kispatak

Ünnep

 

A csillag-szárnyas éj nyugalma zeng,

Égen kereng a dal, ha nincs veszély.

Villogva reng a csillag-szárnyas éj,

s a kedv magasban él, égen kereng.

 

A nap világa kél, hajnal dereng,

lenn hárfa peng, fenn orgona zenél,

föld álma leng, a nap világa kél,

a szívben ünnepély, lenn hárfa peng.

 

Égen kereng a dal, föld álma leng,

a nap világa kél. Ha nincs veszély,

fenn orgona zenél, nyugalma zeng.

 

Lenn hárfa peng, a csillag-szárnyas éj

s a kedv magasban él, villogva reng,

hajnal dereng, a szívben ünnepély.  

Öröklét

 

A föld, hol az élet terem,

a mindent nyelő sírverem,

a síkság, hegy, tenger, folyó:

öröknek látszik és muló.

 

Világűr és mennyboltozat,

sok forgó égi kapcsolat,

a millárdnyi tűzgolyó:

öröknek látszik és muló.

 

Mit eltemet a feledés,

egy gyík-kúszás, egy szárnyverés,

egy rezdület, mely elpörög:

mulónak látszik és örök.

 

Mert ami egyszer végbement,

azon nem másít semmi rend,

se Isten, se az ördögök:

mulónak látszik és örök.

 

 

 

S  S  S S SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS...

Z  Z  Z Z ZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZZ...

E  E  E E EEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE...

R  R  R R RRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRR...

E  E   E E EEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE...

L  L   L L LLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLL...

E  E   E E EEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE...

M M  M M MMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMM...

 

Mint éhes kandúr

dorombolok most neked

Pici Egerem!

 

Én meg fogadom,  

hogy többé vacsorára

kandúrt nem eszem. 

 

-  … mondd Jenőő,…de most komolyan,

ez igaaz??, hogy azért vannak évszakok,

mert a föld  ferde tengely körül forog!?

és hogy ezért váltakozik a nappal meg az éjjel?

- Igen Lujza, ez így van.

- és Jenőő, igaz, hogy ez négy és fél milliárd éve így megy?

 ezt eddig  nem is mondtad…

-  érdekes, pedig úgy tűnik Lujza, már legalább ennyi ideje élek veled …

- miii??? egy másik bolygóval?? tényleg?

ütköztünk ?? Jenőő!! Naháát! ez boorzasztó!!

és mondd Jenőő,  legalább fizetett a biztosító?

( Jenő reménytelenül  legyint)

- neeem?? már akkor sem???  naneeee….

 

 

 

 

ÁDÁM:

 

Verset óhajtanék írni, óh Uram, mi tetszésed elnyerné,

És mint saját, dicső teremtményed tán  kiérdemlené

Fényességed legszentebb jutalmát, s megkapnám végre azt a kiló almát

A Paradicsomból, mert annak ízét, zamatát most is számban érzem;

Lucifert nyaggattam, utamon egyre csak faggattam, versem hogy ékítsem?

Amit e főgonosz szónokolt, sugdosott nekem Uram, íme halld hát:

 

LUCIFER:

 

Legyen versed ütemes, pontos, s kellően szép, mint rejtelmes óramű,

Fájdalmas dallamot zenéljen, sírjon olykor, mint árva hegedű;

Máskor meg olyan, mint nyers, tomboló erő, vad természeti csapás,

jelzők, ragok, szavak egymásra hányt halmaza,- s főként- meg ne értse más,

Ám mi ennél fontosabb, fessen szörnyű, lüktető, félelmes képet a pokolról,

Hol reménytelen, bűnös és szerelmes lelkeket emésztő tűz tombol;

De ne legyen benne képzavar, mi megannyi bölcs fejet majd megzavar.

 

ÁDÁM:

 

 Uram, segíts hát rajtam, szózatod várom, alkotni vágyom, de maradandót!

 

AZ ÚR:

 

Ádám, szándékod előttem dícséretes, már-már nemes, mint holmi Arany,

Karod erős, tollad hegyes - szíved emelkedett: látszólag minden Egybe' van,

Ámde gyarló munkádnak Ádám, e téren csak hamvába holt magva van,

Nődnek van szüksége inkább e magra, kiben szíverén keresztül majd megfogan.

Mondottam neked Ádám, küzdj, és bízva bízzál bennem, írd hát a versedet,

Hanem az ALKOTÁST balgán ne vágyjad, bízvást hagyd reám, elvégzem azt magam.

 

ÁDÁM:

 

Ó jaj! Uram, mi új sorscsapás ez, oly sok csalódás, hányattatás után,

Nem leend babér szegény, verselő fejemre, s nézzek majd más után??

Gyanítottam én ezt rég belül, bár a verset így is el fogom követni,

CSAK AZ A VÉG!  Uram, CSAK AZT TUDNÁM  FELEDNI!

 

Az ÚR:

 

"MÉGECCER MONDOM" –  Hölgyeim és Uraim ..(mit is??) Ja igen: - Hajrá Ádám! Hajrá Lucifer!"