huncfut-rimek

Mi tegnapom leltárba sorolja,
nem annyira igéretes "gyakorlat".
kinőhet ebből csalódás bokra -,
tudom, van benne ördögi fondorlat.

Hadd menjek vissza, térden is ha kell.
sőt mellúszásban, noha nem szokás
hogy istenítsem a jaj de szépet -jer
bele hullni jegyzékbe, félnótás.

Miközben egymást csalfán lelkesítjük,
de szép helyen sétálunk, lefelé;
mint a fogak, hullunk ki és eltününk.

Egykutya minden, tekits hát mögéd,
kerülnek , ha nincsenek bogaraid,
kerülnek, ha lesznek bogaraid...

A szó - szó, mai napig nekem az,
de nekik csak betűhalmaz, süketvak
világba szórt diskurzus, ferde bajsz
egy északi jégkunyhóból, ecetszag.

Fa - finn szó, miközben ez a falak -
nem fából készült lak, hanem jégkocka;
s a lótúró sem túrórudi, vagy
a kanapé sem kan a Péter, szofa.

Ugrik a finn, mert ő tudja - a rén,
ha szarvas, akkor az nem ürülék vas;
csak meglékeli neki a jeget.

Jön Hund a Pál fejét rázva, tevén
gázol szügyig hóba, Ó, de izgalmas!
Így fejtve meg a finbugri nyelvet.

Mi a szeretet? szolgaság? vagy nem!
ne bánkodj, ha nem fizetik meg, adj még,
pocsékold érdemtelenre - bőven.
Világod csak egy erkölcstelen csapszék.

Vak vezet, látó befogja szemét;
Az érzelem nem szempont,de értelmet
se lelsz semmiben; lásd mozgásterét
a balgának, ok nélkül vagy gondterhelt.

Mi áll a félelem mögött? halál!
Ezért visel a hatalom tüzfegyvert ?!
s a nép olykor rettegést konstatál.

Elutasíthatod a vak precedenst;
s ezáltal a többiek majd lenéznek,
mert egy, nem buta, veszélyt jelenthet.

Egyáltalán remény a pohárban;
kitölti Európa, keze asszót;
ha megiszod magyar, út porában
a régi hon nyomait, megtalálod.

Nagyon jó emlékezni, bár kopott
a múlt, verhetjük mellünket hisz ászok
voltak ők, verhetetlen lovasok,
mégis legyőzte rágalommal álnok,

A Isten Szent Lelkét festik alá,
de Ő nem segít országot lenyúlni
Vasárnap van, miben hisz a bűnös,

Lopott területre kiönti rá
keserűség poharát, s kezd vakulni
az európai, szembe kötős.

Fejülről jöttél és magyar a lelked
sosem burjánzol önzetlen silány
igénytelenségből, mert lenyested
vadhajtásaid - nincs bőséghiány.

Mint a selyem, oly elegánsan sarjadsz
középen, de két szélén se fogan
tövises olcsó -, szeszélyre alkalmas;
Kifinomultan szólsz -, dallamosan.

Neked lelked van másnak tudata;
csak téged ér lelkifájdalom - őket
a gyengébb elnyomása élteti;

Anyagi gondolat arculata
centissel hív haszonlesésre, főleg;
mert életelved ezt nem ismeri.