huncfut-rimek
Gondolatokszívek bevándorlója
szívek bevándorlója, jó helyen lakom,
jövök, megyek, ajtót csukok-nyitok,
testi létem csontváza, képszalon
pirosszeretet, had legyek boldog,
mikor mint a madár berepülők
magam fabrikálta vitorláson
befekszem csigajáratos szeretet
vetettágyába, szívem ne csüggedj
szív a szívnek csendes utat enged
ami hasznos a paradicsomban
hazaérünk veletek, bús szívek
idegen voltam s magam feláldoztam
fehér csendet
Havas tájat, fehér csendet
igénylő mezőt, szelíd vágyak
tovább gondolását, szerelmek
suttogását, folyton várnak -,
cibálnak elő zsebükből, vásárolnak,
Készüljetek Karácsonyra emberek.
S a föld, virágok hideg ágya
kockás paplant óhajt. Egy kismadár
mégis dalra fakad, csivit. Hangja
számomra nem ismeretlen -, muszáj
hallgatni. Lélek orvossága;
gyöngyharmatot talált, elhallgat
Derengj szeretet fénye, lassan pirkadj.
Helyszínek elhagyása
Mi látható itt? Gyere nézz körül,
gyere, győződj meg - nem hazudok,
nem áltatlak mesékkel, bűnömül
ne ródd fel, holtig reád várok.
Tudom, nem jössz el -, távolba mentél.
És aki itt lakik, távolba megy;
Igaz jönnek helyettük mások,
néma, nevenincs idegenek.
Nekik hiába mondanám, "Nézd meg,
mily szép a táj, mily kopárok a fák.
Imára emelték kezüket",
bárgyún letapossa a rózsát.
Lehet holnap én is odébb állok.
Bárhová, nem számít, csak ne halljak
hazug, és mérgezett szónoklatot;
Ne lássak sorvadt vidéket, viszlát...
haiku 2, 3,4
2
Egyesek szerint
az idő múlik, csak én
marasztalom itt.
3
Vélt szimpátiát
egykedvűen osztogat
a közönyösnek
4
Másoljuk egymást
mint ingatag felhőket
nagy vizek tükre
Úgyse lesz ebből vers
Lemondok a ténydalok izgalom elvéről,
ezennel egyetlen egy alkalom is
arról csacsog és fecseg elvek ürügyén, szép
beszédek előtt keresett üde gondolat, mint
kérdéskör, elemviszony és iszony örvény
kavarjon össze akár viharos fergeteg
Pár nulla kerülne a pénzem elé,
pár semmi csak, ám nem igen szeretem én
amúgy a semennyit, a legkevesebb
értéket is úgyse növelheti de
letudva sem, akkor elő a szatyorral
mert nincs idegölőbb, nihil összegek, izé
hová is jutottam, igen, tele, vagy üres
zsebekhez, alig értem, ez bizony nem vers,
s akkor ennyi...
