kispatak
KözéletA bűvészmutatvány
A bűvészmutatvány
"Beszélek és amit mondok az fontos dolog, de
mindig csak a kezemet figyeljék, mert csalok"
- mondta a bűvész őszintén az imádott
Kedves Közönségnek.
Aztán előhúzott egy csomó színes kendőt
csak úgy valahonnan a semmiből;
a vöröset áthúzta egy sötétkéken, majd
fogott egy pirosat, egy fehéret, meg egy zöldet,
jól összecsomózta és szépen, pont középen
megrántotta, hogy biztosan ne váljon széjjel,
az égszínkéket is még hozzácsomózta,
a vörössel az egészet letakarta és bezárta
jól a kendőket egy üres hegedűtokba…
Azután jöttek a kártyák, jól pörögtek a lapok,
és bárki láthatta, és lapot választhatott,
a bűvész kevert, jól megkavarta, de végül
mindig előkerült pont az a hiányzó egy lap
a zakója legbelső zsebéből, vagy a cipőjéből..;
Aztán jöttek a kockák meg a poharak, ő mindig
tudta, hogy pontosan hány darab kocka
lapul ott a lefordított pohár alatt, pedig
már volt vagy tíz nagy pohár és
nagyon sok kis kocka is, és valódi
mindegyik, egyik sem volt hamis;
Aztán következtek az újabb káprázatok,
előkerültek szép színes szallagok, és egy vekker
is zajosan csörgött az üresnek tűnő cilinderben.
Végül a bűvész előhúzta belőle a hangszertokba zárt
kendőket is, de csak három volt már összekötve,
a piros, a fehér, és a zöld, a közönség kíváncsin leste
hová is lett a többi…és akkor a mutatványos
végül kinyitotta a gondosan lezárt hegedűtokot
és kieresztett belőle két egyforma szürke galambot,
s azok a csőrükben egy-egy selyemmel elrepültek,
egyik kelet felé szállt a bordó kendővel,
másik átellenben húzott el a sötétkékkel,
az égszinkék ott maradt, a bűvész feje felett lebegett
a nézőtér a csodára figyelt, és a gyermekek nevettek…
hát így varázsolt, (vagy csalt) a bűvész, csakis a kezével…