kezedben a sötét ügyfél recept

Táncol a világ, eggyé válik...
Kövér a lélek, éterbe csöpög zsírja,
miből mint a fű, képződik égi mirha,
Esténként a szél, tárt ablakon befújja,
belégzi rokon vagy vendég, s azt álmodja:

Táncol a világ, eggyé válik az éjben,
masszává lapul örvénylő tölcsérben,
s el kezd forogni, együtt a csillagokkal,
míg beleszédül a napba tárt karokkal.

Ezért oly színes reggel napnak sugara,
benne rezeg az emberek hangulata.
Nézd a virágot, honnan ennyi színpompa?
Minden szál virág lelkünk lenyomata