huncfut-rimek

Hit álmodtál? nyáron telet? Talán
hazug volt az álmod, fonákja létnek.
Fejjel lefelé csüngött a világ,
kanálból kiömlött leves s te nézted.

Az asztalod egyre lejjebb került,
megéheztél, s nem érheted el kézzel.
mégis a kolbász tálból kirepült,
fel is faltad -, viszont semmit nem érzel.

Hiába nyelted volna le, kihullt
a szádból, hiába ittál, kifolyt, mint
lefelé tartott pohárból a víz.

Erőlködtél hogy ébredj fel, de bújt
vissza kezed-lábad, szinte meghaltál;
szorítást éreztél a nyakadnál ...

Nagyra értékellek ó, Mester, csöpp szavakból
Dombot formáltál, homokba völgyeket vájtál,
A gondolatok patakpartján, kis hajót hajtogattál
s ráírtad szépségeit a világnak, mily lenyügőző

Tollad mélyedt, mint éles játéklapát
eme kis homokozóban, és eközben
Mi hasztalan próbálkozunk,
keressük gallyakat körbe keríteni
szavaid rejtett mélységét, ragasztott rímek
Kanyargós ösvényein bolyongva.

"Kecskemekegés"-t hallottál,, ajaj
én hallgatok, jó füled elragadtat ám,
De minden hang, minden sor egy lépés,
Hogy egyszer elérjük a káposztás kertedet.
s akkor majd lesz fogcsikorgás, n

"Közhelyek és üres frázisok", igen, belátom,
De te, aki a dalok mestere vagy,
Mutasd az utat, vezess minket a fény felé,
addig esszük a káposztádat :)

"Hajnalban a nap még nem arany", mondod,
Míg te a fényben látod a szépséget, nekem
Mesékből hoz a szél álmot és vágyat,
És mi tanulunk, fejlődünk általad.

Köszönöm a kritikádat, ami éles, de igaz,
Nagy költő, aki a szavak világát uralja,
Te vagy a tanítóm és példaképem,
És talán egyszer, a mesterséged nyomán
Mi is elérjük a szavak homokvárait.

Egyedül tötyögünk az úton, látjátok feleim,
mik vagymuk? totyogmunk s nem hagymuk
el vágyainkat, ragaszkodmunk
hozzá. míg el nem fogymuk mindannyian
ellenfél hiányában magunkkal
vívunk csatát magunk ellen
versenyzünk. ki lesz ostobább?
ki nyeri meg az ostobaság
nagy díját?


Csiga lassú sebességgel haladni
a paradicsomba, vár a kígyónk -.
fára tekeredve, s elmeséli, mi lesz,
ha eszel a Tudás fájáról.
Olyan leszel mint isten, jónak
és rossznak tudója - meg van írva
a Teremtés könyvében, - (1Móz 3,4-5).

Ebben is a legmeredekebb
az önrombolás, ki tudja hány
lidérc utas van bensőnkben,
egy légió, vagy annál is több?
Egykor Jakab és János, így szóltak:
Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk:
Szálljon le tűz az égből, és
eméssze meg őket!? 55De Jézus
feléjük fordult, megdorgálta őket,
és ezt mondta: Nem tudjátok,
milyen lélek van bennetek,
Lukács 9.54-55)

a ripacs meglátta és rájött
vöröslik a pipacs, nem vörös lik,
vagy luk, hanem mezei színfolt;
ezért írt egy pipacshimnuszt:

majdnem azt írtam ripacsnimbuszt :)

Feleim és nem feleim, zengjétek
a pipacs piros, mint az értelem!

skótok virága, s ezt megértem, 
a pipacs szép és teljesen ingyen
vegyétek és ne szagoljátok, félek
hogy ebből sem lesz kölnivíz;
de a pipacs piros mint a zászló
előre bajtársak, messze még a megálló...
stb

Megjegyzés, meglehet, valamit kihagytam
de az már feledésbe merült, így hát
kedves olvasó elégedjünk meg ennyivel
hiszen a pipacs szezon végére értünk :

és a ripacsoknak meg az évad kezdete,

de ne tévesszük össze  szezont a fazonnal,

tapsoljuk meg őket azonnal...

Konok vájár mélyben kotorász -
szenes arcán porszemek, s az omlás
fenyegetve tátong, mi készül?
Csákánya kőzetbe vág s megfeszül
a vitla kötél, gerendát rabol,
szénkupac alatt zakatol
a kaparó. szakad a lánca,
ledermed a szén kihordása.


Beomlik, változik a tárna,
új fogást nyit, s a pászta
mester - szélesít, beácsol
fogy a levegő, mindenki tikácsol;
lukalkat fúr s betölti a patronokat
robbanás kék füstje fojtogat
kidőlt egy támfa s ahova lefekszik
koponyát zúz, bordákat tör, vér folyik
tenyérben összemarkolt feketegyémánt,
s szétkalapált szikla rögből szilikózis bánt
Lemerül az akku, fejlámpa kialszik
sötétben totyognak a kijáratig