nehéz minden betű

Nehéz  betűt, toronydaruval emelj
gondolatként jó és odavaló jelt -
a régiek kitörnek, mint odvas fog, figyelj!
mert könnyen elévül mi jóra rendelt!

Cserfes értelemet ütnek fejbe prés-alatt
megejtő bűnjelek, mint szöget kalapács...
Nagy változások érnek minket el, és hanyatt
vágnak, nehéz betűk, ólomjelek rúnák,
halvány ikonok, minták; istenre utalhat
bármelyik, és ha mégse érted a dogmát,

Te légy Herkules, s rój kódokat; érces
homlokodra heges hieroglif kerüljön.
Viseld büszkén mivelhogy eldőlnek véres
táblák, éktelen arcvonalak frontküszöbön.
Azzal vigasztalódsz, mi megújul és nem
lesz már idegen számodra,

 pedig a zászlón még ott szimbólum 
láttad lobogni fent, alól meg a szélben
kergetőző homokszemek szaladnak olykor...