kispatak
GondolatokApróságok
Válás
Osztozkodás. A helyzet banális.
Csak egy fontos, ki győz, ő vagy a másik?
ki viszi kiét, nem mindig látszik.
"Miért is adnám?! Tévedésed fatális!"
" S én?? A fél életem adtam, miért is??
legyen hát tiéd az átkozott fatál is!"
inga
régtől leng az inga
ide - oda - át
mutatóján billeg
maga a világ
világunk
parányban villan az egész
a mindenben sejlik a rész
a teljesből egy darabka elvész
az egy örök homályba vész
elenyész s újjászületik az egész
Tíz sor karácsonyra
*
Ha
írni,
*
ha
tudnék
tíz sorban
valami versfélét
megírni
Karácsonyra
első sora a köszönet volna,
második sorában a szeretet szólna,
harmadik sora a remény lenne,
negyedik sorában a múlt üzenne,
ötödik sor a magányról szólna, vígasztalna,
hatodik sora csendesen hozzád hajolna,
hetedik sora mondaná el az imát,
nyolcadik sora áldást kérne rád,
kilencedik sorban a csend szólalna meg,
tizedik sorában kívánnék Boldog Ünnepet!
Ha tudna egy vers írni
tízféle sorban
békét, örömet
*
**
***
Karácsonyra
Nem kell Karácsonyfa :)
Nem kell Karácsonyfa
Nem kell karácsonyfa a szobába,
elég a fenyő illata, az álma,
érzem, boldogtalan volna feldíszítve,
s egy kissé kivágva...,
és bár örömmel adna csillogást,
s jókedvet mutatna,
de vakító, fényes örömébe
örökzölden belehalna.
Maradjon csak a kertben
ott, a szabadban,
társai mellett, ahol kibírta már
a hőséget és a tépő vihart,
fagyos teleket,villámot, zivatart,
adott árnyékot, annyi menedéket
madárnak, mókusnak…,
most egy mosolyért ne adja
életét suhanó fejszének,
kívánhat tán így is:
Boldog, Szép Ünnepet
Neked, Mindenkinek!
csoda bogarak (haikuk)
ez csak egy fülke
egyetlen - vonatjegyem
sincs lesz ami lesz
szép lassan gyűlölj
minden cseppje öröm volt
marad már mindig
nem létezem ám
illúzió vagyok ki
fészen se szemez
csámcsog a jólét
örömtelen ünnepen
éhezik mégis
Antik ágyamat
bebalzsamoznád rommal
ha megengedném
tuti nézik ők
mit gondolok én sose
fától nem látnak
nemcsak nem érted
hanem nem érted lohol
ősz intsen elég
Klímaváltozás romantikusan
Klímaváltozás romantikusan
A nyár tüzes szekere gördül át a tájon,
szökkenő vad suhanását rejti zöld, buja sátor,
nyomában lomha őszi szélkerék fordul,
fehér neszű léptek alá puha hó csikordul.
Rét illata árad, új lomb friss ágyat vet a szélnek,
villám-mámor koronáz égető nyár-szerelmet,
hűs zápor éleszti az ernyedt, tikkadt földet,
kócos szelek kacagnak, kergetőznek.
Diólevélen apró, barna angyalkák repülnek,
lassan lebegve a vén fa alá gyűlnek,
ködmönkéjükből ott színes leplet szőnek,
alatta kis bogár s a világ elrejtőznek.
A didergő föld megpihen, nyugszik tengerárja
fekete gondját a vén hold színezüstre váltja,
riadt csillagok sebzett eget dúdolnak altatóvá
éjmadarak nap-almot szórnak szép, fehér feje alá.