huncfut-rimek

Egyáltalán remény a pohárban;
kitölti Európa, keze asszót;
ha megiszod magyar, út porában
a régi hon nyomait, megtalálod.

Nagyon jó emlékezni, bár kopott
a múlt, verhetjük mellünket hisz ászok
voltak ők, verhetetlen lovasok,
mégis legyőzte rágalommal álnok,

A Isten Szent Lelkét festik alá,
de Ő nem segít országot lenyúlni
Vasárnap van, miben hisz a bűnös,

Lopott területre kiönti rá
keserűség poharát, s kezd vakulni
az európai, szembe kötős.

Fejülről jöttél és magyar a lelked
sosem burjánzol önzetlen silány
igénytelenségből, mert lenyested
vadhajtásaid - nincs bőséghiány.

Mint a selyem, oly elegánsan sarjadsz
középen, de két szélén se fogan
tövises olcsó -, szeszélyre alkalmas;
Kifinomultan szólsz -, dallamosan.

Neked lelked van másnak tudata;
csak téged ér lelkifájdalom - őket
a gyengébb elnyomása élteti;

Anyagi gondolat arculata
centissel hív haszonlesésre, főleg;
mert életelved ezt nem ismeri.

Vesefészke víz szentszéfje, reményt
szűrő szerelmes nedvek olaj üstje;
kicsi tégely, mosdass bő véredényt,
agyak szennye légy homlokok ezüstje.

Ahány felkent vesékig bemerült
saját lelkiismeretébe -, tisztult,
vagy romlott vére; és szembekerült
az álnokkal , akiből galacsint gyúrt.

Hamis szentelt víz fazekában egy
gyíktojás, fortélyosan mire számít ?
beléd akarja ojtatni magát;

Vezetni akar a rusnya féreg,
sok óvatlan lelkeket kisajátít;
kerüld a nevét, hírét, s a szagát.

Alakzat kultúrája tégla - gipsz;
Falazó, nemcsak falazásra termett;
szerelem út ne csukódj, hanem nyiss!
pénzes szigora irigyen visszakerget.

Ne szégyelld igazság alakzatát.
Nem épül az álszentek védelmére
a vályog is elég hogy lakatját
az önvédelemnek tedd elejére.

Megszálltak minket rongy idegenek.
Hamis pártok, mondvacsinált jogászok,
s a bűn bandák, hóhérok vezetnek.

Ölik a népet, vén álgyógyítok
behozzák a heréket, s a nyakunkra
a jármokat készülnek rakni ma.

Hova kapcsol a gondolat, te mondd
mely áramkör kebelezte be álmod?
Ha ez is csak más képzelete volt,
a tiéd foglya lett, mégse sajnálod?

Szabadnak maradni, mikor feléd
az áltudomány kiveti, lasszóját -,
nagy éberség ám, vágd el zsinegét,
s maradj független; ne hajtson buzgóság.

Sok elmélet fondorlatos csali -
ideára épít, de hamis eszme;
sziporkának látod, ne légy pali!

Magamnak írtam ezt, jusson eszembe,
Bármennyire fancsali vagy ábránd
a képzeletem, megéri az árát.