kispatak

A folyó csalódása

 

Kanyargó utamon,

jaj,mennyit rohantam,

áradtam, sodortam,

összehordtam drága

aranyat, rubintot,

de a tengernél az

alkonyatban látszott,

hömpölygetett kincsem

útközben mivé lett:

sok rozsdás-kilincsem

napsugártól fénylett,

 

Uram, becsaptál engem!

 

 

A patak reménykedése

 

Kis patakmedremből

ha egyszer kilépek,  

egy termékeny síkon

némi hordalékot

én is elterítek.

Sár-iszapon élet,

új part termékenyül,

virága kipendül

holnapnak és mának,

többi, ha tengerbe

olvadva  elmerül

 

Uram, én áldanálak!

 

 

bekukkantott reggel a szokásos

módon érkezett a kulcslyukon át  

ugye minden rendben és megkérdezte

hogy van a pirosas ködfolt az ablakon

nahát hisz nincs is ott már a pára

magával csalta tegnap még megvolt

ma csak a hiánya látszik is ebből

hogy neki kell fogni / száll a bársony

por/ a takarításnak mindjárt karácsony

megnézte a rostán szundító parazsat

rendben ez is mondta még egész jól

rakható ez a jó öreg cserépkályha

azért csak vigyázz rá nagyon ma már

egy vagyonért építik újra és még

riasztó sincs beszerelve pedig  

jobb félni tudod hogy én féltelek

mondta kedvesen a kis tűzmanó

és arcán szomorkás szikramosoly

bújt el riadva az ébredező kis ér

elől pusztán óvatosságból ha akarod

mégis itt hagyok neked egy aprócska  

tűz - és vízoltó készüléket ez jó lesz

mindkettőt oltja az én találmányom

ha elfogadnád karácsonyra neked

szántam úgyis na mennem kell

nagyon sok dolgom van ma mondta

és arca már újra vidám volt szeme

mosolygott még egy szikrát villantott   

s tűnt ahogy jött a kulcslyukon

 

Fehér virágod

 

 "Az élet ajándék, - hallottad százszor -,

szüleidtől kaptad, becsüld meg hát jól!"

 

Akik néked adták,

örömmel, szeretettel,

maguk sem gondolták,

hogy életed csak szál

fehér orgona, a halál

neked küldött, különös virága..

 

Óvjad, ápold, szeresd,

öntsél friss vizet rája,

tűzd a kedves kalapjára…

Vázádban ha mégis

majd hervadni látod,

ne bánd, ne sirasd a virágod,

ne vesd oda szemét-lángra,

ne küldd vissza a pokolba,

őrizd meg apró szirmait

szív-lenyomatodba,

vidd  majd magaddal

mikor elindulsz felé

szép, titkos utadra,

elé lépve tenyered nyisd ki,

gyönyörű fehér virágod

nyújtsd át, nyújtsd át neki.

 

Klímaváltozás  romantikusan

A nyár tüzes szekere gördül át a tájon,

szökkenő vad suhanását rejti zöld, buja sátor,

nyomában lomha őszi szélkerék fordul,

fehér neszű léptek alá puha hó csikordul.

 

Rét illata árad, új lomb friss ágyat vet a szélnek,

villám-mámor koronáz égető nyár-szerelmet,

hűs zápor éleszti az ernyedt, tikkadt földet,

kócos szelek kacagnak, kergetőznek.

 

Diólevélen apró, barna angyalkák repülnek,

 lassan lebegve a vén fa alá gyűlnek,

ködmönkéjükből ott színes leplet szőnek,

alatta kis bogár s a világ elrejtőznek.

 

A didergő föld megpihen, nyugszik tengerárja

  fekete gondját a vén hold színezüstre váltja,

riadt csillagok sebzett eget dúdolnak altatóvá

 éjmadarak nap-almot szórnak szép, fehér feje alá.

 

Tüzek

 

réges-rég a tüzet

őrizték a szüzek

szegődés szolgálat

járta át lelküket

manapság a szüzek

nem őrzik a tüzet

prométheusz hol vagy

hamvadnak a tüzek