huncfut-rimek

nyugtalan vársz szép fekete hajad
a támlán lelóg és kezed keresgél
régen volt az, s ki értem odavagy
feledni tudsz már hogy engem kicserélj

fényben és a sikolyban halok meg
tenálad, ott se voltam - mégis eljött
a pillanat és lecsuktad szemem
mondd ideátra mi akkor összedőlt

reménykedem egyszer mégis lesz egy
új születésnapom s te sietsz hozzám
ülök majd unottan a székeden

belesüppedek a fénybe mogorván
sírok mint aki mindig magányos
s odaillesztem orcám az orcádhoz

.

gátol a távol gátol az ellenség
gátol a barát. vagy nincs cimborám?
miért ogokmogok egyedül egyként
bajuszt növesztő közöny fintorán.

gátol a közel gátol a szerelmem,
ha hervadni kezd kedvenc virága
törött poharát nekem kell lenyelnem
s ajaj - hetekig jár kel lilába

barikád a virtuális sétatér
csak addig engednek mind közelebb
amig fel nem szárítják a könnyeket

nem is baj mert ott mindenki öregebb
én meg itt kertben fiatalodom
itt terem a sok sok fiatal idom

bacilus a kis szabadúszó
anonimusz nagyra csúszó
kis kezében a békanyúzó
szakmája gázleolvasó

közös a gáz, baci juszt se méri
felsége se főz, a kövér Mary
panzióban esznek laskagombát
s amikor van csirkefarhát

Legóriás fűszálra hangya mássz;
levélkén az erezet Tetű utca
Behajtott épp egy katica bogár.
autóval oldalerét bejárta.

Az alsó karéjon el is kapott
egy atkát, lebilincselte azonnal;
s elvitte a középső karéjon
át a felső oldalöbölbe; szóval

családja volt, szerezte a kaját
meg a benzint a motorba, repül is
a masinája, , mint egy drón, modern.

A csehek gyártották le a járgányt;
Töklapin házikó, pókkal hintázik
a kicsifia fent az erkélyen.

Erősődik a jövő képe, s aki elébe -;
botorkál, mintha részeg méla lenne.
Nem tudja vérpad vagy szerencse kérte
kihallgatásra. Dolga van mégis vele.
Viháncol lelkében a gúny nyelvét öltve:
vén tróger, kit csúffá tett önteltsége :)

Mint amikor egy fénykép papíron halványan,
de már látszik az ábra, nézem rábambulva -,
ez meg mi? S csodálkozom. El Greco nyomán
"kaszás festette" , kosszú nyakú emberek sora
s mennek valahova, mennek s én nézek arra
s látok egy kísérőt mellettük ballagva.

Kivilágított barlangok tele asztalokkal;
S akik körbe ülik asztalra könyökölve,
Énekelnek hihetetlen szépen, "Ó jer, hamar
ki egykor szükségben éltél..." ülj középre,
Nincs árnyék nincs semmi földi sömör, katyvasz;
se korán se későn nem érkezhetsz oda, nyughass!.