huncfut-rimek

A gólya honnan, honnan nem, hozta a híreket,
s a szajkó kihallgatta, lámcsak a béka
emitt nagyon büszke magára. Lámcsak miket
beszél a papagáj, hu, simán infozott, heuréka.

Szemtől szembe hallgassatok meg, kezdte később
mint egy profeszionálisan kiképzet hírhamisító,
ne hasonlítgassátok magatokat a többiekhez, ök
nem ti vagytok,egész ponntosan a veréb mától rigó.

Ezt nagyon fontos észbetartani, ezt terjesszétek -,
s elrepültek a rigók, rigókat fenéken rugdalni.
Huss huss, ti nem is vagytok olyanok, mint mi, üssétek
őket, sok veréb beperelt sok rigót s a bagoly nem érti.

Miről is van szó? Elkerülhetetlenek az ilyen folyamatok.
Nem is érdekelte, mit akarnak, szóval perlítek egymást?
kérdezte, s kérdőn nézett előre, nos, össze csaptok.
mert harc az élet, s rájött milyen jó kívülállónak lenni.

Megteltek a börtönök, recsegtek a bitófák, sortűz
végezte ki a gyanúsítottakat, s a szajkó feltornázta magát;
ő lett az erdő miniszterúra-bura, nagyméretű
pletykabrigádot nevelt fel,  akik álhíreket szajkoznak.

"Megnéztük a dolgot, itt mindenkinek rosszul áll
a szénája, mert aki nem szajkó, mondta főügyész,
az, nyilvánvaló, hogy bűnös", s a kalpáccsal ráütött
a fejükre, Csönd ! és összerezzent a sok feketerigó-gyázvitéz.

Ezelőtt sosem jutott volna eszembe,
hogy  az ember nem más mint egy borosüveg.
Természetesen nem abban születik,
de amint lehet, azonnyonban beletőltik,  
mint muskotály, vagy  nova szőlő levét.

Utána elviszik a templomba, ahol egy
füttyős papbácsi megállapítja, hogy
tényleg must, de kissé murci, s mehet
fermentálódni. Lehet, hogy furcsa, de
a gazdagok üvegébe (gyerekébe), egyenes
arányba óbort löttyintenek, ezért moondják
róluk gépiesen, hogy kékvérűek. Néha
engem is meglep hasonló felismerés,

Ez a világ mániája, mondta apám és
hosszasan ecsetelte, miért iszik majd-
mindig pálinkát, még a bajuszát sem
csavagatta soha, hogyisne, ő nem
Ferenc Jóska! s előkapta az ollót -
rövidre nyirta a bajuszát,  szinte naponta.

Mindenkivel szemben bűntudata van
minden borosüvegnek, ha kiisszák.
és üresen landol az árokba, róla
majd azt diagnosztizálják, infantilis
és kleptomániás, sőt, meg van az indítéka is,
érzelmileg ingatag és feneketlen az igénye.

Tisza vize de széles
babám csókja de édes
átalmentem a Tiszán utána
erre ő fejest ugrott a Dunába:)

Onnan is kivettem, meg is ölelgettem.
Tiszába mosta lábát s én néztem,
Arra jött egy szírén, s engem elrabolt
három hete keres,  denem talált, hiába zokog ott.

Könnyeitől már a vizet se látja -,
attól félek ha megkerülök, megbánja,
hogy enyit keresett, mert a szirének
egészen elvették az eszemet....:(

gyémántos a hajnal. űvegen csillog,
fénye kockára osztaná az ablaküveget
csak egy mozdulat kell, nyár sikong,
a pohárba barna sört kell töltened

én már csak teát iszom, citromfüvest
valaki elszaladt kenyérért, de nekem
az se kell, gévagombát és retket főzhet
a sparhelt, sárga gyémánt az üvegen

Lemondok a ténydalok izgalom elvéről,
ezennel egyetlen egy alkalom is
arról csacsog és fecseg elvek ürügyén, szép
beszédek előtt keresett üde gondolat, mint
kérdéskör, elemviszony és iszony örvény

kavarjon  össze akár viharos  fergeteg
Pár nulla kerülne a pénzem elé,
pár semmi csak, ám nem igen szeretem én
amúgy a semennyit, a legkevesebb
értéket is úgyse növelheti de
letudva sem, akkor elő a szatyorral
mert nincs idegölőbb, nihil összegek, izé
hová is jutottam, igen, tele, vagy üres
zsebekhez, alig értem, ez bizony nem vers,
s akkor ennyi...