huncfut-rimek

Havas tájat, fehér csendet
igénylő mezőt, szelíd vágyak
tovább gondolását, szerelmek
suttogását, folyton várnak -,
cibálnak elő zsebükből, vásárolnak,
Készüljetek Karácsonyra emberek.

S a föld, virágok hideg ágya
kockás paplant óhajt. Egy kismadár
mégis dalra fakad, csivit. Hangja
számomra nem ismeretlen -, muszáj
hallgatni. Lélek orvossága;
gyöngyharmatot talált, elhallgat
Derengj szeretet fénye, lassan pirkadj.

Berendelte Tálapót a beképzelt király
kinek tekintete, homályos, sivár.
Nagy zsivány vagyok én, hallod Tálapó
eljött az idő, hagy ma légy mintha adakozó.
De ne túlozd el a tálak teletöltését
találj ki egy trükköt, hígítsd a leves levét.

Másodikat se adj nekik, se krumplit púpozva;
jusson a szegénynek mindig a csontosa.
lerágott legyen ám a farhát s a köröm -,
számukra még az is igencsak nagy öröm!
Búsult is Tálapó, akkor most hogy is legyen?
nem hagyhatom, hogy a szegény nép meggebedjen!


Mit talált ki, mit nem el nem árulhatom,
de esze túljárt ám disznófejű nagyúron.
Csináltatott olyan tányérokat, melyekből
a jó kaja reggeltől estig ki nem fogyhat
eközben a király mindenhol krumplit osztogat
De lám mily hálátlan a szegény - szerinte
hiszen, lám - az ingyen pityókát el nem vitte.

Gondolta benyit egy viskóba, lássa mit esznek,
mi lehet a menü? jó a kása ezeknek,
de nem! ni ni, bárány, meg nyúlgerinc ki nem fogy?
Ideges a király, mérgében elkékül, dadog.
Mi van itt, hol vagy Tálapó, te gonosz vénember?
most meglakolsz, mióta vagy te ilyen betonfej?!

Jött az öreg alázattal meghajolt a beképzeltnek,
rejtve gúnyvigyorát, gondolta úgyse látja meg.
Ám akinek tekintete homályos és pénzsóvár,
észrevette hogy az öreg szeme felség-dorgál.
Mit? hogy engem mersz kinevetni? megállj...


Tálapó ekkor összetörte minden tálat
s a beképzelt, pénzsóvár király azóta
mindig mások fazekából, kóstol, merít - zabál,
de már lázadozik, görbül a nagy kanál.
Király ide, király oda, egy szép napon
elgurul a koronája, ahogy én azt látom...

kiöntik csecsemőstül, nagy lavór
nincs sehol, felnőtt az már ne szagolj
hol a cukor, elalvó mindennap
fogyasztja jobb,  mint a medvesajt

mosdatlan a maci de Mikulás
a hibás, hát ki más, vén paprikás
malacsütéssel foglalta el maggát
kádba mancsmosóvizet ki pisált

ez nem mosómedve kérem, barna
mint a gesztenye, senki nem tanulta
barnát szappanozni pedig sárga
szauna pad kéne, mint a márga

fantaszta mély örömre fakadva
barlangban brummog épp gondolkodva
kunyerálj hát vénebember jónak
lenni jó ha fizetné e korszak

Muszáj legyen forgalma a boltnak....
mosdóvíz még mindig sehol, foltnak
nyomai árulkodnak, mézet is
szervíroztak  mézillatot szerte visz

Békéről papol, jólét szerint,
szemüvegén át -, szemhunyásnyit
bandzsit, háború mindenütt és
sehol, bennetek dúl, semmi vész!

Küzdjetek önmagatok ellen.
Homogén közügy, felemelem
az árát, szívtelen a béke,
jól jön ám, a harc nyeresége.

Egy nap, melynek egykor örültem,
karácsony várásánál jobb volt.
Ott volt még anyám is, kedvesen,
nevetőn, könnyeket elmorzsolt.

Akkori világ  -, netán, jobb volt,
egy szemhunyásnyit. vén hazugok
nélküli, akkor a komcsi sem
okozott kárt szándékosan, nem,

Ám azóta egyre csak lejjebb,
a béka feneke alá kezd
süllyedni a bizalmi viszony.
Fáj nekünk, és terjed az iszony.

piculát ér, óvatosan saccolva
mi papírhulladék volt egykor,
manapság virtuális szemét,rontja
a kuspolgár kivagyiságát. kussolj
tehát emberiség, mint egy túzok
maholnap olvasni amúgy se tudok