altaténiában vetik az ágyam :)

Mikijozsa•  2018. augusztus 10. 07:42

altaténiában már vetik az ágyam
fehérkesztyűs fellegruhás nénikék
lefekvés előtt lekapcsolják a szárnyam
aztán altatódalt susog a messzeség

árnyék közepén fésülködik a leány
tükör az égbolt háttérben figyelem
haját kibontva a napba néz nem reám
lassan távolodik vagy csak képzelem

már nincs se árnyék se fény ez valami más
az idő asztalán kitör a lélek
az anyag fogságából s lőn feltámadás
altaténiában az álmok semmit nem érnek

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2018. augusztus 12. 09:05

@Steel: örülök hogy tetszett, nagyon köszi

Steel2018. augusztus 12. 06:52

Az utolsó versszaktól szinte libabőrös lettem.
Remeket alkottál tényleg.

Mikijozsa2018. augusztus 10. 19:23

@Molnar-Jolan: nagyon jó, rímel, és köszönöm

Mikijozsa2018. augusztus 10. 19:22

@Eleonora: Szia, kedves Nóra a dolgok eme oldalát is ismerjük már. ugye? örülök hogy olvastad - üdv szeretettel

Eleonora2018. augusztus 10. 16:59

Altaténia, baljós szó, műtő...
Ott nem, de előtte, és utána nagyon fontosak az álmok
Sokat töprengtem borzongató verseden, mindig úgy elmerengtetnek a soraid, szeretek itt Nálad

Molnar-Jolan2018. augusztus 10. 15:18

Ha tündérszárnyukat az éj eltakarja némiképp,
altaténiában altatót dúdolnak nénikék.

:-)
Jó lett.

Mikijozsa2018. augusztus 10. 12:09

@dobosigyorgy: köszönöm örülök hogy tetszik

Mikijozsa2018. augusztus 10. 12:08

@kevelin: köszönöm :)

Mikijozsa2018. augusztus 10. 12:08

@Törölt tag: hálásan köszi :)

Törölt tag2018. augusztus 10. 11:20

Törölt hozzászólás.

kevelin2018. augusztus 10. 10:26

De Gyönyörű!!!!!!!!!!!!!!!

dobosigyorgy2018. augusztus 10. 09:06

Az nagyon jó!!!