huncfut-rimek

Az idő talpa alatt, mint a hangya
zajlik vigéc éltem nagy kalandja;
Merőleges a lépték, tapos agyon -,
gyufaszálakkal védem énvilágom.
Kerek az óra - azon gurul a csók,
miről sajna lassan lemaradok.

Beszél a betű, pillants reá;
üvölt, vagy suttog. Tárgytalanná,
nem válik, vezényel hangtalan,
ránk szól, kinevet, sír komoran.

Mesél könyvekben, majd kioktat,
parancsol, meginti azokat -,
kik olvasni még tudnak, csak egy
képzetlen nem érti, s nem feszeng.

Ennyit ér a tudás, s mi lenne,
ha el nem olvasná senkise
a népnyúzók rendeleteit?
s megvédené saját érdekeit.

Ja, akkor chipssel mozgatna, nyilván
az volna számára Kánaán.
Fülünkbe diktálná vágyait,
s mi kiszolgálnánk az élősdit.

Ó, te éhes tömeg, szájunk kitátva,
csorog a nyál, enni akar a gárda
üres tálcákon kés, villa, felzörög.
utcán futkosó sültmalac felröfög.

Ebédre hív az óra, ébredj már fel
szánj időt fogmosásra itt az eledel

Nem kell nyers saláta, vizezett leves -,
sose böjtölj, megillet téged, légy eszes!
Kisze-kásával traktál fukar kufár
vegáztat, fincsi zsírt letilt, hadovál.

Ebédre kongat a séf, ébredj már fel
szánj időt fogmosásra itt az eledel!

iménti
Marcangolja már ez évnek végnapjait
a jövő tejfoga, s végül sutba dobja.
Arra sem volt időm, merengjek egy picit,
bereteszelt magányom, s lettem konzerv-sonka:).

Bronzhintón gyöngyajtó, becsukja, Szilveszter;
készül elmenni, befogja a lovakat.
Lovász abrakol -, keresztet vet kilencszer,
fonja a korbácsot, csapóval pattogat.

Csak az asszonyok tudják mi az ünnep,
egésznap kalácsokat libamájat sütnek
illattával jóllakva nevetgélnek eleget,
csak férfi éhes, asztalnál mellé nem ülnek.

Gondokat félretéve prédikálnak papok,
zsúfolódnak a templomok -, melegszenek
a hívek -, ostyáért tolonganak, áldott
a béke, bár sose lenne vége az igének...

Pingál a dumagép - pőrére vetkőzik
beszáradt festék vászonra ejtőzik.
Kénezett cigiben villan a neon,
szippant egyet, műértő, ily fiatalon.

Pingatóriumban hintára ült a hölgy,
ö a modell, imádja a pipagőzt.
De hol vannak már a pipák, gőzöm sincs,
Kis mitugrász Múzsa előtt ne köhints.

Leng a libikóka s mint a kis cica
mikor egeret csíp nyakon, lekrokizza
a bácsi, aztán ásít, mint az az inas
a festményen, annyira állatias.

Világ pingatorai ölelkezzetek,
kenjetek egymás hajára vad színeket!
Tarkák legyetek mint a macska farka,
eljött az idő egy nagy karneválra.