kispatak

Harangok                          

 

Ha rang és kór ma

kondulhatna, folyton csak

a harang szólna.

 

Egyszer teremtett

lélek vándorol, harang

szól: giling - galang.

 

Napokra csend ült,

némultak a harangok.

Rómába mentünk.

 

Belekondul, száll,

zeng-bong, zajong szüntelen

míg a templom áll.

 

Ó, harangvirág,

ha látnád a világot

földre hullanál.

 

Ó, harangvirág,

nézd csak meg a világot

és mosolyogjál.

 

Egyszerű, mint az

ásó-kapa-nagyharang:

egyszer egyre megy.

 

Hallgasd meg velem

a harang szavát, és ne

felejtsd énekem. 

 

 

 

 

Szín-színű tavirózsák

 

víztükrön ringó

titokszínt bontó szirmok

sugárzó napok

 

fénytavon villan

úszó ég szimmetria

kibomló képmás

 

mandala virág

nappal feslett éden

éjjelben hínár

 

parázs rózsaláng

tűzözönnel lobbanás

ringató hullám 

 

hófehér sárga

holdkerekség testőre

tél temetője

 

kék fehér hangú

bársony levélzöld simul

bíbor kehelyhez

 

halvány lila part

alkonyi dal csobbanás

békaszerenád

 

tóban se bomló

tarka műanyag  virág

szétnyílott  világ

 

szín-színű vízen

kék fehér rózsa arany

nappal ragyogás

 

Itt és ma rém jó…

 

(ragrímes rém-soroló, pozitívra sarkítva)

 

Itt ma a jó szándék is csupa jót akar,

Itt a kéz kezet fog és a bűn bűnt akar.

Itt él A Törvény, ha fél jogot emleget,

Itt fától az erdőt is rég látni lehet.

Itt a munka dala halkuló sóhaj,   

Itt szegénység honol, túl sok az óhaj,

Itt ma birtokolni lett a legfőbb szerény,

Itt a jövőben bízni, olcsó remény.

 

Itt aki fönt van, oly okosnak látszik,

Itt pár Para Zita nagy hévvel vitázik.

Itt a másik a más igazát se hallja

Itt magyar a skandert lenyomni akarja.

Itt minden sem az már, aminek látszik,

Itt az örök virtus virtussal csatázik,

Itt ellenfélből nyomban ellenség is válik

Itt az a győzelem, ha hibázik a másik.

 

Itt vannak elegen, akik ma is félnek,

Itt milliónyian úgy ma-holnapra élnek.

Itt kapzsiság, írígység uralja a lelket,

Itt szándékos rontás álarcot viselhet.

Itt enyész egy ország, de senki nem vétkes,

Itt csupa jó a szándék, csak a vége kétes.

Itt hosszú a lóláb és gyakorta kilátszik,

Itt a bolha sokszor elefántot játszik.

 

Itt joga van rá, ki nemzetet gyaláz,

Itt erény a silányság, ami porig aláz.

Itt harsogó, új eszmék öntik el a házat,

Itt hitellel szítják a fogyasztási lázat.

Itt a példaképek elavultnak tűnnek,

Itt becsület, erkölcs a talonban ülnek.

Itt mikor bemennél, a templom zárva,

Itt büntetés és tiltás szép karöltve járja.

 

Itt az anyanyelvet a sárba tiporják,

Itt sztárok  és média az életet uralják.

Itt ma úgy akarják, ne értsd soha többé:

Itt teremtett érték, hogy válhatott köddé?

Itt elfogyott hitele már az adott szónak,

Itt megnézik a fogát az ajándék lónak.

Itt jobb lett úgy kapni, hogy ne kelljen adni,

Itt nem kis feladat lett embernek maradni.

 

Itt elfogy - csak évente - néhány falu népe,

Itt a gyermeket ma ki tanítja szépre?

Itt marad e gyermek, ki tanulni vágyik?

Itt nem érték a tudás, noha annak látszik.

Itt a tiszta forrás régen beszennyezve,

Itt pentaton dal nem ér süket fülekbe.

Itt társas magányok mögé vajon ki láthat?

Itt megmondom ki vagy, ha láttam a házad.

 

Itt az emberek ma sem ismerik a múltat,

Itt a megbélyegzés soha el nem múlhat!

Itt csak alkoholban merül el a bánat,

Itt bús, régi dalok üzennek a mának.

