huncfut-rimek

Beszél a betű, pillants reá;
üvölt, vagy suttog. Tárgytalanná,
nem válik, vezényel hangtalan,
ránk szól, kinevet, sír komoran.

Mesél könyvekben, majd kioktat,
parancsol, meginti azokat -,
kik olvasni még tudnak, csak egy
képzetlen nem érti, s nem feszeng.

Ennyit ér a tudás, s mi lenne,
ha el nem olvasná senkise
a népnyúzók rendeleteit?
s megvédené saját érdekeit.

Ja, akkor chipssel mozgatna, nyilván
az volna számára Kánaán.
Fülünkbe diktálná vágyait,
s mi kiszolgálnánk az élősdit.

mióta megszülettem - el se képzelhettem
egy szuverén hazát, melyben soha
nem diktálhat idegen érdek, mért lehetetlen?
minden a függetlenség kárára megy norma
nincs meghatározva, valami nincs
egyáltalán rendben, a hazát csak papíron
minek neve térkép, mutass rá, és mégis
előre megbeszélik melyik városkát,
embercsoportot pénzelik érdemén felül
és melyiket juttatják szegénységcsapdába
a vak is látja itt valami nagy keverés
valami nagy jogtalanság, na mindegy
ha mások nem látják, akkor én
vagyok tévedésben,,, folyamatosan
kitalálnak pénzleértékelést, miközben
azt írja a bankjegyen, hogy 100
adnak neki egy 60-as értékrendet
s azért nem lehet érteni a folyamatokat
mert nem tanítják sehol, sőt ttkolják

Tej a pohárban -, bor helyett, muszáj,
hol a tehén? rég nem bőg reggelente,
pedig tejet iszik a diszhuszár,
rivaldafényben tapsot kap ükelme.

Vén kókler a huszár műlötty a tej -,
viszont, az emlékek még valódiak.
Akárki légy, a múlttal ne viccelj!
Lőttek eme ".civilizációnak"?!

Nevetve kortyolgatom, oly hideg;
A hűtőből fejtem, bádog a tőgye
papír az öble, tekerem kerek
kupakját kissé megilletődve.
t

Mi tegnapom leltárba sorolja,
nem annyira igéretes "gyakorlat".
kinőhet ebből csalódás bokra -,
tudom, van benne ördögi fondorlat.

Hadd menjek vissza, térden is ha kell.
sőt mellúszásban, noha nem szokás
hogy istenítsem a jaj de szépet -jer
bele hullni jegyzékbe, félnótás.

Miközben egymást csalfán lelkesítjük,
de szép helyen sétálunk, lefelé;
mint a fogak, hullunk ki és eltününk.

Egykutya minden, tekits hát mögéd,
kerülnek , ha nincsenek bogaraid,
kerülnek, ha lesznek bogaraid...

A szó - szó, mai napig nekem az,
de nekik csak betűhalmaz, süketvak
világba szórt diskurzus, ferde bajsz
egy északi jégkunyhóból, ecetszag.

Fa - finn szó, miközben ez a falak -
nem fából készült lak, hanem jégkocka;
s a lótúró sem túrórudi, vagy
a kanapé sem kan a Péter, szofa.

Ugrik a finn, mert ő tudja - a rén,
ha szarvas, akkor az nem ürülék vas;
csak meglékeli neki a jeget.

Jön Hund a Pál fejét rázva, tevén
gázol szügyig hóba, Ó, de izgalmas!
Így fejtve meg a finbugri nyelvet.