kispatak

Gondolatok
Rozella•  2014. december 27. 18:32

Apróságok

 


Válás

 

Osztozkodás. A helyzet banális.

Csak egy fontos, ki győz, ő vagy a másik?

 ki viszi kiét, nem mindig látszik.

"Miért is adnám?! Tévedésed fatális!"

" S én?? A fél életem adtam, miért is??

  legyen hát tiéd az átkozott fatál is!"

 

 

 

 

inga

 

régtől leng az  inga

ide - oda - át

mutatóján billeg

maga a világ

 

 

 

 világunk

 

parányban villan az egész

 a mindenben sejlik a rész

a teljesből egy darabka elvész

  az egy örök homályba vész 

elenyész s újjászületik az egész

Rozella•  2014. december 25. 09:31

Tíz sor karácsonyra

*

Ha

írni,

*

ha

 tudnék

tíz sorban

valami versfélét

 megírni

Karácsonyra

első sora a köszönet volna,

második sorában a szeretet szólna,

harmadik sora a remény lenne,

negyedik sorában a múlt üzenne,

ötödik sor a magányról szólna, vígasztalna,

hatodik sora csendesen hozzád hajolna,

hetedik sora mondaná el az imát,

nyolcadik sora áldást kérne rád,

kilencedik sorban a csend szólalna meg,

tizedik sorában kívánnék Boldog Ünnepet!

Ha tudna egy vers írni

tízféle sorban

békét, örömet

*

**

***

   Karácsonyra

 

 

Rozella•  2014. december 23. 11:36

Nem kell Karácsonyfa :)

 

Nem kell Karácsonyfa

 

Nem kell karácsonyfa a szobába,

elég a fenyő  illata, az álma,

érzem, boldogtalan volna feldíszítve,

s egy kissé kivágva...,

és bár örömmel adna csillogást,

s jókedvet  mutatna,

de vakító, fényes örömébe

örökzölden belehalna.

Maradjon csak a kertben

ott, a szabadban,

társai mellett, ahol kibírta már

a hőséget és a tépő vihart,

fagyos teleket,villámot, zivatart,

adott árnyékot, annyi menedéket

madárnak, mókusnak…,

most egy mosolyért ne adja

életét suhanó fejszének,

 

kívánhat tán így is:

 

Boldog, Szép Ünnepet

Neked, Mindenkinek!

 

 

 

Rozella•  2014. december 21. 07:19

csoda bogarak (haikuk)

 

ez csak egy fülke

egyetlen - vonatjegyem

sincs lesz ami lesz

 

szép lassan gyűlölj

minden cseppje öröm volt

marad már mindig

 

nem létezem ám

illúzió vagyok ki

fészen se szemez

 

csámcsog a jólét

örömtelen ünnepen

éhezik mégis

 

Antik ágyamat

bebalzsamoznád rommal

ha megengedném

 

tuti nézik ők

mit gondolok én sose

fától nem látnak

 

nemcsak nem érted

hanem nem érted lohol

ősz intsen elég

 

Rozella•  2014. december 14. 17:38

Klímaváltozás romantikusan



Klímaváltozás  romantikusan


A nyár tüzes szekere gördül át a tájon,

szökkenő vad suhanását rejti zöld, buja sátor,

nyomában lomha őszi szélkerék fordul,

fehér neszű léptek alá puha hó csikordul.

 

Rét illata árad, új lomb friss ágyat vet a szélnek,

villám-mámor koronáz égető nyár-szerelmet,

hűs zápor éleszti az ernyedt, tikkadt földet,

kócos szelek kacagnak, kergetőznek.

 

Diólevélen apró, barna angyalkák repülnek,

 lassan lebegve a vén fa alá gyűlnek,

ködmönkéjükből ott színes leplet szőnek,

alatta kis bogár s a világ elrejtőznek.

 

A didergő föld megpihen, nyugszik tengerárja

  fekete gondját a vén hold színezüstre váltja,

riadt csillagok sebzett eget dúdolnak altatóvá

 éjmadarak nap-almot szórnak szép, fehér feje alá.