huncfut-rimek

Taposva utak sarát - kutyabőr
dokumentumot a szél elém ejtett
Kopottra aszalta egy két valőr
s az oklevélben egy név felderengett.

Pecsétes múltú majdhogynem dzsuvás,
a néphez hűtlen - lelkén vérdíj száradt,
miatta e hazán e satnyulás -
területzsugorodás és bánat.

Kezem remegve dobta vissza trágya
büdös mocskába, s hamar hugyozva
le, még az illatát is, így kiáltok:

Vissza...ne jöjj vissza hitvány átok
Dehogy voltál arisztokrata - még-hogy!
általam most ellened a nép szólt.

(gyermekvers ma)

Pihentetem az időt -
szabadságra küldöm,
elfáradt csak, semmi több;
lemehet a függöny!

Addig persze - lazítok,
nekem is kell pihi;
szüleimmel randizok -
várhat még az isi!

Szabad idő hova futsz-
nem mentél szabira?
ország-világ hova jutsz
Ki vett így palira?

Dehogy, hisz a vesztegzár
"énmiattam zajlik" -
s az idő, mint a lekvár
üvegekben alszik.:)

Majd, holnap, ha kiöntöd
cipőboltba küldöm;
vegyen egy pár új cipőt -
hiszez itt nem börtön; 

Menjen vissza dolgozni,
óra indul vége -
pihenésnek is annyi,
az álarc levéve...

Féloldalra billent a világ ma;
mégse jobb-, mégse bal-felé süllyedős.
Inkább előre bukik, s a dráma -
soknak kedvező - így leszünk -, szinte hős.

Szinte hősök, jön a mi időnk, s ha
mégse vártuk akkor is jön, s jó lehet,
vagy nem -, egyensúlyt rendez holnapra;
fuss elébe - bár nem tudod, hol keresd.

Érezhetsz bármit ami, csalóka,
ennek ellenére küldenek -, szaladj!
bármerre, s "ne várd, sült galambodat".

Sült galamb nincs, nem volt - mert a róka
nyersen falta föl, hogy te éhen maradj,
de nem - mert most sütik malacodat :)

Tea kortyok, csalán bodza, igyál;
aszott belekben szivacs nedvesedjen
fut a korty lefelé, és kombinál;
urina gyűlj s a csapon kieresztem.

Zöld trágya légy kertembe, pacsulim
bárhol locsolnám ja - de hátha lesnek!
s üzemzavart kreálnak apucin..
folyik ingyen áldása egy öregnek.

Kiinni a teát. de jó szokás -
mióta ember él, fel ne cserélje
boriváson kívül semmivel se.

Itóka, szesztelen s tán babonás
aki főzi és legyint az egészre,
kitölti és ecetet tesz bele.







az ellenőr benned is mocorog

Vasat gyalult - rézre bukkant a kés
csatolás fülére mint ama töltő,
a hang nem be-, kifelé - holdra vés
esélycsatornát. s belenéz a költő.

Hajló ábrándra űrt reszel, rezest;
Simítás alatt olvadjon acéllá -
bár bronzhátú makacsság, egyenest
kimetszve, mert vesztét sosem fájlalná.

A tér csak hurkabél, melybe darált
memóriák testesülnek szíjhangból
bekötve egymást, mint kötélfonó

a sodorható csepűt - pár nyaláb.
Amúgy a légben néma csönd bitangol,
s csorog a tejúton a tejoltó

csepű=kenderkóc