huncfut-rimek

Taposva utak sarát - kutyabőr
dokumentumot a szél elém ejtett
Kopottra aszalta egy két valőr
s az oklevélben egy név felderengett.

Pecsétes múltú majdhogynem dzsuvás,
a néphez hűtlen - lelkén vérdíj száradt,
miatta e hazán e satnyulás -
területzsugorodás és bánat.

Kezem remegve dobta vissza trágya
büdös mocskába, s hamar hugyozva
le, még az illatát is, így kiáltok:

Vissza...ne jöjj vissza hitvány átok
Dehogy voltál arisztokrata - még-hogy!
általam most ellened a nép szólt.

Féloldalra billent a világ ma;
mégse jobb-, mégse bal-felé süllyedős.
Inkább előre bukik, s a dráma -
soknak kedvező - így leszünk -, szinte hős.

Szinte hősök, jön a mi időnk, s ha
mégse vártuk akkor is jön, s jó lehet,
vagy nem -, egyensúlyt rendez holnapra;
fuss elébe - bár nem tudod, hol keresd.

Érezhetsz bármit ami, csalóka,
ennek ellenére küldenek -, szaladj!
bármerre, s "ne várd, sült galambodat".

Sült galamb nincs, nem volt - mert a róka
nyersen falta föl, hogy te éhen maradj,
de nem - mert most sütik malacodat :)

Szóval ez történt, tudjuk
nem járt a Holdon senki
fejünkbe hiába sulykolják;
Évszázadok óta hazudunk
még magunknak is, ennyi
a Föld  börtönünk - anyánk;

Szóval minden országba
beépült a Maffia
a amit okít az blabla;
Már a gyermek is érzi
hogy a mese ellene szól
nem is akar válaszolni;
Épp nekivaló a telefon
méghogy okos, érdekli?
á dehogy - jó ez játszani.


Szóval voltunk szkíták
aztán dákok majd bosnyákok
ja nem, inkább osztrákok;
bocs, lehet hogy azok se 
mondjuk inkább, törökök?
Esetleg oroszok - szlávok;
Ja, előbb lengyelek -
az a gyanúm lenyelettek
minket Jónás cethalával...

Szóval ez a Trianon
csupáncsak román elmebaj
még jó, hogy mi legyintünk;
De azért jó lenne, ha
visszamehetnénk meglelve
az időkaput - vissza
az Őshazába, hol is van az...
Ha valaki tud róla
értesítse a maradék
magyarságot - oké szia :)

kőszilárd akarattal rózsaszín
arcbőrrel és levágott hajjal élni
s a lábon egy indián mokaszin
nem számít hogy tündöklő-e a kégli

kint a vadonban barlang kell nekem
medvemami hálótárs fáklyafények
s felrajzolom sziklafalra igen
a kommunizmus rémtetteit - tényleg

néha kibukhat egy szó dühtelen
száj ablakából s visszhangzik imbolygón
mint egy részeg fajankó üresen

zúgj fel föld belül ma helyettem zokogj
sirasd el az ifjakat akiket
átvert a torz leninista etikett

fekete betűkkel énekelj, magyar
fehér a papír mint a lelked
kit a világ lehelete - felkavar

barnul az okmányon múltnak sebhelye
kik száz év óta aláírták
mind elporladtak nyugtalan enyészve

másé lett hamis térképeken a jog
másé a mező a város is
másé a nép a lopott ingatlanok

ilyenkor hol a karma? hol az isten?
vetekszik a becsület alja
bele kell nyugodni - kárpótlás nincsen