huncfut-rimek

Szerényszkij bég mosolyt mutat
s vicsorog benne a gondolat
kozákok fegyvert kértem ám
a legjobbat s gyilkoltok ti egyáltalán?
mi ez a pár hallott? szégyent hoztok rám

Engem bánt a kiszemelt ellenség
népem szétfut de öl mégis területéhség
foglalni uralmam alá mindent itt
mosoly alatt szenvedjem tán e kint
mosoly mögött háborogva mindig

morzsát hint szét Szerényszkij bég
béke galamb, hess ráérünk még
kozák druzsbák parolázni
szédül Ejuropa szélén a tánti
kötőféket ránt a pátriárka bácsi

csak boldogulj Mikibá jön az Ősz
s a pityóka is finom mit mind tökölsz?
füleden át fuccs fejedből a gőz
jampi kefét igényelj te lakkcipős

sétál az utcán a téma fényes
sebaj csak legyek benne egészséges
folyamatos itt az Ősz jövetel
belülről - a központból vezérléses

sárgul míg kifelé menetelek
illik ez a fekete lakkcipőmnek
helyet készít a véletleneknek
friss nyomokat takar az avarszőnyeg

nem vállalom a magasfényt futok
a luxus látszata elől, futok
ne higgy semmit rólam én tagadok

éjek  fényét töretlen kutakodd
ja igen s az Ősszel szemben kapubolt
eladó a Tél némán duruzsolt

most fekete pedig fehér akart lenni
árnyékból mégse született, ó efendi
csak hitetlen ne maradjak, kába halál
alig ér utol, már előz, az ökörnyál

pókhasú lett mindenki alig fogy a háj
emészthetetlen önvád púpként reagál
kesztyűtartóban benzines mendemonda
megint komcsi kíván lenni peresztrojka

fogkrémmel festett szobrok, károlimisike
arca, mint Toulouse-Lautrec kiasszonykái
visszanéz, hol a vereszászló Gizike?
Nekem annyira mindegy itt vannak a komái
majd ők intézik a fogmosást s a szobor
lesz a következő hiénáknak legjobb donor