huncfut-rimek

Sárga viasz az Ősz útja,
de nem olvad el. Fáj neki
hogy nem lobbanhat lángra.
Megkönnyezetlen döbbenet
mikor Télapó húga elé siet.

Odakint a nyílt utca során
dühöng a Fagy, kivagy? vagy úgy!
Nézd a tornyok rezes patinát
rettegve villantnak, fakult
hegyüket a dér és hó, meg
a jég takarja már - Télapó
felébred, s kérdezi -

Te vagy húgom? A párta, mi
fejed fedi,záros kapoccsal
fogtad fel, bár tudnám levenni,
Ujjonganak az égi madarak.
válladra szállnak mind éhesek.
S míg bírja vállad, hosszan nézlek.

Hátul röhögve Gerida táborában
veszélyes forgatag vitézei
kik árvák valának, kiállanak
piros vérüket fehér hó eszi-
issza, soha nem lesz vége.
Téli torna Télapó húgának
kegyeiért egyre vadabb.

Le a Cinegetetőn, le akárhogy;
jövök fékezni a veszett bikát,
Tolakodik egyre beljebb, határt bont,
viszi arrébb, foglal, s vált taktikát.

Megállj vad drakula, szarvad töröm,
marokra fogva. Megállj - ne foglalj itt!
Jönnek a mészárosok is; ölöm
le nekik, s velem - a máját etetik.

Epe keserít, mégis megsütöttem
Az a cseh vitéz is megérkezik,
letámad hátból, ismerős ez nekem.

Letérdeltettem, térj meg, lát az Isten;
hozok Úrvacsorát, nem kell nekik.
S eszkabálnak létrákat egekig.

Madár voltál ember, nem égből zuhantál
meguntad röpködésed, járni tanultál.
Tudásod átadtad az ősi Turulnak
Fölötted lebeg nagy kardot visel s jogart.

Manapság csak az lehet tudós
aki link, s finnekkel ugródeszkázik;
Akinek az agyfazeka gumós,
bánom is én kivel iszik, zsukázik.

Jön a Turul, elindult ki tudja
honnan és merről, már csattog a szárnya,
Belehasít sötét éjszakába.

Jön vissza feléledt ős hatalma,
nyomában csillagok villágossága,
nagy fényesség örök igazsága.

trárárá rájöttél magadtól
hogy mi volt kovid terror
peng a sarkantyú a ló nem hattyú
szénából áll a batyu nekünk zeng szól
kokokovid terrereror

Passz ilv Eszter már neked is ünnep kell?
ad neked Bud Spencer! spagettivel
tömeti hasát most Terence Hillel
és akkor mi lesz a mi pezsgőnkkel?