huncfut-rimek

Damillal odamadzagolt - metafora,
lelóg, le, mint a vergődő halacska.
Csali nem volt, mégis a horogra akadt,
sose halászd ki a sárga rákokat -;

Zsineg nincs verssorok összebogozásra;
csak a kender a megfelelő, másra
ne is gondolj -, csakis a szerelemre!
Itt a kacsód, itt simul a tenyrembe.

Jön a tercina, mint a vihar, oly sodró -,
akárcsak apám bagója. köhögtem.
Ki hallatszik a versből, olcsó reskontó.

Aznap csokolózás közben is röhögtem,
mert a szerelem csiklandós nekem, de hát
ne vegyétek rossznéven ezt a hibát.

Mázoltam újra, nyütt pemzlim disznószőr;
kunyhót a dombra, asszonyt, szerelmest.
Farkaszemet nézett velem, gyönyörtől
élénkült arca, úgy kívánt -, rögvest.

Magam is mellé akartam pingálni,
de nem sikerült; kacéran figyel.-
bár életre kelne, jó lenne látni
miként szalad ölembe, még liheg.

S egymásba gabalyodva gurulunk le
a völgybe, vén galagonyák alá.
ejtsen fogva álomcsaj bája - térde.

Szorítson mint ahogy nő sosem,
vagy legalább a ceruzám fogná,
mellyel érzéki extázsba ejtem.

arabeszk díszek e versben
éltem éke vagy én szerelmem
befonta idő rózsa kertem
mióta rózsám kiszemeltem

eljött egy művész véste körbe
rozettás szőlőkkel az indán
sétálva tükörből tükörbe
lepihenünk légyott pázsitján

margaréta fonat fejedre
kedvességed puszizd rám
korty bor ne legyen ellenedre
midennap átmegyünk a vizsgán

Vágja le a láncát, aki megbánja,

szeressek bele egy szépbe mindig; 

simogassam holtig  haránt irányba;

habár nem vagyunk rozsdás biciklik. :)

Kicsi szád aprócska életed ügyvédje -
hisz, minden szavad szerelmem függvénye;
amit mondasz, abból erősődik a vágy.
Told meg mosollyal és várd az éjszakát.

Olyan a szerelem, mint a Hold, lassan fogy,
majd újra telítődik, de nem csapong.
Amikor telve érzed, akkor vedd észre;
hogy virág vagy, s szükséged van kertészre!

A jó kertész szereti illatos tested,
meg is halna érted - hogy szép lehess.
Vigyázva öntözget, rút gazoktól megvéd,
Ölelgetve altat, frissen ébreszt mindég,