huncfut-rimek

Ismertető
Mikijozsa•  2021. augusztus 1. 08:40

Az alakváltó idegen 3. fejezet

Amelyben kiderül, hogy a kezdetköve illetlen kezekbe került
Aztán ahogy ismét magamnál leszek valahogyan s egy puska jut eszembe. Minek az neked? - kérdezte egy hang. nem kell de, eszembe jutott. - Hagyjuk a puskát -, válaszolta és nem jött elő.
Szétnéztem szinte semmi nem vallott arra, hogynem a földön vagyok. 

Egyszerű priccsről szállok le és az ablakon nincs ablaküveg. csak úgy tátongott a világba a nyílás, de légy egy se nem özönöl  be rajta, pedig amint kinézek, előttem egy veteményes kert.

 Látom a sok rovart, dongót döngicsélni, épp most egy fecske szúnyogot kapott el. Jól van - békés minden, hát akkor  térjünk vissza a   hanghoz.

 - Honnan beszélsz? - kérdezem s öltözni kezdek. (Biztosan megvárja míg rendbe rakom magam, mert nincs válasz). 

 Kezd érdekes lenni a helyzet - se fürdő se semmi csak egy vidéki szoba ez, ám amire gondolok máris   kezemben van. Most egy szappanra, jó illatos, érzem levendula, és mégis honnan ez a drága holmi?  Most elektromos fogkefére, nahát ez nem lep meg, hisz ezek annyira túlkombináltak, de hopp most megáll a kezemben a borotva. Te jó ég, ez nem is idegen bolygó, megint a földön volnék? Hoppá! Talán éppen Gernyeszegen vagyok egy cigány viskóban? akkor kimegyek az árnyékszékre. Lépek egyet, de ez már nem viskó, egy olyan ajtót látok, amilyent egy tengeralattjárón láttam egy moszkvai utam során.
Kód lekérése, egyszerűen beírom "Gernyeszeg" és kinyílik. Ez különös nem? D már kezdem megszokni, hogy ne csodálkozzam. Mert mindez azóta történik velem, amióta rátettem a kezem arra a fura kapura. Semmi baj, előbb-utóbb vége szakad képzelődésemnek de ez nem ennyire egyszerű, mért lenne képzelődés? Visszamegyek és nincs a szoba, nincs a viskónak ablaka sem, nincs a kert. - Valaki játszik velem? - kérdezem hangosan. A hang résen volt , mert azonnal válaszolt. Te játszol velünk, hogy a falusi viskóban képzeled magad, hol meg egy csészealjban.
- Csészealj?  Nézem, tényleg most minden olyan, tele ismeretlen de praktikus tárgyakkal.
lerogytam egy székre, valahogy össze kéne szedni gondolataim, bár nem vagyok nyugtalan, de sok még itt a bizonytalanság...
- Mondd csak - szóltam a hanghoz -, hogy lehet veletek beszélgetni? Az az, hogyan beszélgettek ti egymással, ha csak két szó áll a rendelkezésedre?
nem kell beszélgetni, mert kitalálom, hogy a másik mit akar és ő is ugyanúgy azt amit én.
- Aha, ez valami tudatalatti?
-Nincs a mi világunkban tudatalatti, ez a jelenség nálatok található.
- Értem, akkor mi fejletlenek vagyunk?
- nem, sőt a legfejlettebbek, azonban erről semmit nem tudtok s ez néha minket is zavar.
