kispatak

Rozella•  2014. december 18. 10:12

konvex konkáv



konvex konkáv

 

sem bábú sem törtszárnyú madár

nem vagyok már és nem leszek már

hatástalan darab  rossz szereposztás

a hazugság őszinte márványlapján

ne csúsztass tovább  és ne rongálj

 

a szerelem konvex a hazugság konkáv

fénytörést szenved a valóság az éppen

aktuális prizmán a nyitott kalitka már

a fejtetőn áll belé egy denevér száll

a hazugság konvex a szerelem konkáv

 

 

Rozella•  2014. december 16. 14:09

Halál



Halál

 

a réten át a réten át

száguldó fekete lovon a nyár

kaszája alá lágyan omlik

százezer hófehér virág

a réten át a réten át

 

a réten át a réten át

vér virul a pipacson csordul

zúgó korbács-suhanás szele

hátamon patadobbanás

a réten át a réten át

 

a réten át a réten át

harang szava halkan kondul

száguldó fekete lovon vár

virággal kezében a halál

a réten át a réten át

 

 

 

Rozella•  2014. december 16. 14:06

A régi játékok


Papás-mamás

 

papás-mamás a kedvenc volt

körülöttünk sok gyerkőc-kóc

baba öltöztetve szép ruhába

mentek tündér-palotába

 

vettünk autót házat telket

karácsonyok ünnepeltek

velünk jöttek el a bálba

szép új világ tollasbálja

 

mit eszünk ma vacsorára

mennyi lett a villanyszámla

szép az álom, hogyha szökken

nem eszem a rezsim csökken

 

 

 

Kiszámolós mondóka

 

végén csattan a maszlag

pöttyent egyet  az asztag

mé' mondod nekem aztat

tégedet mindenki asztat

 

 

 

Ki nevet a végén

 

Jó a játék, dobjál, dobok

elkelne egy párszor hatos,

ki nevet a végén,

kinevet a végén?

 

Megy a játék, dobjál, dobok

talán mégis megmaradok,

ki nevet a végén,

kinevet a végén?

 

Volt a játék, dobtál, dobtam,

jó nagyokat káromkodtam,

ki nevet a végén,

kinevet a végén?

 

Lenne játék, dobnál, dobnék,

tizenynyolcra lapot húznék

ki kérdez a végén,

kikérdez a végén?

 

 

akkor válaszolok

 

Rozella•  2014. december 15. 19:04

Jel a holdon




Jel a holdon

 

nem karizma képpen

vetül arcodra a múlt

csak provokálja a holdat

haladékot kér a létezéshez

maradjon nyoma  hogy

majdnem átívelte már

a Léthétől az Olümposzig

terjengő  kábult hiányt

itt húzza most is

az üresség kondenzcsíkjait

homlokodra ezüst barázdát

rajzol és odaszántja

fényleni a holdra

viselje most már stigmaként

örök holnapokra

 

Rozella•  2014. december 15. 18:17

Illúziók



A folyó csalódása

 

Kanyargó utamon,

jaj,mennyit rohantam,

áradtam, sodortam,

összehordtam drága

aranyat, rubintot,

de a tengernél az

alkonyatban látszott,

hömpölygetett kincsem

útközben mivé lett:

sok rozsdás-kilincsem

napsugártól fénylett,

 

Uram, becsaptál engem!

 

 

A patak reménykedése

 

Kis patakmedremből

ha egyszer kilépek,  

egy termékeny síkon

némi hordalékot

én is elterítek.

Sár-iszapon élet,

új part termékenyül,

virága kipendül

holnapnak és mának,

többi, ha tengerbe

olvadva  elmerül

 

Uram, én áldanálak!