huncfut-rimek

Az égbolt nyálkás felhői közt keresem
a boldog embert, de szárnya nincs;
Ő is alant botorkál, mint ló, kehesen.
Csigákat lát, házát irigyli mérgesen
Kit rabul ejt szeretet bilincs


Gravitáció nélkül létem, kurta;
tükörbe nézd, arcodra mit vakolsz?!
Szép villan rútba -, két-ujjal a lukba
fekete báj vonz. fehér lesz a torz.

Gondolatkincs az elme olajozottan
kattogj feledés kerék, válts sebességre.
A tudás csak úgy, unottan kiszottyan.
Anyagi mérce mindent a tenyérbe,
te meg feleség ülj a szekérbe

Időben, térben óriási tény
és képlet változások, túlélni még
van esély, a buli gördül ne félj,
ez itt nem a kocka, megkímél a tél.

Lapos a szív, mint a palacsinta,
dimenziója oly körülhatárolt,
mint kagylóé, teknőben dobbantja,
de merészen, élniakarását most.

Apóka lettem, s minden nap áldott
akármire rátekintek párolog,
mint a kifedett fazék, mi készül?

Kocsonya biztos nem, feldarabolt
tyúkanyó kárál göböcke hasban, hogy
tojását áldozza, s velem vénül.

Fentartja a felhő az ég boltját -,
fent a kék a mennyországot, s mi lenne,
ha feljebb zöldes lenne , hogy lássák
a napot másként s kék a fa levele

Lila fűben sárga mindenki arca,
patak vize fehér, s a tenger meg
szürke mint a felhők, hol hajók raja
fekete hullámokon ringva megy.

a szépruha tán narancs színű lenne
s a barna is vele vetekedne
ám a szürke itt szóba sem jöhetne.

Milyen színű legyen a repülő,
arra nekem nincs semmiféle tippem
tán rózsaszínű avagy ciklámen.

Van szék ha leülni szeretnél
Bálintnap nem illő egyedül
várlak s ajtóm rázza a szél
de mégse jössz, vágyam hegedül.

ki az a Valentin? nem ismerem,
senki nem boldog, ha nem szeretik,
de én az vagyok, te vagy a kincsem
ha nem is jösz Bálint vagyok mindig

Fényrobot ábrát másít - felnagyít
tehetség már fölösleges, ecsetje
minden mozdulatra úgy alakít
képtelenből képet, hogy nincs festéke.

A nap fénye nem szabad érje, nem ám!
Kifakul benne a fehérség,
és besárgul mint egy citrom, s azután
bár sok pénzt igérnek érte, szétég,

De megússzák egy kis sajnálkozással;
Na milyen volt kérdi s akkor a pénzt
egyéb célra fordítja a műgyűjtő.

Beszélni kéne fejével, vadássza
le a robotot s akkor lesznek még
nonszenszebb képei, szét nem égő..