- Zavar? Jól értem, téged például zavar, hogy tudatalattimban mindent tudok rólad, de valójában nem férek hozzá ahhoz, amit végül is rólad, rólatok éppen most szükségszerűen - tudnom kellene?
- Az nem zavar, de más egyéb igen.
- És mi lehet az?
-  Hát az hogy a tudás nálatok van, de sem mi, sem ti nem tudjátok ezt birtokolni, valami vagy valaki lakatot tett. Úgy értem zárolta a hozzáférés lehetőségét. Mi sem tudjuk, ki lehet az.
- isten? ugyanis róla mindenhol fillózgat a magamfajta.
- Nem - nem isten.
- Miért? van nagyobb nála?
- Nincs, ez sokkal kisebb, az, az, alacsonyabb , egy legminimálisabb tudással rendelkező. Ha Bibliás ember lennék, azt mondanám, "kígyó". De végül is be kell vallanom, ugyanolyan alakváltó, mint mi, de hozzánk képest, egy kamaszféle.
- Na, jól nézünk ki, egy kamasz (kis köcsög), kérlek intézd el s minden megoldódik.
- Nem lehet, nem ismeri senki. Ő a legjobb rejtőzködő az univerzumban.
- S ez hogy lehet? Istent is kijátssza?
- Istent is, mert ellopott egy zafírt isten zsámolyáról.
- Zafírt? Az mi?
- Eme  zafír a kezdet köve. Természetesen sok zafír létezik de ez az egy a legelső zafírkö, A legszentebb kristálykő, s mint mondtam, rengeteg zafír létezik még ezenkívül, csakhogy a kezdetkövén van egy rovás, amit már maga isten is elfelejtett. Ez a mágikus szó hiánya okozza, hogy a világ hírtelen sebességgel elkezdett visszafelé fejlődni. Ez pedig nem jó annak sem akinél van a kő. Szerintem szívesen vissza adná, szívesen megszabadulna tőle, de ehhez neki is kellene ismernie azt az egy bűvös szót, ami rajta van, Ám azt kiolvasni csak isten teheti meg. Ellopta és őrzi, vissza nem adhatja, csak akkor ha hangosan kimondja amit már senki nem ismer. akkora a dolgok újra egyenesbe jönnének.
- Ez nem is annyira bonyolult - feleltem. csapdát nem állíthatunk, annak, akinél a zafír van, de van egy ötletem.
- Mondod el, átgondoljuk és megvalósítjuk...stb
- Az ötlet a következő, a kő nem hiány, mert valahol meg van, hiszen ha meg lenne semmisítve, akkor isten is tudna róla. Tehát ami megvan mindegy hol van, működik, ha kérjük istent, hogy kezdje el működtetni.
- Nem rossz az ötlet, de isten nem akarja működésbe hozni, addig, amíg nem látja meg a kódot.
- Értem, de, ugye mivelhogy jártam templomba, és jól tudjuk, rájöttünk, hogy a föld papjai valójában nem isten emberei. Szóval...
- Szóval azt mondod, átálltak a kamasz oldalára, mert sugallat révén rádöbbentet őket arra, hogy a kő nála van?
- Azt is, de ezt mindenki tudja,
- Jó, jártál templomba és még mi?
- És hallottam prédikációkat. Nos, azokat kellen átnézni, azokban a szövegekben sok infó található.

