huncfut-rimek

benéz és koncentrál az olvasó
mereng írómarha belső gyomrában
emészteni próbál - mennyire jó
savakba úsztatja belek sodrában

menet közben főzhet ki pacalt is
de akkor sajna eltérhet a tárgytól
közelebb férkőzve magvához ím -
lerészegülhet belső dallamától ,

de mi van ha a jószág boci még?
s tejet kap tápokkal cuclis üvegből
biza vakarhatja fejét a bölcs

hogy miért nem natúr - hol a vidék
renoméja - azaz milyen rímbe dőlt
ki kell kecmeregni e szövegből

szoktam írni veretlen de ez itt
veres lett, mint jó must korsó üvegben
borocska ne verjél ma megint
veres lesz az orrom pedig ügyeltem

ver az isten is mondják a papok
veri is őket mind veres az orruk
s a szószékről valamék ha legagyog
hogy a borivást ne gyakoroljuk

mért nem hagyja ott a birka hiszen
veri isten az orrát - látni kéne
fejünk nem lehajtva hogy ő milyen

agyafúrt átver neked vizet öntve
a szoknyáját lengeti mint a nők
s a jó kis vörös bor mellől hátralök

dolgozom a zoknigyárban
én próbálok fel minden zoknit
csendben ülve a kiságyban
nem keresek csak néhány dolcsit

serény a mama kötöget
meg nem állhat szigorú a rend
mert nincs cigaretta szünet
pedig nem cigizik semmilyent

kevés fizi sok a strimfli
alig győzöm már a szemlét
a bár nincs is közte bóvli
keresnem kell a napi zsemlét

elfáradt már kezem lábam
serény mama sztrájkolj - kérlek
- te vagy egyedül a gyárban
hisz túltermelt a zoknirészleg

Mától kezdve sánta lett a hímló -
a tegnap még himlőnek hívták - ugye?
s mily szerencse hogy nem hímnő! bingó
ez még tréfának is ökörség-tőgye...

Két szarva közé nő az a tumor
nem nevetőgörcs, csak poén a versben
aztán hol az ökör melyen dudor
találtatik? s amelytől rettegtem

Miért nemtelen nevetni csak úgy?
hisz ez már púp a búbosbanka hátán
ezt szerettem volna jelezni, s lám

egy Mres röntgent kért a fenti Fiastyúk,
mert itt úgy nevetnek a maszkosok
hogyhát neki ez már túlontúl is sok...

tréfaporos lett a világ muszáj a
maszkot hordani, mert fűbe fába
hallani sustorgást - nincs hatása
tréfát űz a sok vicces homokbéka

- aprók és elevenek szabad szemmel
senki nem láthatja - lét szikrája
pukkant, ereget ám a világba
folyvást vidítja a komolyt ezerrel

még szerencse hogy a csőrünk rejtve
kuncogáson kívül nincs semmi jele
annak, hogy vesszük a lapot - hát persze

tarka a kép de le lett rendezve
védekezünk veszélyes humor ellen
míg van tinta a tintásüvegben...