huncfut-rimek

felém a kar kinyújtva, mint a lánc
mely elszakadt, s kész újra egyesülni;
felém a fény egy álmot küld, hivást
mely ébredéskor sem tud ködé lenni.

felém egy ének, egy refrén ha szól,
felismerem honnan ered, ha távol,
ha közel, mindig ugyanaz; dacol
a széllel, a zajjal, zengve varázsol.

csodát tesz, eleven közelséget
szimulál, s miatta volnék hiszékeny?
nem érdekel, csak szóljon még az ének!

Képzeletem ott jár az ég vizében,
felém nyújtott kezed mind közelebb,
mindenségen átható szeretet.

ó te apóka lopod-e a napot
mint a repülő mely becsíkozza
az eget, s festeget rá tengerhabot
nem kérdi a kárt kinek okozza

ó te apóka lopsz is s tán jön az az
apóka-lipszis, vagy mi a bánat?
fene a pofádat! mire számítasz
hogy ezért tömik meg a bukszádat

megy még nektek ez az apókabiznisz
vajon meddig terrorizáltok itt
embermilliókat álszentek szinglik

méghogy lélegeztető gép kell itt
na hagyjuk mert nem hülye senki mint tik
s ha esik - abból mi következik?