Itt és ma rém jó…

Rozella•  2015. január 27. 12:37



Itt és ma rém jó…

 

(ragrímes rém-soroló, pozitívra sarkítva)

 

Itt ma a jó szándék is csupa jót akar,

Itt a kéz kezet fog és a bűn bűnt akar.

Itt él A Törvény, ha fél jogot emleget,

Itt fától az erdőt is rég látni lehet.

Itt a munka dala halkuló sóhaj,   

Itt szegénység honol, túl sok az óhaj,

Itt ma birtokolni lett a legfőbb szerény,

Itt a jövőben bízni, olcsó remény.

 

Itt aki fönt van, oly okosnak látszik,

Itt pár Para Zita nagy hévvel vitázik.

Itt a másik a más igazát se hallja

Itt magyar a skandert lenyomni akarja.

Itt minden sem az már, aminek látszik,

Itt az örök virtus virtussal csatázik,

Itt ellenfélből nyomban ellenség is válik

Itt az a győzelem, ha hibázik a másik.

 

Itt vannak elegen, akik ma is félnek,

Itt milliónyian úgy ma-holnapra élnek.

Itt kapzsiság, írígység uralja a lelket,

Itt szándékos rontás álarcot viselhet.

Itt enyész egy ország, de senki nem vétkes,

Itt csupa jó a szándék, csak a vége kétes.

Itt hosszú a lóláb és gyakorta kilátszik,

Itt a bolha sokszor elefántot játszik.

 

Itt joga van rá, ki nemzetet gyaláz,

Itt erény a silányság, ami porig aláz.

Itt harsogó, új eszmék öntik el a házat,

Itt hitellel szítják a fogyasztási lázat.

Itt a példaképek elavultnak tűnnek,

Itt becsület, erkölcs a talonban ülnek.

Itt mikor bemennél, a templom zárva,

Itt büntetés és tiltás szép karöltve járja.

 

Itt az anyanyelvet a sárba tiporják,

Itt sztárok  és média az életet uralják.

Itt ma úgy akarják, ne értsd soha többé:

Itt teremtett érték, hogy válhatott köddé?

Itt elfogyott hitele már az adott szónak,

Itt megnézik a fogát az ajándék lónak.

Itt jobb lett úgy kapni, hogy ne kelljen adni,

Itt nem kis feladat lett embernek maradni.

 

Itt elfogy - csak évente - néhány falu népe,

Itt a gyermeket ma ki tanítja szépre?

Itt marad e gyermek, ki tanulni vágyik?

Itt nem érték a tudás, noha annak látszik.

Itt a tiszta forrás régen beszennyezve,

Itt pentaton dal nem ér süket fülekbe.

Itt társas magányok mögé vajon ki láthat?

Itt megmondom ki vagy, ha láttam a házad.

 

Itt az emberek ma sem ismerik a múltat,

Itt a megbélyegzés soha el nem múlhat!

Itt csak alkoholban merül el a bánat,

Itt bús, régi dalok üzennek a mának.

Itt beteg lett sok ember és beteg a lélek,

Itt megváltást sokan csak „odaát” remélnek.

Itt ma férfiak és nők szerepet cserélnek,

Itt kik kioktatnak, halandzsát beszélnek.

 

Itt tiszta víz, erdő, állat pusztul miattunk

Itt feléljük a jövőt, mit előlegbe kaptunk.

Itt  külső érdek és szándék a mindenható,

Itt apáink tudása már ósdi, kidobható.

Itt tiszteletet vív ki a pénz hatalma,

Itt törvény a vizet más malmára hajtja.

Itt bűnös, pogány totem lett a turulmadár

Itt égi asszonyanyánk csak a piacra jár.

 

Itt magyarnak lenni nem volt könnyű soha,

Itt csak Isten óvott, s a Sors volt mostoha.

Itt megszakadt szívvel hagyták az országot,

Itt ki elmenekült, mégis visszavágyott...

Itt ma is regélők, mesemondók élnek,

Itt a csend hangjai föl az égig érnek.

Itt vigasztal az ima, s tisztulhat a lélek,

Itt emberek alkotnak, hatnak.. és még élnek.

 

Itt egykor is bölcsek, lámpások éltek

Itt szenvedés hangjaiból ált össze az ének.

Itt százezrek haltak hazáért, szabadságért

Itt ha látnák, ezért volt ? Ezért  a Máért?  

Itt harangok zengtek, zúgtak ádáz szélben

Itt ágyút öntöttek harangból merészen

Itt van ami megmaradt, és egy vigasz élhet

Itt Nagyok alkottak, s hatnak, amíg élnek!

 

 Ma már nem vár senki új csodát az égből,

Ma itt haza épül a pókháló reményből.

Ma minden már eladó, és naponta új adó,

Ma a statisztika csudajó, nagyon megbízható,

Ma az utcán is történnek olykor furcsa dolgok,

Ma megint dalolnak a jóbolond  koboldok

Ma rém jó a helyzet - egy kissé sarkítva,

ezért írtam így meg… csupa pozitívra.

 

 

Reményteli  illúzió-vízió:

   

Megáldja Isten a magyart „jó kedvvel, bőséggel”

megbékíti lelkét minden ellenséggel.

A múltat átfedi a jövő, az idő körbeér,

víg ezer-évek jönnek, a balsors véget ér:

a Kárpátok bércein béke honol és remény.

Szeretet, testvéri segítés, szép szó öröme száll,

Megtartó ének és ima égről földre visszaszáll…

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2015. január 28. 00:39

@estvanbalog: köszönöm a türelmet ... hozhattam volna egy szendvicset..(de ígérem nem lesz sok maratoni... :), csak kicsit unatkoztam..

Rozella2015. január 28. 00:36

@Molnar-Jolan: lehetséges.. .nem akartam nagyon általánosítani, de sok minden már több itt, mint pusztán egy tünet, vagy jelenség.. a sok árt, olykor a kevesebb tényleg több lenne.. (nem csak a versnek), ebben is igazad van.

estvanbalog2015. január 27. 21:32

...jó ez a soroló kedves Róza...mondanivalóját sem igen aprózza...(ide is kell egy óriáskifli vacsira:)...:)

Molnar-Jolan2015. január 27. 21:29

Az a helyzet, hogy a magyarság az évszázadok alatt szinte teljesen kicserélődött genetikailag. Sajna nem vált előnyére...a krémje pusztult, maradt a hígja.
Persze ez így sarkított, de kevés már aki ilyen élesen látja a lényeget mint te.
(A sok itt szerintem árt a versnek, anélkül is éppúgy hat.)

Rozella2015. január 27. 21:19

@pauleve55: hát jó lenne ha többé nem kéne fallal menni a fejnek, mert ha mégis akkor a falamat a fejembe verhetem...

pauleve552015. január 27. 12:50

Tökéletes leltárt készítettél a magyar sorsot pusztító őrületekről. Elképesztően messzire jutottunk a gonosznak/butaságnak/öntudatlanságnak/fé lelemnek a zsákutcájában. És talán pont ez az, ami reménykeltő - hogy most már beleütköztünk, akár akarjuk, akár nem, most már muszáj észrevenni a falat.