huncfut-rimek

a globális fasizmus szeret ám
téged kihasználni - maximálisan
hiába minden zenghet citerám
nem gondolnak rád szentimentálisan

a lakosság egy százaléka úr
a többi "birka" - hajcsár idomítja
ezekről csak jót hazudj trubadúr
etessük viktátorékat lapítva.

nehogy megsértsük illetlen e kényt
elhitették velünk hogy ők a jobbak
önimádó nyavalyájuk duzzad

ahogy telik az idő prédaként
terelgetnek feldúlt a nyáj elborzad
mikor egyenesítjük ki derekunkat?

állítólag még emberek,,, vagy úgy
borkóstolós figurák meg ne hökkenj
noha emberségünk is tovazúg
de te mindig a karaván előtt menj

meg-aztán kazahsztáni imaszíj
ne kapaszkodj sátáni ideákba
az ördög homlokára bátran írj
virágot tégy a halott banditákra

állati szeretet embert ne használj
hal kínok közt a milliárdos is
annyi nő mellett bárgyú zsebhokis

meghalok én is vén multi ne sajnálj
lehettem volna rabszolgád de lám
kicselezve  gúnyoltalak citerán

falanszter falat emel - feketét
fehérre festi az ember kézfejét
s beletetoválja hogy no vidáut mi
robotolj agyatlan lesz mindjárt cumi

család felosztva gyermek máshova
felejtsd el hogy elmehetsz akárhova
az asszony a női tábor fogja
te majd egy priccsen álmodhatsz róla

az ember tragédiája közel már
hiába akartál mást legyőz a bankár
gépies csoportokban mint az állat

talán eszedbe jut hogy volt házad
s egy asztal ahova leültetek
jó lenne újra, de most már nem lehet

(játék megadott rímekkel)
A színek műtermében lopja lelkem
a napot; száz palettán milliárd
nüansz hergeli festőkés vasát
mint  kis kapámat a föld, kint a telken -,

ja, pingálnom kell pokolba vetetten,
hiszen provokálnak éveken át
az üres vásznak, mint fejszét a fák,
kivel vadember apritgat a berken

Az ilyeneknek csak a szeme éhes,
s a keze meg festékes - sose véres,
kenyerét töri,  kést amúgy se fen.

Ha bágyad - fényt kutatva bandukol;
meg is leli, később nem tudja hol;
fehéreket kotyvaszt kínokba telten...

valahol visszahőköl a merész
s a széparcú szerelem fája tövén
mint gondolatokat metsző ékszerész
poétaként énekel könnyedén

ne, ne dalolj te pipogya csaló
hisz örömre nincs okod sírni kéne
hadd hulljanak e fa lombjai jó
talajt takarva könnyeid vizébe

s a dal félbe szakad fut valahol
magányos útja zord hegyek közé vész
hol újra énekel igaz hittel

s elül a vihar - isten válaszol
vagy csak képzeli de nehogy félreértsd
ha helyette egy tücsök ciripel