Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
magyar mokaszin
Mikijozsa• 2019. március 1. 12:15
Most is velem a magyar mokaszin ,
szerelem ösvényein visz a lépték;
minden csókod te lány, csöpp kokain;
idő fogain őrlődő vagy -, szépség.
Hajó jön, s a parton lent sok fehér;
embervadászat készül, vad vérengzés,
de nyilam odáig már el nem ér;
ne fussunk szerelmem - már nincs menekvés!
Jó életmentőm -, magyar mokaszin -,
bedoblak én egy feneketlen tóba;
nemsoká lepihennek csontjaim.
Mint egy indián alteregója,
nagy vadászmezőkre vágyom veled -
virágok közé, szellemek szárnyain.
Mikijozsa2019. március 4. 09:06
@Zsuzsa0302: nagyon köszönöm :)
Zsuzsa03022019. március 4. 06:26
Komoly, mély, elgondolkodtató a versed, örömmel olvastam. Zsuzsa :)
Mikijozsa2019. március 2. 09:54
@kicsisara: @Pflugerfefi: @Törölt tag: @BakosErika: @Denn: @Mamamaci40: nagy szeretettel köszönöm hogy olvastátok versemet, szép napot mindenkiek
Mamamaci402019. március 2. 01:20
Brummos!
BakosErika2019. március 1. 19:42
Mélyebb értelmű ez, mit ahogy hirtelen látszik Miki.
Szeretettel olvastalak.
Denn2019. március 1. 19:27
De majd csak 100 év múlva, mert még sok ilyen nagyszerű versedet várja a világ....
Törölt tag2019. március 1. 19:25
Törölt hozzászólás.
Pflugerfefi2019. március 1. 15:44
Uff... kedves magyar indián testvérem,
a nagy Manitou vigye lelkedet majd
az örök vadàszmezőkre.....de most mèg ne..
Tetszett Miki!
kicsisara2019. március 1. 12:37
Szia.. Nagyon tetszik.. :)