huncfut-rimek

Pástétomot ettem én, de keveset,
gágogott a liba,
jól meghízott kicsi mája,
Nem én szeltem hozzája a kenyeret,
nem is baj az drága,
elég lesz tán vacsorára

Jaj de felment,  fel az ára mindennek;

kiürül a buksza

nem marad pénz itókára.

Hogy lehet így megélni?  mondják meg,

maguk  nem is emberek

nagyon furán kereskednek...

Semmilyen kapocs nincs ember, meg ember
között, ingyen asszociál ha kell
a vigyor, jóakarata nem kényszer,
nem kaján vagy epés csengést lehel.

Tanácstalan tekintet keres enyhébb
banalitást, még egy félmosoly is
barátibb, mert engedékenyebb szemlét
helyez kilátásba. nem diliflepnis.

Ide sorolható konfidencia,
effektív szempont fogalmat teremt.
Sunyi bánt , de a jó ad menedéket.

Korántsem ingyenes gúnykacaja
az Antikrisztusnak, viszi a lét
hó-tiszta emberségét, ne segéld.

Margóra írt - s kapóra jótt - viszonyreakció;
magasra nőtt a kvíz, kicsihajó merre mész?
Amerre dobál a sors huláma, ez a föld szekció,
dobáld a bolond embert ne sajnáld, merész
a többség, elpuhult a kapitány - disznó,
kinek rongyélete már csak egy szignó.

Szeretettel olvasom - margóra írták, nagyjából
szeretni jó, idézem a kedvcsináló részt
Befelé haladni a boldog állapot felé,
ez redndkívül izgalmas, jó minőségű a csók
kezdődhet az adok-kapok, javaslom
legyen folyamatos, soha nem unjuk meg

Valahol a kékes szürke messzeség
rejtegeti elölem a csodát, hova
induljak, sárgasivatagba? mesék
kalandjait nem óhajtóm, nem soha.

Forogj szerencsekerék, rajtad élek
ejts le nem bánom én, viszek fogkefét,
akaratom hajt, mint a kormánykerék;
úgyis ez a lét -, édeni töredék.

És forog, mint a mókuskerék, téboly
üteme szédít, mint pörgettyű - hinta.
Esküszöm nem ittam, vagyok még , éppoly
józan , mint amennyire pesszimista.

Borzong a porban egy veréb, mégis
esni fog, jaj sáros lesz szegény madár;
Borzong a kutya is - ha villámlik
ijedten fut, ajtóhoz, besomfordál.

Dörgés ereje rezegteti az
ablak üveget, s szapulja a szomszéd
ház tetejét a zápor, félgrimasz
a kutyus pofán, hol az a karosszék?

Na ezt nem, az, az én helyem, sipirc
asztal alá, várd a morzsát, mi lehull!
Bárcsak mindig esne - nyikkan, s lesuny,

kolbász illat jókora jó szendvics
kényezteti orrát, jaj nehogy megállj
rövid zuhé, jó ez a kóceráj...:)

5Egy asszony, akinek a lányát tisztátalan lélek szállta meg, hallott felőle, odasietett hozzá és a lába elé borult. 26Az asszony görög volt, szírföníciai származású. Kérte, hogy űzze ki a lányából az ördögöt. 27Ezt mondta neki: „Hagyd jóllakni előbb a gyermekeket. Nem való ugyanis elvenni a gyerekektől a kenyeret, és a kiskutyának dobni.” 28De az így felelt: „Igen, Uram, de azért a kiskutyák is esznek az asztal alatt abból, amit a gyerekek elmorzsálnak.” 29Erre így szólt hozzá: „Ezekért a szavakért menj, az ördög elhagyta lányodat.” 30Amikor hazaért, lányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta az ördög.