Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nagy űr.
TURIKARI68• 2020. május 20. 20:33 • olvasva: 202
Nagy űr.
Csak én vagyok normális?
S a világ bénán rendesen beteg.
Még árnyékom óriási,
Gazdája véznán gyermeteg.
Itt marad hátra íme magam után,
Keservesen e nagy űr!
Hiába vedlette le vénám tollát. mivel úgy hiszik majd befoltozzák,
Vagy himeznek asszonyok háziáldást
Szerelmesen mit ez élet összegyűr.
Rebdestek soraim mint a lepkeszárnya,
Föl, s le, néha földhöz vágva.
Mélységekbe vetve magam ebbe az őrületbe,
Teret ugrottam az időn, midőn
Visszavágytam volna ajkad ívén a görbületbe.