huncfut-rimek

A zsebemben játékszerem
ezt a telet átvészelem,
gyere babám, kell a séta,
elvisz minket a rakéta


Tenyeredben fuszulykaszem
hamarosan el is vetem
a szívemben csókmag lakik
szép ajkadon kivirágzik


Kikellt már az Ibolya is
neked szedem te kis hamis
Ne sírasd a hóvirágot
mindjárt nyílnak tulipánok

Van-e saját időm? ergo, mellé
ha fogtam, amit nem szoktam, felébreszt
s az igazat fülembe ketyegné;
kamat és kengyel, hajszolja az éceszt,

Nem lábszára hanem a nadrágja
mely az órát rejtegeti s bedölök;
a hitbe engedelmeskedni - hátha
hamis Bibliát cserél többekközött.

Előveszi és kiált Imrebá,
világnézet állj, mindenki hallja meg!
Innentől kezdve hagyjátok abba!

Nem fogadható el rabszolgaság,
sem kamatszedés, Jézus  nem helyesli,
s becsukta a zsebórát - ezt kell tenni....

Vakart zsiradék az ígéret
csöbörből kongó vedrekbe olvad
- Ó, már annyira nagy itt a meleg
A vaj a fejünkről a hátunkra csorgad;

Hol is tartottam? dúdolj szakács;
töpörtyűt kéne rántani, vagyis
ne csak a belünket tömjük!
ma inkbb elbcsájtalak... főzzél zupát
a gyilkoló gépeknek, irány a harctér;
nem bírja a gépfegyvert Balambér;
küldjünk neki energia italt, a h a

Jó hír tyúkoknak eztán a tojások
nem lesznek pirosak - költeni fel,
fészekre tyúkanyóm csibét kívánok -,
Őszire csirkehúst -, hasam csiripel;
Rántva vagy levesbe, ha jön az éhség
ezt üzeni a kényes rókanépség.

Jó hír tyúkoknak, önkéntes a kotlás;
bölcs elmélkedésre új alkalom
kit csinosít a kotlós ruha kockás
réseket láthat olykor a falon.
S egy nap a tojások csipogni fognak,
picike csőröcskék lyukakat fúrnak...