Meg se fordul...

Közelvünk meg se fordul, mint a kulcs
a zárban -, feledve - él, mint a fűszál
éledő, s nem jössz rá, habár tanulsz;
lekaszálod, és a lelked revüt vár.


De ha egyszer, mint a kéményeken
a szélkakas - elfordulna e rozsdás
mederzár; széljárásra véletlen
kerekedne légvár ajtó nyikorgás.

Sok elme belsejiben a tudás
folyója kereket forgatna egyre
sebesebben, s kimosná e sodrás

a kétségre meg a hiszékenységre
szabdalt, kapilláris csövecskéket;,
hogy ismét szabadfolyást engedjenek.

Az Igazság -, veszély, ó, mért vajon?
ha kimondta - vesztett, suttog a házfal;
de sosem kell fel a nap nyugaton.
Aki hallgat az, viszi el, magával.

Aki beszél, nem sokat ér vele,
hiszen az igazság oly keserűség,
oly kellemetlen kotyvassz fedele,
melynek közszemléjét sosem becsülték.

Legyen becsomagolva, masnival
csomózva. Mentöl szebb a csomagolás -
annál lenyűgözőbb mindenkinek.

Vegyék leltárba -, lássák el számmal
s jöhet a múzeumi tárolás -;
s hagyni -, észrevétlen penészedjen.