huncfut-rimek

Bokor mellé áll fel a tájfutó
szaladhat két irányba is de inkább
középutat választ; önlassuló
meg öngyorsuló tempóban nekiáll.

A bucka bokát törhet ki -, habár
puha a sok túrás, futás a lényeg;
noha utadba állhat birkanyáj,
libapásztorlány te mégse szerénykedj.

Miért repesztünk dombokon miért?
A tatár se kerget, se barna medve;
pucol valamerre mindahány és

szuszog s kifullad, s leroskad elesve.
iramlik hozzá a sport vezető.
Marad a táj így - lábnyomokkal festve,

A csend misungja arcunkra fakul,
mint a viskó teteje; - ifjodna egy helyt
szerényen a nép de nincs tálcasúly;
Varázsló köpete testekbe fecskend...

Készül a beton, melybe még lehet
befúrni, tipli se kell jól berögzül;
Ebet se köss karóhoz ha lehet,
s ha nem - akkor ugass nála különbül.

Lemez bőr az arc is, szerenádos
hamis mise e kornak, s tépj virágot
gyümölcsfákról, hisz ez csak kertváros.


S ha álmod szótlanságig szuggerálod -,
a mágus bűveröje dobot feszít;
Ta-tam haladtamban elcsöndesít

Lent lukadtak ki a lila hegyek
s mentünk bele mint kukacok a sajtba
kikapartunk sok csillogó szenet
cserébe kenyeret adott a bánya

Áldom azokat akik velem ott
lent (alant)egy csőből szívtak levegőt.
Zúgtak a nehéz ventilátorok
s nyeltük a port, meg a füstöt.

Nem számított - mennyi a munka, nem
mert egymásért izzadva lelkesedtünk;
igazi élet hol nem csak nekem

hanem a másiknak is jót tehettünk!
Elfáradtak avult szellőztetők.
lassan beomlik s eltemeti a föld.

a papával kardoztam
amikor húsvét volt.
a kezem feltartottam
vér helyet tintafolt
lett a pulcsimon
ezért magam leiszom

Gyufával lehajol ez a költő,
s  egy óra volt a kredence alatt -
méghozzá fali, kattogva  zörgő.
róka ült ott - szeme rám tapadt.
Megszólítám, kijöhet ha nem fél,
"Á, dehogy"... előbújt és - nevetgél.

Kék szeme bundájához nem illik;
"Ne búsulj te róka, festek én
hozzá kalapot s rá lila masnit,
sétáltatlak erdők rejtekén".
Haragszik rám, tán rossz az ízlésem?
Nem vallja be, néma ha kísérem.

Szóval, gyöngéje a sárga bunda,
úgy vélem egy szemüveg segít
helyrehozni a malőrt s a csukja;
de senki semmit nem kényszerít.
Illeg billeg farkát simogatja
Aztán fésüli és belakkozza.

"Róka leány, nem is tudja kérem,
hogy kék szeme nekem releváns;"
Ravaszdi nem annyira, hiszékeny,
csakhogy akkor nem is elegáns;
se pápaszem se püspöki kalpag?
Hízelgési engem meg se hatnak.

Oly csalódott lettem - szinte - egyből
égő gyufám jaj, ujjamra ég!
készülődve fogtam az esernyőm;
Mentem ki felejtve kék szemét,
Jött utánam nem hagyott lelépni -
megsajnáltam így szokott történni.

Fortélyos hölgyeményem taxit hív
nyomban, tudtam én s ráhagytam ám -
hadd fizessen, ha gyalog nem tettszik.
Tavaszias nap alkonyatán
tértűnk be egy mulatóba - ketten
sok vendég volt hamar észre vettem.

Mind jó komák oda gyűltek ejha,
táncoltatják s én egymagamba -
elmerültem s nem ízlett a vodka.
Szépen játszott pedig, a banda.
Félrészegen felugráltam aztán
rárohantam a kómákra balgán.

Kaptam én is véres lett az orrom,
Kézen fogott és kiráncigált,
észrevétlen fizetve a kontóm.
Innen azt 'szem minden komplikált;
Nem rókáztam esküszöm, de másnap
egy rókalyukból lopva kimásztam.