huncfut-rimek

A só Brassó, vagy Parajd, hogyha majd
leszek jó -remek só alsó, mint kecske
kilóg a fenekecske; és taszajt
egyet rajta az erotika, Ejnye!

Tesó kell-e só? utolsó -, mosó
medve hátsó de sóványka , lekenve
nem olcsó, de hagyjuk; sok fogdosó
folyosó mélyén, mint szálldosó szende.

Egy ásó kéne, s egy leolvasó,
Sok a sóban a só, nem kálisó ez,
Talán trisó, sóbálvány untató.

Sónyaló világ ez, hisz kimagasló
a vérnyomás, nyomatja a sódert -
mit ajánl a doki? azt hogy tiltandó.

csalán ébred, zöld a töve
kisarjad az ugar védelme
Odafent repülőbből potyog
párnás felhő ajándékod


kihajigálta függönynek azért
hogy a nap ne süsse fejét
a polgárnak, hiszen becses
minden forintja célkeresztes


pártszürke ködöt hörgő határ,
napfénymentes napokat szanál
hol holló károg egyedül
önmegsemmisülés hegedül


ismét nem lesz soha nyár.
mégis a pórnép csak arra vár
hazudtak hogy forog a föld
félkézzel tekerik az időt


maradt: néhány tervrajz vacak,
addig halogat amíg pénzes kacag.
aki túléli azé lesz az áfa
feltéve ha nem üres a tarisznyája

Olelés -, ez, csak tíz gramm szerelem;
S mennyi tetvágy , hogy félkilónyit nyomjon!
Alig tíz deka a csók -, Istenem,
ki se bírom , mig százra szaporítom.

Udvarlás, nullaegész öttized
arasz a kanapé felé, ám vrággal
besegítve fálmétert rátehetsz;
előny, hogy ez a szokás lasan kihal.

Negyedkiló a tánc, s ha nem viszed
a parkettára, húsz dekát levonhat,
Mit egy jó gépkocsi kiegyenlit.

Utoljára maradt sportszeletnek
a simogatás; szívleld meg azonnal
mérleg állását és jól teljesítsz :)

ha minden jó költő megalkuvó ,
akkor ama rossz is az legyen? olybá
puffad jó szíve, a többit szúró
tekintettel vizslatja alacsonnyá...

jaj ti jó költők én rossz vagyok ám
fele se poétika amit írok
legyetek akkor még jobbak eztán
kit érdekel fene nagy tudásotok?

szerintem nincs olyan költő -. aki
sosem téved, aki mindig nyakigláb;
ki egyedül lelte meg önmagát.

de józan esze mégis - jobbat lelni -,
elszaladt egy másik arckép után.
szeretett volna dupla lenni s profán.

Egész korán kezdett engem foglalkoztatni
a sör, töprengtem - miért is káros, mennyi a megengedett.
Nyilvánvaló hogy a májam a megmondója hol a határ, de mégis kételkedni kezdtem
Nem, nem a szesz bántja a májat, -, gondoltam, hanem valami egyéb! Ekkor ötlik fel bennem a CO2. Igen, az, a szén-dioxid lehet a megfejtése az a bűnös. Megleltem íme, amit keresek.
Úgy okoskodtam, mivelhogy ez a gáz nehezebb, mint a levegő, körbeveszi a májam és mérgezi. Kifelé nem böföghető, mert nehezebb a többi gázoknál, ezért ki kell dolgozni, hogyan szabaduljon tőle testem szerkezete!
És meg lesz mentve a sörivó, jöttek az ötletek, kísérletek. Mondjuk az, hogy torna rúdra függesztem fejjel lefelé magam. Vagy, időnként részegen fejreálok? Á, az se jó megoldás, csak annyit ér el azzal a derék sörnyakaló, hogy kinevetik. Stb.
Végül odáig jutottam hogy elkezdtem tanulni a kézállást s már már az volt a a tervem, hogy ezentúl kézen fogok járni. Csak úgy, odaállok a fal mellé és hopp feldobom az alsó testem. Sarkammal alig érintve a falat, Ám ekkor előbújt valahonnét két fogdmeg és kattant a bilincs. megvádoltak hogy ki akarom rabolni a bankot, én szerencsétlen észre sem vettem hogy a Bank mellett igyekszem a CO2-őt kirázni magamból.
Hát így jártam, Egész jó terv volt de a gyorsan pörgő események elvették a kedvemet a kézenjárás begyakorlásától, pedig már milyen közel voltam a megoldáshoz, ne tudd meg....
.