huncfut-rimek

Lábujjhegyen lépked a szerelem
bátorszívek honába igyekszik
Diófalevél lobog kezében
tomboló vizeken továbbsiklik

Oly selymes a szél gyönyörködtető
hajfonatok fürtök hullámzása
fantasztikus kontyba fésülhető
jőj kincsem végtelen utazásra

Pástétomot ettem én, de keveset,
gágogott a liba,
jól meghízott kicsi mája,
Nem én szeltem hozzája a kenyeret,
nem is baj az drága,
elég lesz tán vacsorára

Jaj de felment,  fel az ára mindennek;

kiürül a buksza

nem marad pénz itókára.

Hogy lehet így megélni?  mondják meg,

maguk  nem is emberek

nagyon furán kereskednek...

Semmilyen kapocs nincs ember, meg ember
között, ingyen asszociál ha kell
a vigyor, jóakarata nem kényszer,
nem kaján vagy epés csengést lehel.

Tanácstalan tekintet keres enyhébb
banalitást, még egy félmosoly is
barátibb, mert engedékenyebb szemlét
helyez kilátásba. nem diliflepnis.

Ide sorolható konfidencia,
effektív szempont fogalmat teremt.
Sunyi bánt , de a jó ad menedéket.

Korántsem ingyenes gúnykacaja
az Antikrisztusnak, viszi a lét
hó-tiszta emberségét, ne segéld.

Margóra írt - s kapóra jótt - viszonyreakció;
magasra nőtt a kvíz, kicsihajó merre mész?
Amerre dobál a sors huláma, ez a föld szekció,
dobáld a bolond embert ne sajnáld, merész
a többség, elpuhult a kapitány - disznó,
kinek rongyélete már csak egy szignó.

Szeretettel olvasom - margóra írták, nagyjából
szeretni jó, idézem a kedvcsináló részt
Befelé haladni a boldog állapot felé,
ez redndkívül izgalmas, jó minőségű a csók
kezdődhet az adok-kapok, javaslom
legyen folyamatos, soha nem unjuk meg

Valahol a kékes szürke messzeség
rejtegeti elölem a csodát, hova
induljak, sárgasivatagba? mesék
kalandjait nem óhajtóm, nem soha.

Forogj szerencsekerék, rajtad élek
ejts le nem bánom én, viszek fogkefét,
akaratom hajt, mint a kormánykerék;
úgyis ez a lét -, édeni töredék.

És forog, mint a mókuskerék, téboly
üteme szédít, mint pörgettyű - hinta.
Esküszöm nem ittam, vagyok még , éppoly
józan , mint amennyire pesszimista.