huncfut-rimek
Szerelemarabeszk
arabeszk díszek e versben
éltem éke vagy én szerelmem
befonta idő rózsa kertem
mióta rózsám kiszemeltem
eljött egy művész véste körbe
rozettás szőlőkkel az indán
sétálva tükörből tükörbe
lepihenünk légyott pázsitján
margaréta fonat fejedre
kedvességed puszizd rám
korty bor ne legyen ellenedre
midennap átmegyünk a vizsgán
ecsettel nem könnyű
Vágja le a láncát, aki megbánja,
szeressek bele egy szépbe mindig;
simogassam holtig haránt irányba;
habár nem vagyunk rozsdás biciklik. :)
soha nincs ecsetnyom de ha nehéz
a mancs, a képbe kígyó is bele fészkel,
hogy elvegye a nagy festő eszét, :)
Szerelmesnek sem oly könnyű manapság,
ha csak szép testét szeretem, meggyűl
a gond a lelkével; faragatlanság
egyetlen szó is, mi számból rezdül;
nyomot hagy szívében, meg is utálhat;
de teste lelkét bírni, imádat.
Szerelmem függvénye;
Kicsi szád aprócska életed ügyvédje -
hisz, minden szavad szerelmem függvénye;
amit mondasz, abból erősődik a vágy.
Told meg mosollyal és várd az éjszakát.
Olyan a szerelem, mint a Hold, lassan fogy,
majd újra telítődik, de nem csapong.
Amikor telve érzed, akkor vedd észre;
hogy virág vagy, s szükséged van kertészre!
A jó kertész szereti illatos tested,
meg is halna érted - hogy szép lehess.
Vigyázva öntözget, rút gazoktól megvéd,
Ölelgetve altat, frissen ébreszt mindég,
Az egyszerű szerelem
Az egyszerű szerelem az igazi
ha bonyolult megtanít csalódni.
ha erőltetett -szíved nem nyitja ki
szívnek a szív nem fog válaszolni.
Pofonegyszerű voltam és tudatlan
mikor meghallottam szíved hangját,
de nem álltam mint csóva az utadban,
hanem kivártam alkalmak napját.
S felsütött a nap, a rózsák is nyíltak,
Elvittem neked a legszebbiket -.
rögtön rájöttél hogy nem vagyok színvak.
Igy nyertek hitelt szavaim -, kincset
érő mosolyoddal be is fogadtál,
összeköt egy láthatatlan pókfonál.
Ölelj hideg
Ölelj hideg, oldalamra
tekerd a jeges ruhád;
keressen kék tüze-langja;
kinyílt a sok jégvirág -,
fagyald rám szűzies csókod,
fehér havas haj zuhatagod.
Ledermed a kéz mióta
megöleltél - hát maradj,
mint jégben a hal, áll az óra!
s a boldog szív - vérharang -
virágként csilingel, ébredj
örökkévalóságra szépen.
Ne fázz nyugalom telében;
belőlem alkoss télapót,
belőlem kunyhót az éjben,
belőlem tűz imádót...
hógolyóból narancslevet
hókásából tejbe kekszet.
Nekünk fehér ágyba paplan,
nekünk rideg fény elég.
Elég a hómező lassan,
jéghegyen a menedék-
kifaragtam bejáratát
ajtó zárva ölelj így át,