Itt beteg lett sok ember és beteg a lélek,

Itt megváltást sokan csak „odaát” remélnek.

Itt ma férfiak és nők szerepet cserélnek,

Itt kik kioktatnak, halandzsát beszélnek.

 

Itt tiszta víz, erdő, állat pusztul miattunk

Itt feléljük a jövőt, mit előlegbe kaptunk.

Itt  külső érdek és szándék a mindenható,

Itt apáink tudása már ósdi, kidobható.

Itt tiszteletet vív ki a pénz hatalma,

Itt törvény a vizet más malmára hajtja.

Itt bűnös, pogány totem lett a turulmadár

Itt égi asszonyanyánk csak a piacra jár.

 

Itt magyarnak lenni nem volt könnyű soha,

Itt csak Isten óvott, s a Sors volt mostoha.

Itt megszakadt szívvel hagyták az országot,

Itt ki elmenekült, mégis visszavágyott...

Itt ma is regélők, mesemondók élnek,

Itt a csend hangjai föl az égig érnek.

Itt vigasztal az ima, s tisztulhat a lélek,

Itt emberek alkotnak, hatnak.. és még élnek.

 

Itt egykor is bölcsek, lámpások éltek

Itt szenvedés hangjaiból ált össze az ének.

Itt százezrek haltak hazáért, szabadságért

Itt ha látnák, ezért volt ? Ezért  a Máért?  

Itt harangok zengtek, zúgtak ádáz szélben

Itt ágyút öntöttek harangból merészen

Itt van ami megmaradt, és egy vigasz élhet

Itt Nagyok alkottak, s hatnak, amíg élnek!

 

 Ma már nem vár senki új csodát az égből,

Ma itt haza épül a pókháló reményből.

Ma minden már eladó, és naponta új adó,

Ma a statisztika csudajó, nagyon megbízható,

Ma az utcán is történnek olykor furcsa dolgok,

Ma megint dalolnak a jóbolond  koboldok

Ma rém jó a helyzet - egy kissé sarkítva,

ezért írtam így meg… csupa pozitívra.

 

 

Reményteli  illúzió-vízió:

   

Megáldja Isten a magyart „jó kedvvel, bőséggel”

megbékíti lelkét minden ellenséggel.

A múltat átfedi a jövő, az idő körbeér,

víg ezer-évek jönnek, a balsors véget ér:

a Kárpátok bércein béke honol és remény.

Szeretet, testvéri segítés, szép szó öröme száll,

Megtartó ének és ima égről földre visszaszáll…

 

 

Egy világmárkás cipőben

 

 

Földem Földed  Földje…   Földünk

élek rajta élsz általa…        belőle élünk

beszélek beszélsz….           beszélünk nézünk

szeretem szereted szereti… szeretjük ellene vétünk    

féltem félted  félti ….          féltjük féltik komolyan sokan

óvom óvod  óvja óvjuk …      óvnák már annyian magunktól is olyan    

bántom bántod  bántjuk…           bántják gyakran, sebeit felszaggatják újra

elhagyom elhagyod elhagyja… elhagyjuk, elhagyják egy nap tovább vándorolva 

siratom siratod  siratjuk ….        siratja majd a Nap lángkönnyeivel elárasztja betakarja

Földem Földed  Földünk…   etet itat él szeret félt haldoklik temet sirat elhagy beszél remél és

ragoz néz zenél  otthont ad  melegszik fázik  elhagy sirat szeret betakar félt  vándorol él  remél

 

 

 

Jótékonyságok a hidegben 

Hol lakik a Boldogság és hol a Szerelem,

elfeledtem már, fáradtan rég úton vagyok,

s házukat utcán bandukolva nem is keresem.

 

Mosollyal hazafelé tartok már a hidegben.

Kiszól egy ablak: " Hová vándorolsz ó szívem,

jöjj, pihenj itt meg éjszakára, én téged jó szívvel

befogadlak…jó étellel- itallal is megkínállak "

 

'Haza kell érnem gyorsan, még jóval a sötét előtt',

sietve mondom és megköszönöm, de muszáj mennem,

hogy ne ácsorogjon soká a járdán, ott a ház előtt,

 

ha már a hidegben így megtalálta bennem otthonát

egy vékony kabátban didergő, hajléktalan, rongyos tekergő,

"reggelre tán még meg is halna",- mondja egy hang, a belső…

'Ne vacogjon, jöjjön be hát Szerelem, s iszunk egy forró teát!'