huncfut-rimek

Egy perc mosoly, nem komoly
eközben is sírva hajbókolj
hajazzon mg az óra egyhelyben áll
fésüld is meg, kopaszra nem muszáj.

Egy perc izgalom félkézzel küszködj
vágni magad alatt a fát, amazzal
végezd a hajnyírást, de ne köpködj;
Eközben nyújtsd ki magad egy arasszal.

Még egy perc, mozdulat mint bezáró
finálé, nyakatekert abbahagyás
utolsó néma szó elharapás..

Mi más kéne, mint mindig ezzel járó
kedv ; megy a játék, becsavarodik
a videótekerő, bezsongít...

szerencse kicsi fia szinte pólyás
de már tanulgatja nyelvezetem
s ha felnő, egész biztos lesz pótlás
amiről lemaradtam véletlen

tudom hogy válogatós a gyerek
nem mindennapi figyelmet igényel
s ha rámegy minden pénzem is nyerek
ezért vagyok én eltökélt keményfej

nagyon soká lesz s tán meg se érem
de amig van remény kavargatok ám
neki kását, s éneklek kis citerán

és ring a szerencse bölcsőjében
elnézem naponta s ha felsír olykor
csitítgatom, ne ríj, jön még jobb kor :)

pihen a musztáng - csutakolták
levásott nyergét épp eladták
szőrén ülné meg egy indián
pont április harmincadikán

ekkor érkeztek skalpvadászok
hát kiásta a harcibárdot
szólt a tam-tam, dobolt a sámán
harci táncot járt az indián

ekközben az egyik vadász lám

elkötötte lovát délután

ló nélkül nem indulhat harcba

egész Amerika ezt firtatta

s a lótolvajt elkapták persze
meg is lincselik fát keresve
nem örült ennek a rézbőrű
kiabált fennhangon hogy ez szörnyű

jó, akkor küzdjetek meg - lássuk
a musztángot kinek is adjuk
kés nyíl tomahawk előkerült
lótolvaj a földön elterült

végezetül a skalpját hagyta
hálából a texasiakra
ma is ott log a kocsma falán
mellé biggyesztve fonnyadt banán

Tavaszi legelés béget a nyáj:
gyenge szél kerge tél;
márciusi zsenge füre gyül a nyál
gyenge tél kerge tél;
boldog a bírka hadsereg
patakvizzel búcsúztatják a telet ...

Az égbolt nyálkás felhői közt keresem
a boldog embert, de szárnya nincs;
Ő is alant botorkál, mint ló, kehesen.
Csigákat lát, házát irigyli mérgesen
Kit rabul ejt szeretet bilincs


Gravitáció nélkül létem, kurta;
tükörbe nézd, arcodra mit vakolsz?!
Szép villan rútba -, két-ujjal a lukba
fekete báj vonz. fehér lesz a torz.

Gondolatkincs az elme olajozottan
kattogj feledés kerék, válts sebességre.
A tudás csak úgy, unottan kiszottyan.
Anyagi mérce mindent a tenyérbe,
te meg feleség ülj a szekérbe