huncfut-rimek

sekély az örömkín
hol pálmalevélring
költők feje körül
isten növel szélpírt

hervadnak a lombok
mélyponton a rigmus
nem köt koszorút már
a léha kubizmus

még állok a vártán
megírom a himnuszt
aztán leülök, hogy

Bonszaifának tökmag népe gyűl alája;
meg kell menteni a sánta jambust,
ez lesz miniék cserfes nagy csatája;
demizsonba mentik mely láb kimarjult.

Lesznek lakodalmak, szódával ünnep;
daktilusra ott sem öntenek étolajat,
tolni fogják, sikamlik be a betűrend;
elforgatni , megkeverni a vékonyakat.

Régen nem mentettek menthetetlent, hagyták
noteszek mélyén kötetlen a remeket;
ám észbe kaptak hangyabolyban a hangyák,
megszállottan hordták le a tekercseket.

Keresse a harmincnégyes bolyban lévőt,
szándékosan odarejtik a metaforát;
viszont elég szűk a bejárat, mint erőd,
csapdába juttat, mielőtt kibontanád.

Nagyra tartom magam, valakit bánt e mondat?
dejszen nem holmi törpék közé kerültem...
az utcánkban alig látok nálam nagyobbat;
Feszítek persze, mégse bámulna egy sem.
S még ott tartok,eltátom szám a tükör előtt -
nem győzöm nagyságom elismerni, ha más nem.
Ennyi vakot ? Hű, meg ha - gondolkodom előbb,
akkor itt a világ vak, nem veszik észre úgysem,

összenőtt az állapot a ténnyel, modell nincs.
Egyenlő a nagyság a romlottal? vagy egyéb
félreértésre adni okot, jaj, ne legyints
tudom persze, aligha tökmindegy a tét.
Legyek akkor inkább nem kirívón hízelgő?
esetleg csak középre törekvő, sunyi?
A jó nép úgyis mondja, a gnóm nagy őgyelgő,
ám a termetes ellenkezője neki.

Nem untam  meg magyarkodni, viccöltem
Jobb lenne inkább majomkodni, tévedtem.
Nem untam meg emberként menekülni
Szeretnék mindentől mentesülni...

öklendeztem volna? nem emlékszem
lehet hogy csak úgy jött, mint a hab
megméretlen,és közbe végzem
költészetem... papírdarabkákat
vagdalva ki, rakom egymás mellé
sorba, találomra valahogyan
majd csak vers lesz ebből, modernné
kalapált hézagos lapos dallam.