huncfut-rimek

?
Földszint vagy páholy?
Magatartás - földszint vagy páholy?
Ne modd,hogy a világ kilökött magából
Görbe évek -, karosszékbe kerültem,
nem sétálok, de hallom a dongást, sejtem:
nem fülelek le - látom neszből régen,
s kitalálom - mi folyik az emeleten;
Korán kövéredik az emberek szíve,
Nem azért mert nem telik, énekeskönyvekre...

Erkélyen dúló mámor, nem távol;
Éjeken át, sok apró sikoly a padlásról,
Erőszakos a szomszéd, nem tudhatom.
Valakit vernek, odébb állok ajtom becsukom;
Megunt szomszédság lettünk talán?
s a hang jön, jön megint.Fülem befognám.
Nem csökken az ellenérzés a levegőben.
Ének helyett: rapszódia ereszkedőben.

Szomszédnak lenni kényelmetlen,
Túl sok zaj van, amott fenn;
Nem tudom elképzelni, mikor ne halljam;
és ki akar fenntről leugorni? nos,
azt se bánnám, ha meghalok; de ne tegye
Rút világ zaja fülembe zokog. El vagyunk veszve,
Éneket szeretnék hallani már, Bethovent!
kapcsolj ki ebből, s daloljál, mint a bitliszek.

Fejem e vállon, súlytalan nem ingat
nagy, oszlopos gondolatokat, úgy
érzi, elegendő, ha néha izgat
egy látvány, vagy emlék ami elmúlt.

Amúgy is körülnézni nincs kilátás;
a téli világ nagy pofát nevel.
Kajálj és aludj halandó a csipás
mozinéző filmjét lassan fogja fel.

Vegyük hát szemügyre saját világunk;
bizonyos fokig inteligensek
ha vagyunk, denevéré mágsem fogunk
mi válni, igazolni nem lehet.

Rafináltabban kell felfogni mindezt
ennek oka a kályha, mi melenget.

Gyere bogár, cserebogár barátja
Utzzunk el egy tutajon máshova;
Jegyet ne válts kapaszkosdj egy csomagra
s a hordár ingyen visz fel, hajóra.

Megy a gálya, utazik a sváb bogár -,
heverve egy málhán tehénkedik;
Cserebogár költi fel,s nagyot kiált:
barátom, menekülj,ha észreveszik.

Bogár irtót locsol szét a legénység;
fullasztó a permet, nagy baj lesz ám!
elájult a sváb bogár, nagyon félénk;
a cserebogár is repül odább.

De nagas a hullám, elnyeli rögvest.
Lenyeli egy cápa, s a sváb felébredt.

Derekasan kiabált a csere

bogár után, de nem jött felelet, nos -

a kikötőbe  visszajutni egyre

nehezebb,  de ni ni, amott mi szálldos?

Öreg albatrosz suhant tova, lassan,

ráérősen, sváb se kérette   már

magát, utánanyúlt  nagy hamarjában

vitte a madár s a parton im, leszállt.

Hurá! Megmenekült volna ezuttal

a kis rovar? Majdnem igen; de jaj!

egy matróz eltaposta nagy  bakancsal.

A vég éppen ott ragadta el, jaj

váratlan, honnan elindult hajóval.

Megettem a hotdogom
azt gondoltam jól lakom
De nem laktam jól sehogyse
Ezt kaptam a pénzemre?

Megettem a salátát
kitudja hol kaszálták
de volt ithon szalanna
nem kell forron a kutya!

Különben a kinti világ elejét akarná venni
ne legyen sok képződmény, tehát itt a tárgy:
belenyúlni az Élet bugyrába, s azt érezni
langyos, ezáltal képes vagyok venni tudomást,

Teljesen megfeledkezve saját énemről - befelé
figyelgetek s szörnyen félek ez nem egy egyszerü
foyalamat vizsgáló  agyamnak, MERT FORDÍTVA
Fejjel lefelé létok mindent, abszurd revű.

Általában az efféle képződményel . szegény
és gazdag emberközetek éppen úgy épülnek össze,
mint a só kikristályosódása, felakarja ízében
fűszerezni a környezetét, ennek elejét véve, többre

Jutunk, ha hatalmas mennydörgéssel eme bizarr
kristályosódási procedurát feloldja egy pont
épp időben erre jó az ünnepi gyertya, nem kavar
ellenállást, hanem megállít s nem ad pofont.

Külsőleg követni ezt nem is lehet, csakugyan
elégé terhes kényszer képződmények lebontésa és
szétharapdálni az elnyomottak láncait, futam
és agyhomok, s a gondolatok célja llesz az egység.

Hs egy társadalomnak belső szeme  elromlik, akkor

azonnal jelenkeznek az osztálykülönbségek, s kívül

olyan mértékű keményedés keletkezik,a melysokszor

belső önmegsemmisítést  fog kirobbantani rendszertelenül...

Ez estben tekintettel kell lennünk arra, hogy a szeretet

a kárt kezelni akarja, mert az ember nem csak anyag,

hanem annál előkelőbb tehát szellemileg nemesebb,

lelkiekben akkor lesz gazdag, ha abba megmarad....