huncfut-rimek

az úgy volt hogy Kolompos Kristóv
kiment pár emberével az euból
és létrehozott egy új világot
akkor odament Amérigó vaspöcsű
s adott ennek egy új nevet
ez lett a Mérika új kantinyes

na szóval ez már rég volt, de aztán
jött Kolompos Kristóf leszármazottja
az a bizonyos Biligatyás
na ez fejébe vette hogy megint
kéne egy új világot buherálni
s akkor csinált fészekbukót
ahova mindenkit belajstromoz

de aztán jött a választási kampány
s Danold Trempet le kellett valahogy
válogatni mert Bidénnevelt Jhon
akart lenni mindenáron a mufti;
Na, Danolt is Tremp rendesen - csakhgy
elkövetkezett az utolsó nap

amikortól kezdve új világ lesz
s mindkét félnek volt egy titkos trükkje
Danold barátunk a csilit tette
a pulpitusra ezzel szemben Bidén
nevelt Dzsó az orrplazmáját hozta
a markában s nem vette észre hogy
amikor beszédet akart mondani -

a csilire rakja a kezét - nagy baj,
mert mikor a kis orrplazma mütyürkét -
melyet úgy titkolt - szóval elékapta
s lopva lenyelt - uram atyám - a csili
ákcióba lépett, nem mondom vörös
lett mint egy komcsiféle...

na most ezt kéne tisztázni miként
fog eldőlni melyik jobb a csili
vagy az orrplazma(persze a fészekbukón
már elkezdték kiselejtezni azokat
akik a plazmát takonynak fordítják!
vigyázni kell ezzel...)
nem mind plazma amit kifújnak..

szóval nem tudjuk mi lesz - de egy biztos
ezentúl ha új világ lesz mindenkinek
kötelező módon Biligatyát kell
önszántából kényszerítés nélkül
viselnie, na meg kóbojálarcot
meg vaspöcsű jelvényt az az plecsnit...

Nehogy-már huncutság legyen e versből -
a szikra bár gyúlékony s kusza még
soraimban de tervem tiszta szép -
most nem kacagni; a vicc néha feldönt,

kizökkent bohó kajánsággal - aztán
ha nevetek is rajta - nem azért,
mert oly boldog vagyok, hisz ez a lét
szerintem egyre bizarrabb tákolmány.

Hanem azért hogy velem nevess egy jót
jó, mondod magadban, rendben van de
mondd, hol az a tréfa, nyögd már ki - halljam,

(de nem hallja, mert én csak leírom,
olvassa el, ha érdekli, ám ha nem
akkor így járt), ez már sose csattan...

Félkész ígérettel betáplálandó
üres fejekbe ó írj szebbet ki
tollal ámítgatsz mint néma senki
végül-is az érdeklődés állandó;

Vizsgálatra amúgy csak a rag mehet
melyet reteszelve mint elejtett
veszett kutyát beoltanak fejlett
nyelvtőréssel, s tán jobb ha lenyeled;

Amikor szavalni akarsz - fennhangon -
valahogy így -, kedves(emnek)írta(m)
persze tit(kon), nehogy más(ok) megtud(ják);

mily szerencse - zárjel alá csukhat(om) ,
eztán mást hihetnek rólam - nyílta(n)
elárulom, igénybe vettem ragzárt

évek óta én nem igen sportolok
meg se számolom az új éveket
szurkolhatnak nekem az apostolok
az se számít hány évet érek meg

kitartással se küzdök mit nekem az
az idő nem is létezik viszont
én annál inkább és bizton érzem azt
milyen jó emelni a demizsont

buék hát máris lendületet veszek
s a 2021-es számra torkomba bort öntök
ennél okosabbat tenni mondd minek?

mikor annyira kevesek az évek

Ma is itt ülök a szobámban -itt
nem ott hol az imént a víruselvtárs;
Beszélgettük s vártam bölcs érveit -
miért is támad minket? hisz diverzáns.

De nem állhatja mégse a magyart?
Ki a magyar kérdezett vissza szépen
és megfertőzött egy sima kanyart;
Ez már kanyaró, mondtam szerényen.

Az igen. de most mindent csakis én
a nagy népszegényítő követek el
a himlő, a torokgyík - majd minden

nyavalya az én műhelyem részlegén
melósaim szervezetten végzik el
ja, most ilyen a szezon ez évben.