Mikijozsa•  2021. július 31. 07:33

Egy alakváltó idegen 2.fejezet

Amelyben az az idegen elkezd engem oktatni a világról...


Késő délután lehetett már, de lám, mintha nem lett volna ott idő, megint a kapun kívül találtam magam, de nem bírtam elengedni a kilincset s ekkor leforgott lelki szemem előtt az egész életem, s lebegést éreztem, lenéztem lábam alá s nem volt alattam talaj. Erre még jóbban elkezdtem szorongatni a kilincset, hu, ez most mi lehet?
Ekkor kapcsoltam hogy az alakváltó valószínű elrabolt, az egész csak egy illúzió. Ki tudja mi lehet ennek az igazi formája. Talán egy 70 kilós hangya? s most megint jön felém egy csápos lidérc.
Gyere csak gyere, mondtam hangosan, letépem azt a
nyaktalan fejedet s erre mit látok a feje már nincs a helyén, a test áll s a fej közeledik.
(Szóval itt így mennek a dolgok?) Nem telt bele sok idő, mintha megokosodtam volna, kezdett világossá válni előttem, hogy ezeknél ebből áll a nyelv, a kommunikáció, ebből a két szóból, igen és nem. s nincsenek patthelyzetek. Ha akarom látni annyit kell gondolnom, vagy kimondanom hangosan, hogy igen, vagy csak gondolok rá, és ha nem, akkor nem. Ha akarom, hogy a feje a helyén legyen - igen, ha nem akarom, akkor elválik a testtől, de ez nem valóság; ez csak az én képem róla. Kezdtem élvezni ezt a játékot, tehát nem lehet megölni kirekeszteni senkit. Mondok példát, elindultam egy felhő felé az ajtóról levált a kilincs amit még mindig szorongattam, de mentem a felhőbe, ekkor azt mondtam nem, s már vissza is tértem, s arra gondoltam megérkeztünk. Erre kimondtam hangosan igen s már ott voltunk egy sárga égbolt alatt, mindenhol rengeteg fal . Igen az utcák falakkal körülvéve. Elindultam egyiken, s mondom, nem. erre az utca bezárult. Fal volt előttem igazi téglafal Kérdem magamban, ez téglafal? mondom nem és már beton fal volt. Mondom deszka kerítés, igen, erre az lett s átnéztem a réseken, túloldalon az utca folytatódott, erre ránéztem a korlátomra s mondtam, nem, mintha nem is lett volna ott...nahát hova is kerültem én, itt minden csupa illúzió?
Jó lenne már lakókat is látni. Több se kellett nyüzsgött a tér ahova érkeztem. Mondom kik ezek? emberek, igen és már emberek voltak, beszélnek magyarul? igen! Persze, s már hallottam hogy úgy van, az egyik a boltba igyekszik a másik a melóba. De milyen munka lehet az? Mindegy, megszólítsak egyet? Igen, s már ott állt előttem az a muki, akiből az a kapu lett. Ugyanaz a fazon, viaszos pofa, fluoreszkál a szerkója, mit mondjak neki? Ja, ekkor ugrott be, csak két szó - amit mondhatok - igen és nem. hát persze, de azért jó lenne még annyi, hogy legalább az igen helyett persze is legyen, stb.
de most meglepődtem a koma megszólalt és el kezdte magyarázni: öcsém, mondta - nem véletlen, hogy itt vagy most velem.
- Jó, - mondom, s akkor mi van?
- Nem véletlen, mert akarom, hogy tudd miből is áll a világ.
- Miből? és gúnyos volt a hangom, talán alakváltásból?
- A világ - folytatta, - a világ igenből és nemből áll - egy kivétellel.
Mi lehet az az egy? - néztem körül, talán a halál?
- Halál? nincs halál, mert az is csak igen és nem. Megakarsz halni? mondd igen, nem akarsz meghalni, mondd akkor, hogy nem. Ennyi az egész.
- Jó, nem akarok, de akkor mi az az egy kivétel?

- Meg fogsz lepődni, mert az az egy kivétel, az a te szabadakaratod.
De mi az, hogy szabad akarat?
- Jó kérdés. Erre nem én fogok válaszolni, erre te magad fogsz egy napon rájönni, de annyit mondhatok, valamikor a Föld nevű bolygón is ez volt az egyetlen egy jogszerű dolog, ami szent volt valamikor és sérthetetlen.
- És aztán..., miért nincs ma is így?
- Mert ott nem volt még meg ez a két szó, hogy igen és nem. Ott mindenféle homályos egyéb volt, aminek nincs ereje. Mert tud meg, ami homályos, bizonytalan, az erőtlen is - azért káros a lélekre.
Mondok példát. A földön mindenkinek saját szabad akarat volt. Ám jöttek a gyíkemberek. És azt mondták, ha valakitől el akarták venni a szabad akaratát, azt mondták neki, hogy akarod hogy a barátod legyek, mire a másik, hát - PERSZE.
hallod? - persze, ekkor lekötözte az illetőt. Mi ez? kérdezte, mit csinálsz velem, szabad akaratom van! - Á, csak volt. - Hogyhogy, miért csak volt?
Azért mert azt mondtad persze, amit én úgy értelmeztem - ahogyan én akarom, hiszen szabad akaratom van, vagy nem? - erre a kárvallott rábólintott, hogy igen, szóval itt van a lényeg, az igen legyen igen, és nem, az nem. A többi az ördögtől van.
- Jó, hogy mondtad, hogy ördög, akkor most rákérdezek, ki az az ördög, az ki?
Az ördög egy negatív világból való, ő a gyíkember. Ott nincs igen és nincs nem. de ott is kétszó a kommunikáció. Az egyik a talán, a másik a nemde.
- Azt mondtad két szó, de én hármat hallok.
- két szóból áll de egy szót jelent. Például, ha azt kérdezed a gyíkembertől, hogy - meg akarsz ölni? akkor a nem szó helyett azt foglya válaszolni, hogy nem, de ha közbe jön valami akkor talán. Remélem ebből már felfogtál valamit.
-Fogott a bánat - feleltem.
- Jó, most ezen ne vitatkozzunk, majd holnap jön a második lecke és ekkor ismét elájultam, vagy mi, mert újra se kép se hang...

