A szerelem szamarai

E L S Ő É N E K


A köd belül ábra lesz s mozog
két állat mely emberé lényegül
kis kentaur a homokban ott
avagy szamárhátán nyeregben ül

Két elszánt alak s a regg soká
nem igényli a napot mert korán
vonaglik ébredésbe a táj
s onnan kezdve bámulhatsz szaporán

nézd a két kentaur közel jött
Egyik Jézus másik asszonyi báj
Apró szamarakra ültek fel ők
s mint parázson járó kenter talány

Jó ráérősek a béke útján:
látvánnyos filmkocka, s nem délibáb;
Most malac visít fel a kis utcán
melyre betérve, vonulnak némán.

S itt állok én, ki észrevette
hogy eljött kit várt a világ itt lent;
Mint fürgenyúl, mely vadászt sejtve
Hüvös bokrokba keres védelmet

Űz vérzősebbel kínzó gondolat
mért múlik időnk s változgat feszt,
bár érzésem szilárd, s hitem konok
higgyem e még benne az istent?

Hátrálva visszafelé szerelmek
pázsitján megóvnám forró lábnyomát
odaadó ottlétednek kedvesem.
Jézus elhozta a szerelem fáklyát


Vedd gondozásba én árva szívemet
hogy fogadjam szamárhátiak
kentauriságának szentségét mert
bekéretnek majd később barátilag.

(Folytatás következik)