Szabadság, hova lett?

Szép Szabadság, régen eltűnt - szép világra biztató,
Házak füstös égteréből így elillant, népcsaló;
azt reméltük végre jó lesz, minket két szemed őriz
ám de látjuk meglapultál, elpucoltál, nem segítsz
Szép szabadság, régen eltűnt szép világra biztató.

Emiatt lesz itt a tiszta gondolatból gyűlölet -
mely fölénk sok rácsot éles gúnyszavakból emelt.
Mily nagyon várt, hívogatott ébredezve a világ,
cserbe hagytad, csúfot űztél nem hisz ebben senki már.
Szép szabadság, régen eltűnt szép világra biztató.

Oly messze szállt boldog időnk, békegalamb hol repülsz?
Trombita szól, dob pereg, halld; változik a kép velünk -
árkot ásnak, rendet bontva, csapda készül, trükkös érv,
tedd nyakad be, tedd szoros hurokba, rád vigyorog a vendég.
Szép szabadság, régen eltűnt szép világra biztató.

Vajha egyszer mégis újra láthatóvá tenne Ő
fent az égben szánakozva ránk tekintő teremtő
az mikor lesz? nem tud arról senki semmit, de remél
egyszer úgyis isten enyhül s akkor újból megsegél...
Szép szabadság, régen eltűnt szép világra biztató.