huncfut-rimek

Perel a szél, szeressél asszonyom
azért fúvom a levesed, erőből
alig alszom, mindig talpon, hagyom
az ágyat ne égesd  meg a szádat - hörpölj.

Sopánkodik a nő, hogy nem finom;
ha nem ízlik, gondolkozzál - ki főzte?
A fazék rossz, vegyél újat, párom!
na, meg a főzőlapot is cseréld le,

Hozom-viszem, mint a szél - hol a pénz?
Elkötötted talpmasszázsra cipőre;
Na jó, akkor lopni fogok, egyet.

A szél dünnyög, s kéménybe is benéz;
s a hegyen le is dől egy heverőre.
"valami elvette a kedvemet"...

Oly érthető az érthetetlen - ah!
A tények - e korszak vicce - sötétség,
amely ma érthetőségi alap;
feketében a fehér is szürkeség.

Bele kell veszni, mint a halnak a
zavaros vízbe, sebaj, hideg úgyis
a víz, necces közeg, bár van szaga,
a háló nem látszik, sorsod illusztris.

Előbbvaló a matek, mint a kenyér,
ha nincs akkor is leírhatod - nulla
jön a zérus ki nullát körbe mér.

Egyismeretlenes egyenlet és
az igazság, az mely mindig lenyulva;
s akkor bármi lehet az eredmény.

Késik a tavaszi vonat - ez már
bosszantó olykor, mert csóktalan
megy le a nap; minden szerelmes pár
megsínyli, ha étke sótalan -
de már látszik mozdony lila füstje,
nézz fel az égre, kormos a kékje.

Megterhelte Tavasz a szerelvényt,
több virágot, több fecskét akart
küldeni, és kevesebb engedményt
kapott rá, s a cenzura zavart
ügynökei keresztbe is tettek,
vén vasutasok váltót szegelnek.

Mért nem jössz Tavasz lánya repülve?
Van itt elég virág, és madár!
Mind reád vártak nekifeszülve,
ám nélküled csintalan betyár
a Tél, reggelente fagyokat hozz -,
mint egy garázda -, kissé bolond most.

Romlik a csók minősége folyton
csak lopva adják a lányok ám
a fiúk sem érnek rá, csapongón.
Ó szép Tavasz, mért oly tétován
mért olyan megkésve jössz? nem értem!
nézd a Nyár megelőz érkezésben...

Lenépesedik - nagy néptelenségbe -,
hol sűrűje nagy, ott sátortalan;
Feje fölött tetőtlen fedezéke;
Aki jogtalan volt, most berohan.

Csalódottalan lát illúziókat,
képzelgésmentesen tervezi meg;
Megneszeltelen érez kiszagoltat.
Beszédtelen felel mindenkinek.

A válasz nem közösségi igényhang,
akár egy szamár ha füllel legyint;
Könyökből vállig ámulatba moccant.

Lenyűgözettelen varr gobelint
elragadottalan kis öltésekkel
Utána eltekint tág szemekkel...

reggel kövidinkám előkapom
megittam meg itten meg ottan aztán
hamarosan kezdtem érezni - hogy
kifogy kövidinkám - bár nem akarnám 

ekkor felébredtem s töprengtem  ha
csak én innék e földön kövidinkát
milyen következménye lenne - ja!
hiszen túl sokan isszák.. s   az angyalát

kiürült s így a kiüresedés
korán rám köszönt közlöm közreadva
e hírt pajtások s pajta nélküliek

s kövidinka nélkül élő egész
emberiség ennek az oka - gondja
a túlnépesedés,,, ez a helyzett!