TURIKARI68 blogja
VéleményÁgi vagyon
Amikor az idő majd teszi a dolgát,
S elkísér a ravatalra.
Pecsét kerül tetteimre,
S marakodnak rajtam a hivatalba.
Éhes rokonaim,
Apai ágon.
Kiknek nem voltam becsületes ember,
Soha semmi áron.
Apám még élt,
Ütötték vágták.
Mikor meghalt, anyám lépett a helyébe,
Őt meg imádták.
Hajlongtak a sírjánál,
Mint a csípős gunarak.
Még őt engedték a gödörbe,
Fonott kötél sudarak.
S most bucskáznék én is alá,
Várva valamit odafentről, mint Illés a szekeret.
De idegen emberek siratnak,
Mert náluk csak ócska holmi a szeretet.