Nem kelek fel.

Nem kelek fel.

 

Mint a csiga ki elhagyta házát, heverésznek csontjaim,

S nem vagyok már, se én, se anyám.

Nehéz csend ül ajkamon, csak a szél tutul itt belül,

Üres lett a koponyám.

 

Nem kelek én fel, akár száz angyal is fújhat harsonát!

Ha nem dalol úgy, mint a rigók, alszom tovább csendesen.

Ha nem néz reám úgy, az isten,

Mint egykor a babám, oly szerelmesen.

 

Fajtalankodott velem a halhatatlanság,

S én hiszékenyen tartogattam magamnak a géneket.

Lelkemmel acsarkodott a sötétség,

Az artériák meg kiszorították belőlem az életet.

 

Valahova elszökött,

S nem is lesz meg tán soha!

Éljen az, ki mindent teremtett, hirdessék a rögök,

S legyen e világba szerelmes, mely hozzá örök mostoha.

 

Turi Károly / 2015/03/02/ 17:51