huncfut-rimek

Kegyelem véletlensége, alvajár
mint egy kinyújtott lábszáron feszül
acélos izom a lélek homlokán;
ne félj ,rád talál, nem vagy egyedül.

Kifoszthatnak, nem is tudsz róla még,
A bűnös mégis majd megvádol, ágál-
gyanúsítgat. Szerinte jön a vég,
s neked kell bünhödnöd, ugyan nehogymár:)

Nem árucikk a malaszt - bár ijeszt -,
figyelmem elfojtása a titkos célja
s az ima rettegésből kjózanít.

Hol a jobb útvonal? miért vezet
aki ámít, ha nem azért, hogy héja
módjára lekopasszon mindenkit?

Az élet, mint olyan közeg amelynek táptalaján mi is elférhetünk. ármánynak is helyet ad, sajnos vele is küzdeni kell, közege nem mindenkinek biztosít kényelmes életmódot, Egyesek ezt ravaszsággal; szabálytalansággal igyekeznek orvosolni. Ám, ha jóra fordul életük, még akkor sem hagyják abba, akkor sem elégednek meg azzal, hogy sokkal különbül élnek, mint más. Nem, ez már nem elég nekik, Ha felkapaszkodtak, innen kezdve az is célkitűzés lesz, hogy uralkodjanak a másik élőlény felett.
D mi ez az uralkodás? Miből áll:? Elnyomásból és még abból hogy elvegyék mások élhetési jogát, különböző olyan öntörvényű szabályt találnak ki, ami által jogot formálnak magunknak arra, hogy mások felett pálcát törhessenek. Mintha ők istenek lennének, pedig nem azok. Ők is ugyanolyan lények mint bárki más, azonban
felbátorodnak és kezdik megszokni ezt a kiváltságot, s hamarosan felsőbb rendűeknek kezdik képzelni magukat. Törekvésük életellenessé válik. de ekkor az elnyomottak felismerik bennük az ármányt. És lázadni kezdenek.
S a beképzelt ember-istenek maguk mellé állítják hatalmuknál fogva - a rendőrséget, katonaságot s bármire képesek, hogy tervezett programjukat tovább gyakorolják.
Elnyomás és uralkodás minden óhajuk?
Árgus szemmel figyelik, nehogy valaki az elnyomottak közül, valami olyan ravaszsággal álljon elő, amivel megnöveli hatalmát, s akkor ők kerülnek alulra. Nem, ettől rettegnek éjjel és nappal, isten őrizz, gondolják fogcsikorgatva, ezt nem engedhetik meg senkinek...
Nos, kedves emberiség, ne álmodozz addig felemelkedésre, amíg beképzelt istenek irányítják sorsodat.

Ha egy évnek itt a vége -,
mivelhogy kettő nem lehet belőle;
elé az ollót, hopp! levágom,
s mint egy filmet, fiokomba pakolom.

Meg is teszem nemsokára -,
nem lesz majd rajta hátralék, se áfa;
Temetni gondokat ha tudnék,
egy közeli dzsungelbe elvonulnék,

De csak hamvasztással élve -
adhatom fejjem ily őrültségre;
persze rítus nélkül, hisz, nincs pénz!
Végül is csalódik, aki visszanéz.

egyelőre még függöben

 a szrző még gondolkodik rajta :) de zért mondjuk el egy imát!

Testvérem tedd le a pennát, áljj fel és mondd utánam:

"

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
(Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké.) Ámen."

(ezt az imát a Katlikus egyház itézmény stb-től vettem át; természetesen  a netről letöltve)

Borinka horinka, flaskával ittak;
kiszámolt bocskorlépésbe forog
a nép, táncosok homlokán a csillag,
Kivilágosodik a napkorong.

Nem oly messze puskalövés ha durran;
vadászik épp a szakállas mokány;
Fiatal még, de szerelembe - búban;
mind elfogyott a vaddisznó tokány.

Csak a mokány nem eszik, nem iszik;
Na. mért nem eszel, mért nem iszol - frátyé?
Keserű a kenyér, most nem illik.

De holnap, ha fáta jön, lesz parádé.
Popát hozat a násznép, dzsámpárát
s dallal verik fel nyugalom tanyáját.