huncfut-rimek

Törött tükör ketté választ, minősít,
mint borsószemeket a selejtező;
bádogarcok könnyezése előírt
illemszabály, továbbra is szepegő.

Megrémül a hatalom, törik a szék;
törékenyre ülepét rá tegye ?
Vád alá helyez pár asztalost, azért,
mert korhad, s az aranyvécé tele :)

Tele a lehallgató készülék is
csupa önlebuktatás, válasz egy
fabudit, na abba tojni is lehet.


Ott törlik vaskos kezek a popsit,
kézmosás nuku, de szajrét lopni
ez már nem akadály, csak meg kell szokni.

szívek bevándorlója, jó helyen lakom,
jövök, megyek, ajtót csukok-nyitok,
testi létem csontváza, képszalon

pirosszeretet, had legyek boldog,
mikor mint a madár berepülők
magam fabrikálta vitorláson

befekszem csigajáratos szeretet
vetettágyába, szívem ne csüggedj
szív a szívnek csendes utat enged

ami hasznos a paradicsomban
hazaérünk veletek, bús szívek
idegen voltam s magam feláldoztam

Havas tájat, fehér csendet
igénylő mezőt, szelíd vágyak
tovább gondolását, szerelmek
suttogását, folyton várnak -,
cibálnak elő zsebükből, vásárolnak,
Készüljetek Karácsonyra emberek.

S a föld, virágok hideg ágya
kockás paplant óhajt. Egy kismadár
mégis dalra fakad, csivit. Hangja
számomra nem ismeretlen -, muszáj
hallgatni. Lélek orvossága;
gyöngyharmatot talált, elhallgat
Derengj szeretet fénye, lassan pirkadj.

Mi látható itt? Gyere nézz körül,
gyere, győződj meg - nem hazudok,
nem áltatlak mesékkel, bűnömül
ne ródd fel, holtig reád várok.

Tudom, nem jössz el -, távolba mentél.
És aki itt lakik, távolba megy;
Igaz jönnek helyettük mások,
néma, nevenincs idegenek.

Nekik hiába mondanám, "Nézd meg,
mily szép a táj, mily kopárok a fák.
Imára emelték kezüket",
bárgyún letapossa a rózsát.

Lehet holnap én is odébb állok.
Bárhová, nem számít, csak ne halljak
hazug, és mérgezett szónoklatot;
Ne lássak sorvadt vidéket, viszlát...

2
Egyesek szerint
az idő múlik, csak én
marasztalom itt.
3
Vélt szimpátiát
egykedvűen osztogat
a közönyösnek

4
Másoljuk egymást
mint ingatag felhőket
nagy vizek tükre