huncfut-rimek

poroltóval se oltható tüzek
lángolnak folyton szívemben irántad
zöld és kék mezők szemnek fülnek
lombsátor szerelmes fiúnak lánynak

nem egyhangú hely nem rideg sziget
bár sok-mindenen mehettünk keresztül
itt annak jó ki őszintén szeret
bár mind ezt tennénk testestül lelkestül

és akkor nem lenne több fájdalom
megszűnne a viszály meg a borzalmak
dalolna a föld szívből - áthatón

nem hamis érzelmű dalokkal annak
aki szívtipró alpári tahó
ugye egyetlenem a lét hintaló

zsinegdarabbal összehozott banzáj
hány kiló cukor a szerelem és
mellé kiskanál vagy nagy... ó tudom már
ez nem egy napos degeszre tömés

zsineg csodás tegnapok kosarán
rángatom lábamhoz kötve s te csókolj
szerelem nélkül keserű a szám
miközben a gyors idő körbelohol

zsineggel átkötött petrezselyem
rágcsálom szép zöld zamatod s e friss dal
néked szól maradok álmaimmal

s egy félkilónyi cukorral hiszen
ha a kávé miköztünk a meghittség
egy zsinegdarabka se méricskélt

a zenét ne féltsd attól ki szerelmes
hisz hangokra serken a lélek is
minden táncba szív dobbanása visz
de nem csinnadrattával kell hogy ölelgess

csak csínján-binján érzéssel a kedvest
hogy elámuljon a szép muzsikán
vezesd át a szívhangok kapuján
és ugrálj örömödben ha belekezd

mily szép, ha lábatok egyszerre dobbant
ám a hévtől el ne szédüljetek
akkor sem ha térdetek összekoccant

forogni kőrbe mint a kerekek
megállni is tudni kell mert csók nélkül
nincs közös öröm s a világ se szépül

ha elfogy a nyár heve és remegsz

hidegség férkőzhet közénk ne engedd

e közöny becsap és elfeledsz

s a kihűlt szeretet lelkünkbe dermed



gondolj a forró légyottokra most

mikor szürke viharok tépik egyre -

lekopasztják a fákat s a várost

kiseprik a huzatok néptelenre



kiürült a liget üres padok

már hiába várják jőtödet - ó jer

jer vissza nyár hozd vissza Őt nekem



Nélküle szívemben a szó megfagyott

de lelkem mindent kibír nem feled

hullhat bár a hó mely mindent betemet

ember ne kínlódj - kilóg a kilód :)
poénos lelki-roncs magát leméri
s azt mondja enni most tok félcipót
de kihagyom mert fogyózok s megéri

sokktalan ihog hol egy kicsi-szék
sportolni fogok két lábam kinyújtom
s ha lankadok vállból kilengenék
bokámról bont le zsírt a vega-kulcsom

úgy szeretlek telten, mint a gumit
mely gurul velem és odáig nyúlik
ahol a világ már nem is számít


hadd tudják  lemázsálták ezt a kulit
de szeretni azért  lehet halálig
ki mérheti meg a szerelem súlyát?