kispatak

Rozella•  2019. augusztus 20. 09:54

EGY KÉP a honfoglalás köré...

 

EGY KÉP  a honfoglalás  köré…

 /Ópusztaszer, Feszty-körkép /

 

Ezernyi-képpen lehetett,

ha létezhetett egyáltalán

a hazára találó, szívdobbantó érzés,

embert próbáló vándorlások után,

ki tudja,  talán mégis igaz volt

a vágyott, nagy visszatérés,

amiben végül összeforrtak

ezerszer felszakadt sebek,

s valahogy megint újjászülettünk,

előbb felzajdult véreink keveredtek

és csak azután lehettünk akik:

egy vérből való eggyek.

 

De előtte az idő homlokán

a ráncok hol futhattak össze?

’A magyarok nyilai’ nyomdokán

nem járhat a jelen, még hiányzik

a múltból sok láncszemünk,

pedig nekünk is VAN őstörténetünk,

mi sem jöhettünk csak úgy a semmiből, 

s volt archaikus, gyönyörű énekünk…

Talán ezért kezdte el Arany megírni,

mert homályba vész az eredetünk,

de volna sok más okunk is sírni,

ám meséink, legendáink sora

mutatja ami a szívekben él máig,

mert a nyelv mesél,  nem fél, csak zenél

-fülemnek a legszebb dallam, - nem kell másik,

de „Kell még egy szó…”  -  dúdolom hazáig …


Kettős billog rajtam: Magyar és Hunor.

Génjeimbe kódoltan élnek bennem,

mindkettőt bőrömön és alatta viselem,

mint egész, ködbe veszett múltam,

s mint elképzelt magyar hazám…

De melyikük lehet az ősapám?

Már meg nem tudhatom,

Isten akarata lehet ez is talán,

hogy ne keseregjünk hasztalan

a veszteségeken,’el nem nyert édenen’,

hétszer vágott mezőn, körbevágott hazán..


Nekünk a föld, s a Föld lett otthonunk,

bár rajta ismét csupán mostoha,

számkivetett vándorlók vagyunk,

szétnyílik újra meg újra minden sebünk,

legtöbb test-vért mi vesztettünk,

mégis új életet nyertünk…Sorssújtások

sorát számonkérni, - kitől, s mi értelme volna? 

Lám itt vagyunk, mint a MAG szétszórva ,

mert "Isten velünk" tartott az utunkon,  

hiszen gazdagság az is, hogy még ma is,

túl sok van a „rovásunkon…”

 

S ha elmerengünk olykor a múlton,

sorsfordító döntések színhelyén,

olyan, mintha ott állnánk még mindig

a messzi puszták egy-egy ős-szerén,

indulás előtt, mert fent, a hegytetőn

új élet vár, és  'új időknek új dalai';

Onnan a lovak dobogását idehallani,

hangos kurjantások, zsivaj, örömujjongás

tölti be a tájat, százezernyi szív ver

egyszerre vadul, s érezni tiszta szívvel,

hogy ITT most NEM egy csürhe vonul…

 

Jövőbe tekintő ősapák szemébe nézve

a múlt miránk mintha visszanézne,

úgy, ahogy megfestette hittel Feszty,

mert tudta, hogy él egy eleven kép

minden magyarban. Valós, ősi kör-kép

aminek nincs eleje, és nem lesz vége

s amit nem festő, csak az idő színezhet ki…


AZ A KÉP nézi az embert.., AZ A KÉP megérti

azt, aki itt hazára lelt, jövőt álmodni mert,

mert AZ A KÉP szereti, s többé szélnek nem ereszti…



https://www.youtube.com/watch?v=ax6ketdjBd8

 

 

 

Rozella•  2019. július 2. 08:49

hálás vagyok


hálás vagyok

 

isten adta rám hull ez is

mint áldott eső permet

zizgő zsongó csendek

hűsítő erejét érzem

forróság elől menekülve

biztos menedék az életnek

búvóhely a pataknak öröm

a pilledő lélekmadárnak

hálás vagyok megköszönöm

mint a gyermek élvezem

rejtekét és ahogy apám

az igazit én úgy őrzöm

a szavak erdejét

 



Rozella•  2019. június 26. 11:17

Csigaléptekkel


Csigaléptekkel…

 

Csigaléptekkel száguld el az idő,

pipacsos nyarat fest magára egy vászon,

lélek-fiókos, vén komód mélyéről jön elő

pár megfakult kép… Rajtuk még látom

 

azt a kislányt, kezében Panni babával,

a Római-parton anyjával egy stégen,

a Duna vizén még az a fény is ott van,

pont úgy ragyog, mint babák szemében.

 

A folyók mindig egy irányba araszolnak,

hátukon hullámhegyek-völgyek, s hol gyors, 

hol csiga-lassú sodrás mesél a parti fáknak,

egy utazásról, hová magával visz a Sors…

   

 

 / 'Csillogo' Marikának szeretettel, köszönettel, :) 06.26.  /

 

Rozella•  2019. május 19. 14:25

Atlantisz


Atlantisz

 

fehér zászlót lenget a szél

lassan lebegve partot ér

láthatatlan lélekhajó

benne csend ring

léket kap a szó

morajlón mesél a tenger

egy utazásról

mindent amit el mer

 

a többi hullámok

alá süllyedt élő sziget

adott amit adhatott

atlantisz örökre a tied

 

milliárd szívverésed oda siet

de arról mélyen hallgatott

mennyi mindent elrejt

utolsó útján magával hív

végső kikötő a léleknek

 

hol békét keresve

lenget egy fehér zászlót

mielőtt végleg

megadja magát az életnek

 

 


/05 15./





Rozella•  2019. május 10. 11:50

Kéretlenül


 

Kéretlenül


Eszembe jut olykor anyám intő szava,

hogy az eszemre  nem hallgattam soha;

Ha késő is, belátom, neki volt igaza,

szívemben volt mindig is álmaim otthona.

 

Volt és maradt, de amióta Ő is ott lakik,

sokkal tágasabb lett, szebb, világosabb..

Talán kéretlen is gondját viselik valakik,

hogy hazataláljak... Nincs ennél fontosabb.

 


/04 07/




Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom