huncfut-rimek

Azért hogy kiderüljön az ég,
töröld meg a világ szemüvegét;
azért hogy ember, emberért szülessen,
élj ezer évig türelmesen
azért, hogy jó kaját ehess
kerüld mások főztjét kenyerét rendesen;
Azért hogy mindig legyen pénzed
gyufán són kívül ne vásárolj hétközben.
Azért, hogy ne legyenek ellenségeid -
maradj mindenki előtt idegen
ne tudjon rólad senki semmit sem

ki volnék én,  medve féle
körbe vett a  barlang sötétje
készüókl a nagy hibernára
nincs már gondom    a vadászra.

De megjön a medve vadász
na vénemver  merre szunyálsz
itt a puska úgy lelőlek
még a sziklák is reád dőlenek

Medve költő reszket - persze
berosál az egész teste
így dörmög Dörmögő Dömötörnek
vadász esze akkora mint egy hatökörnek

este máris  pironkodik
a világ  meg finomkodik
ez se tesó az se busó
mind a kettő nagy fejmosó

Miki költő vidám mégis
ez erdő  fázik ég is
mind  ki  ember  de jó gyerek
csak az a baj vén emberek

Az Ósz fáját festi már
de majd  mindjárt teszi füstre
Költészet már az egész világ
ne feldjétek a vén Mikibát :)

homok ez a világ, üveg pohárnak
való, tölts bele amíg van s terem
a szilva, hisz imáinkat profánabb
fohászok, panaszok érlelik meg

sivatag halmoz szilíciumot
lesz itt pohár, ne búsulj, soha szomjan
ne haljunk, víz helyet öntünk rumot
és éljünk mint a paradicsomban.

pohárnokok leszünk, ó, Szilinéne
rumot hagyjuk, piások sem vagyunk,
folyó anyagra csakis mi hatunk

kevés itt már néhány dűne fejleménye
rásüt a nap, üveghegy lesz belőle,
avagy,  fényes  süveghegy jövőre...

Fekete az üröm, de ha fehér,
ugyanolyan gyógyszer; élni segíthet;
hisz a betevőt kínáló ledér -,
ha hízásra fog, valahogy enyhítsed.

Az egyik egynyári, tüze a Nap
ereje, szíverekbe visz sugárzást,
kiöl aprón rongáló bacikat;
a másik abszint, mértékkel jó, ha isszák.

Egykor a konyhában a feketét
tipikus fűszerként belekavarták
a pörköltbe, a levesbe s megszokták.

S ma csak "Vegeta," delikát félék
sokszor ismeretlen kulimászok
másznak belembe, hascsikarások.