huncfut-rimek

Most ez kisztihand, drága hölgyeim;
noha őszies a tél, kis kemencét
küldök gondolatban -, főző kabin
Karácsonyra . utána főzhetsz lencsét!

Most ez kisztihánd, gáláns nagymamik;
ne viseljetek most csak lennruhákat;
a műszál befüled, gombásodik
ciki, mert csökkenti a nemi vágyat.

Most ez kisztihánd -, háziasszonykák -,
ne vásárolj mindenkinek meglepít!
Eredj a családhúzás pont hura;

A kézügyesség s sokat nyom, az ám,
a latba; ötletbörze elé a kis
farbáva! kisztihand karácsonyra....

A ködben, mint álmos hibernátor;
de átlátok a szitán is ha kell most;
de ha nem, mert film a lét; libasor
merítő kanál előtt - aztán elmosd.

Mily sors, bocskorban csoszog utánam,
Ki kell nevetni, bármennyire trükkös.
Nem lehetnék-e sorstalan uram?
hisz bármikor lehet örömöm ürmös!

Szeretni az embert, bár gyérítik,
mint a cukorrépát; ölelni mégis;
feszül a háló nem hal van benne.

Az ég is rácsos, sok a kondenzcsík.
mosolyogj -, repülősöké a presztízs!
s a nap alvás helyett kocsmába menne.

nekem azért szép a művészet
mert nem kell tanulni művésznek
azért cikkan üllőmről szikra
izzon izom és annak kínja

a békát lenyeli a gólya
és a szöveg  olvasó gondja
ne idézd fel a költő arcát
annál inkább a nagy pocakját;

mert mind hasbeszélő aki ír
nem mozog a szája; oly fakír
de hallod a verset, pészméker
kalapál benne - bohóc kényszer

csakis a lelke tartja vissza
hogy ne lázítson békeharcra
hiszen tudja - béke sosem volt
pokolban égetik ki a jót

A  verset lektorálta  legjobb barátom,Balogh Zoltán, az az, celtichun, isten áldja meg.

Lá, lá, lá megint szól egy dal
hullámain szűz béke száll
megbocsájt a szív ékes szóval
szórja kedvesen bűbájhangját.

Lálálá, hajlik, mint az ív,
nincs más benne, csak élő tűz.
Hevül az ember,nem passzív,
nevet szeme, vidulj Vesta-szűz!