huncfut-rimek

Hiszek egy istenben aki szeret -, tényleg
s ha segítő kezet nyújt nem kér kamatot;
nem kell százszor visszaadnom fösvénynek
kamu hitelét; Ő gyűlöli a zsarnokot!

Soviniszták terrorját mindig bünteti;
igazságosabb törvénykezést a népnek
s ha a szeretet elvét bántani nem engedi
akkor elnyomásra nem kényszeríthet

aki a másik embert kirabolja nyíltan
azt isten országa kiveti magából
ilyen istent imádok én mint írtam
ezt tanultam a Jézusi hitvallásból

az igazságot akarjuk csupán
elég a hazugság duruzsolása
betelt hamis hitek oka-fokán
ímhol a szent pohár kicsordulása

tovább nincs emberevő istenek
kiket kannibál papok ide hoztak
ki lehet minket hagyni elvileg
a füllentés fátylai lehullottak

imádkozzunk hát mindenki külön
saját belső szobájában, miként ezt
az Úr Jézus tanította nekünk:

"menj be a belső szobádba rögtön
s ajtódat bezárva imádkozz" ígérem
Atyád s angyalai megfizetjük...

- Máté evangéliuma 6.fejezet,6.vers -  alapján

Fanatikus hévvel összébb tolni
azt a négy falat melyben vagy melyben élsz
míg tűnődik a romlás sátáni
képzelete, maradj kicsi és merész;

isten tán hangyabolyt akart volna?
ám az ős utálta a baráti kört
és saját kéglit kért őt zsarolva
mert mások fájdalma, gondja neki blöff;

Érvelt az Úr, de-hiszen te társas
lény vagy mások nélkül sorsod tönkre vág
ó nem számít, én lapulok közben.

S az isten hagyta legyen egy-házas
s jött a kígyó s elejtett sok trófeát -
így vadászta le az embert könnyen

valahol visszahőköl a merész
s a széparcú szerelem fája tövén
mint gondolatokat metsző ékszerész
poétaként énekel könnyedén

ne, ne dalolj te pipogya csaló
hisz örömre nincs okod sírni kéne
hadd hulljanak e fa lombjai jó
talajt takarva könnyeid vizébe

s a dal félbe szakad fut valahol
magányos útja zord hegyek közé vész
hol újra énekel igaz hittel

s elül a vihar - isten válaszol
vagy csak képzeli de nehogy félreértsd
ha helyette egy tücsök ciripel

tetű - belterjes - szemtelen ha csíp
önmagát mérgezi, hisz vérem - alvás
fázisában - hidrofil génje hangyás
mi fáj - bagatell, nem sokat - kicsit

levéltetű a rokonsága fent
az uborkafán klónoz poloskával
családja fosik nehogy tejfogával
csak körmét rágja s attól  agyament

kifejtve csöpp elődje nagy faszent
kutya hordta alfelén mit bevállalt
a hős felmenő serkeként naná...

kövesse mind aki csípni született
mert sorsa nehéz s ha belesápad
a mi bőrünk bátran festhetünk alá