huncfut-rimek

Valahol a kékes szürke messzeség
rejtegeti elölem a csodát, hova
induljak, sárgasivatagba? mesék
kalandjait nem óhajtóm, nem soha.

Forogj szerencsekerék, rajtad élek
ejts le nem bánom én, viszek fogkefét,
akaratom hajt, mint a kormánykerék;
úgyis ez a lét -, édeni töredék.

És forog, mint a mókuskerék, téboly
üteme szédít, mint pörgettyű - hinta.
Esküszöm nem ittam, vagyok még , éppoly
józan , mint amennyire pesszimista.

Borzong a porban egy veréb, mégis
esni fog, jaj sáros lesz szegény madár;
Borzong a kutya is - ha villámlik
ijedten fut, ajtóhoz, besomfordál.

Dörgés ereje rezegteti az
ablak üveget, s szapulja a szomszéd
ház tetejét a zápor, félgrimasz
a kutyus pofán, hol az a karosszék?

Na ezt nem, az, az én helyem, sipirc
asztal alá, várd a morzsát, mi lehull!
Bárcsak mindig esne - nyikkan, s lesuny,

kolbász illat jókora jó szendvics
kényezteti orrát, jaj nehogy megállj
rövid zuhé, jó ez a kóceráj...:)

5Egy asszony, akinek a lányát tisztátalan lélek szállta meg, hallott felőle, odasietett hozzá és a lába elé borult. 26Az asszony görög volt, szírföníciai származású. Kérte, hogy űzze ki a lányából az ördögöt. 27Ezt mondta neki: „Hagyd jóllakni előbb a gyermekeket. Nem való ugyanis elvenni a gyerekektől a kenyeret, és a kiskutyának dobni.” 28De az így felelt: „Igen, Uram, de azért a kiskutyák is esznek az asztal alatt abból, amit a gyerekek elmorzsálnak.” 29Erre így szólt hozzá: „Ezekért a szavakért menj, az ördög elhagyta lányodat.” 30Amikor hazaért, lányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta az ördög.

Sugarak forrósága telibe talál
kiszárad a medence mint a kemence;
mit lehel a sárkány szája, mit a Nyár?
kétszersült, vagy sült kenyér a belekbe.

De jó falás -, fő a csülök, és a krumpli
Erős Pista bajszát pödri, de finom.
Mégse kell a nagy melegtől elájulni,
hordó csapját hűsítőnek kinyitom...

nem fogok aludni reggelig
csalóka álnok kíméljetek
bolonddá ne tegyetek semeddig
újat nekem nem ígérhettek

kalapom kopik de megszoktam
vezérem köpcös, de teljesít
sok szép ígéretet bár hallottam
új séf jötte sosem lelkesít

mert mi van ha beképzelté válik
s kiderül alkalmatlansága
s zülleszt kilátástalanságra

lóbőrt húzni, csicsikálni mármint
álmatagon sóvárogni jobbra
nem esetem, hamis az a kotta

Nézem a népet, széthúzás minden oldalon,
tépem a képet, az imázs komor vigyor;
Hiába közös tánc, hiába lelkes ének
nem mozdul, különc tömeg részt nem venne s lám
kinyújtja markát szeretne kapni mindenkor
de szidja a vezetőket, sunyin szónokol.

Ez sem tetszik, az sem jó, csuda hogy még vagyunk
várjuk a sült galambot s nagyokat ásítunk