huncfut-rimek
Életmódkitakar majd a Tavasz
Kitakar a Tavasz...zöld paplanom
ledobja, ha nem lesz itt már hidegjég,
ha többen szeretni fognak - vajon
lesz-e mint egy kis hangya bolyban, egység?
Kicsi hangya meg a toronymagas
emberi humánum, nos, hozzáképest,
egy tányér leves, s néhány szép szavas
semmitmondás hajléktlannak de édes.
mikor kidobják otthonából némi
kölcsön ürgyén, kamatlábbal kirugva
munkahelyről, mind emberséges ám.
Papír mögött, alatt semmibe venni
szerencsétlent, civilizációnknak
nagyszerűsége, buta világ.
japán leszek angol és végül inkább magyar
japán leszek cirkalmas betűk
tépett rongyok rajzolója
de ha lenyakaz katana,ne küldj
a Mennyek országába
Angol leszek, bizniszmen s hidegvér
fregattal viharban - asszony hiány
dühöng cápák vérpadján, mi kell még
banán köztársaság és whiski csupán
Ez se jó, az se megy, baj, ha nincs ló!
megette a fene, magyarnak jobb,
létem szegényen is kacskaringó,
minek gyüjtsek angolnak vagyont?
A tér bevérzik
A tér bevérzik, atyafenség!
Földanya maradj ki ebből;
rombolják egymást a vén kecskék.
Bösz apák kora -, ketrec terror.
A tér szentségtelen szennye -,
beleköptek mama levesébe ...
Ebből semmi nem igaz, képzeld
Csak ilyennek festik ma a teret.
unottan egy széken
nyugtalan vársz szép fekete hajad
a támlán lelóg és kezed keresgél
régen volt az, s ki értem odavagy
feledni tudsz már hogy engem kicserélj
fényben és a sikolyban halok meg
tenálad, ott se voltam - mégis eljött
a pillanat és lecsuktad szemem
mondd ideátra mi akkor összedőlt
reménykedem egyszer mégis lesz egy
új születésnapom s te sietsz hozzám
ülök majd unottan a székeden
belesüppedek a fénybe mogorván
sírok mint aki mindig magányos
s odaillesztem orcám az orcádhoz
.
gátol a távol
gátol a távol gátol az ellenség
gátol a barát. vagy nincs cimborám?
miért ogokmogok egyedül egyként
bajuszt növesztő közöny fintorán.
gátol a közel gátol a szerelmem,
ha hervadni kezd kedvenc virága
törött poharát nekem kell lenyelnem
s ajaj - hetekig jár kel lilába
barikád a virtuális sétatér
csak addig engednek mind közelebb
amig fel nem szárítják a könnyeket
nem is baj mert ott mindenki öregebb
én meg itt kertben fiatalodom
itt terem a sok sok fiatal idom