Mikijozsa•  2021. július 30. 11:48

Egy alakváltó idegen

első fejezet, amelyben az alakváltó fura mód jelenik meg

A bejáratot figyelte egy kétes alak, egyébként öltözete nem vallott tekergőfélére, mégis mi az a valami - ami gyanút kelt e fickóban?
Elsősorban a túlzottan kifésült, kikefélt hajzata, már már műanyag szerű és az arca is túl viaszosnak tűnő... a ruha pedig - bár hétköznapi - gyűrődés mentes és a színe nagyon foszforeszkáló.
Mint írtam nézi azt a kaput és mint aki letanulmányozza, mellé ál leméri mennyivel magasabb. mint ő, aztán hirtelen eltűnik. Akár egy tündér, vagy mi?
Csakhogy az én történetem nem mese, nos akkor ez a fura fickó sem lehet tündér. Hanem egy alakváltó a Vénusz egyik holdjáról érkező ufonauta, de honnan tudom mindezt?
Ugyanis manapság annyi hihetetlen, s lehetetlen történet kering a neten, melyeket már nem hisz el senki, akkor meg minek állítanék ilyent, de mégis ezt kell írnom, hogy ez a jövevény, nem földi ember, ugyanis a két szememmel láttam, hogy később visszatért, s a kaput könnyedén kiemelte és elvitte egy rekettyebokor mögé, ott lerakta, visszatért és odaállat s ő maga kapuvá változott, jó jó, de miért tett volna így, mi haszna lenne belőle?
Erre nem tudnék válaszolni, viszont ölt a kíváncsiság s odamentem. Rátettem a kezem a kilincsre és hosszasan figyeltem a kaput de nem láttam rajta semmi különlegest, ugyanolyan kopottas és rozsdás valami, a festék lepattogzott itt ott róla, ócska kis fémből készült tárgy.
Viszont a súlya több, mint félmázsa annyi bizonyos; na ez már valami, s ahogy bámultam a kilincs magától lenyomódhatott, esküszöm - nem én nyomtam le. S akkor behúzott a kapu, csapdába estem . szó szerint. Persze nem vagyok én  betoji, de azért rezgett rajtam a gatya, na mindegy,,. hova is léptem én be szét kellett volna nézni ám erre már nem volt időm, valami kábulat vett hatalmába és szemem elött... előbb eltűntek a színek, aztán meg - dupla erővel tértek issza, na és hangok is előbb elnémult minden, aztán hatalmas erővel körbevettek, magam előtt egy bogár fejű lény nyújtogatta csápját s tapogatta vele az arcomat.
Ekkor elájulhattam mert nem emlékszem több semmire....folytatás következik

Mikijozsa•  2020. augusztus 13. 10:14

borosztás borostásoknak

borotválkoztál? sajnálom komám
kupám csupán kurta szakállasnak telt
csupasz kuncsaftnak nincs telt csutorám
a bor nem bébiétel a kicsiknek

jó na csak vicceltem, épp most jövök
az Úrvacsoráról s kaptam egy falatkát
de bor nem jár nekem mert mennydörög
a pap vegyék és egyék kik befalták

s megitta a misebort egyedül
mert neki szakálla volt ezért kérdem:
vajon Jézus megitta együltében-

s a többi meg nézte kedvetlenül?
halleluja szent furulya nem újkellettű
az Úr vacsorán az isteni nedű

Mikijozsa•  2017. szeptember 8. 15:27

őszi élmények

bokor alatt hiripgomba virít
kilenc csiga azon hízik egész nap
én meg szedem a hecsedlit estig
tompán dereng a nap, mint sárga rézlap

kopott dombokon szikkad a harmat
kutyával sétálok le hűvös völgybe
amott épp egy zerge félre fartat
már makkot pottyant útszélnek tölgye

szürkülő napnyugta, igéző hangok,
a természet keblére vont végül
szeretnék itt maradni kőre ülve

amott barna medve jön-jön - cammog
lennék a rajongója - nekikészül
két lábra áll örömmel megfésülne

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom