huncfut-rimek

a megnyert szó hihetetlen erős
akár egy medál a szívemen - engem
követ s jelzi ha énem felelős
variáns s vét áltat a szerelemben

örülten ismétlem e szót ha bánt
a szokvány olykor kisodor e pályán
ez int ne kövessem a karavánt
hanem a velem vénülő királylányt

kivel sétál a hold kivel az árny
ki este elbújva új dalt komponál
keresem e szó párját - tök lazán

e kettőből ha egy jó zsinórt fonnál
kalapomra Ámor kis keze hej
kivilágosodna mindjárt a rejtekhely

amint átléphetsz te is a falon
hol a lelkek levegője aranyfüst
s az égi lét megannyi fényatom
megérted ittléted sáros harag szült

csak erről irkál minden "szentbeszéd"
pedig mily szép, ha egymásért teremt sok
csodát s összefog az emberiség
azonban ott erre már nincsen módod

belélegzed aranybevonatos
örökléted érdemét s hogyha hallgatsz
nem azért teszed mert fáj ami volt

hanem inkább azért hogy sose hallhass
a földről semmi hírt - abból elég
azt se bánod majd ha minden összeég

babérfa rímeknek rémlik a lik
igényes reputációs bank versnek
adom-kapod s az ének hajnalig
rezegő léc s így renomék lehetnek

kirázott zsebtelenség a magyar
kicentrifugázott görcsmentes arctár
szélre-tolt ,műkéz mosolyt lekapar
könnyét kínvedrekbe gyűjti a raktár

tehát rímül az alkony baltacin
rovást farag a pillanatra kontár
és bővül egyre a közvagyongyár

jön megy lelkiismeretünk a taxin
ismerünk de nem láttuk az orcád
de azért nézz reánk egyetlen formánk

amikor a világ jól van - akkor leszünk beteg, s amikor a világ beteg lesz mi akkor gyógyulunk

kövér betűk ütemére gurul
nehéz hangok durranása belénk lő
nem vájt fülünk sem két szemünk kukul
hanem lelkünket sérti a merénylő

ne fogd be füled ne takard szemed
menekülni se akarj nézz szemébe
az agresszornak ne engedj teret
dobd el álarcod nem vagy a cseléde

hazám felett kenyér látó madár
ha fészkébe visszatér mit fütyülget
hogy az ember már nem visít ha fáj

mit ír a költő mit másít kerülget
hol igazat írni nem tanácsos
leül e inni sátán asztalához?

szél borzolta gyolcs lepedő - lapos -
fehér a ég - nagy jégvirágos ablak
ketten lakunk alatta valahol
mások meg máshol mondjuk - boldogabbak

persze ott nincs repülő s a vigéc
teveszalonnán él múlatja hárem
átcímkézget pár köteg banki-pénzt
s nem sündörög el sehova korántsem

mi meg itt számoljuk a csókokat -
nálam gazdagabb, úgy véljük az isten
polcon tárolt csont vár hű-ebekre

kedvesem madár is téged szólogat
s tudod nekem nem hajlik gerincem
van kinek a halál is hízelegne