huncfut-rimek

nézz ki babám nézz ki ablakod firhangján
ott jő Facsar Imre a fésűt forgatván,
Arany a fésűje ezüst annak tokja
azzal kérem a világot megjobbitja

Köz és társ a ság, nem is butaság.
alaptörvény mint köszvényes blokád
a jogok világapján mi az ami azonnosít?
valótlan azonosság nem csak Imrét

minket is zavar, mi a szerepünk?
ha más írja meg a törvényt ellenünk?
mi is az embernek fogalma, ha az Isten
teremtett, miért nem tudunk békésen

egymás melett élni? mert a létjogot
kisajátítják s maradunk rabok
Hej Imre, ha lenne számunkra  ilyen fésű -,
javíthatnánk, elboronálhatnánk a rosszirányt.

A környezet elkönyvezett utak
kanyargó hátsószándéka. negédes
utazók csalógatása, lukat
bocsájt a sajtba - picit bár penészes.

A kocsmát csak este használja, nem
Szamosra rúg ki, hanem az utcára.
Odavaló vagyok én is. Pihen
a komp, benne hallgat Örzse dudája.

Anyatermészet vihartalan áll,
ölében koravén gyerekek szívják
a kondenzált anyatejet s a táj
behorpad; közepén az idő is tág.

Vadon nő a fiatalság s boldog
mert erre felé így mennek a dolgok.

A tinóru nyűves néha, s a fakopáncs mégse kedveli
mert nem lehet a szívkamrába bekopogni
vagy ki tudja, mit kedvell a Woody pökhendi
fatörzseken akrobatául pedig lábán a zokni

https://youtu.be/4oiQSm3feOc

Jól hallotta, de nem látta, hogy az orra
belehatolt a búkfába, tegyen róla
odú lakó nem felel, csak kopogtat
üres hordó a világ mégis jól lakhat

Most ez kisztihand, drága hölgyeim;
noha őszies a tél, kis kemencét
küldök gondolatban -, főző kabin
Karácsonyra . utána főzhetsz lencsét!

Most ez kisztihánd, gáláns nagymamik;
ne viseljetek most csak lennruhákat;
a műszál befüled, gombásodik
ciki, mert csökkenti a nemi vágyat.

Most ez kisztihánd -, háziasszonykák -,
ne vásárolj mindenkinek meglepít!
Eredj a családhúzás pont hura;

A kézügyesség s sokat nyom, az ám,
a latba; ötletbörze elé a kis
farbáva! kisztihand karácsonyra....

A ködben, mint álmos hibernátor;
de átlátok a szitán is ha kell most;
de ha nem, mert film a lét; libasor
merítő kanál előtt - aztán elmosd.

Mily sors, bocskorban csoszog utánam,
Ki kell nevetni, bármennyire trükkös.
Nem lehetnék-e sorstalan uram?
hisz bármikor lehet örömöm ürmös!

Szeretni az embert, bár gyérítik,
mint a cukorrépát; ölelni mégis;
feszül a háló nem hal van benne.

Az ég is rácsos, sok a kondenzcsík.
mosolyogj -, repülősöké a presztízs!
s a nap alvás helyett kocsmába menne.