huncfut-rimek

homok ez a világ, üveg pohárnak
való, tölts bele amíg van s terem
a szilva, hisz imáinkat profánabb
fohászok, panaszok érlelik meg

sivatag halmoz szilíciumot
lesz itt pohár, ne búsulj, soha szomjan
ne haljunk, víz helyet öntünk rumot
és éljünk mint a paradicsomban.

pohárnokok leszünk, ó, Szilinéne
rumot hagyjuk, piások sem vagyunk,
folyó anyagra csakis mi hatunk

kevés itt már néhány dűne fejleménye
rásüt a nap, üveghegy lesz belőle,
avagy,  fényes  süveghegy jövőre...

Fekete az üröm, de ha fehér,
ugyanolyan gyógyszer; élni segíthet;
hisz a betevőt kínáló ledér -,
ha hízásra fog, valahogy enyhítsed.

Az egyik egynyári, tüze a Nap
ereje, szíverekbe visz sugárzást,
kiöl aprón rongáló bacikat;
a másik abszint, mértékkel jó, ha isszák.

Egykor a konyhában a feketét
tipikus fűszerként belekavarták
a pörköltbe, a levesbe s megszokták.

S ma csak "Vegeta," delikát félék
sokszor ismeretlen kulimászok
másznak belembe, hascsikarások.

magyar állam a megtámadott
a megirigyelt, a leócsárolt
az állam melyről nem szokott
gyűlölet nélkül nyilatkozni a világ;
egy nép melynek nincsenek
igaz barátai, sosem voltak
s vajon lesznek?
Talán a mennyben, vagy ki tudja
ott is a bitorlóké a dobogó,

Borzong a porban egy veréb, mégis
esni fog, jaj sáros lesz szegény madár;
Borzong a kutya is - ha villámlik
ijedten fut, ajtóhoz, besomfordál.

Dörgés ereje rezegteti az
ablak üveget, s szapulja a szomszéd
ház tetejét a zápor, félgrimasz
a kutyus pofán, hol az a karosszék?

Na ezt nem, az, az én helyem, sipirc
asztal alá, várd a morzsát, mi lehull!
Bárcsak mindig esne - nyikkan, s lesuny,

kolbász illat jókora jó szendvics
kényezteti orrát, jaj nehogy megállj
rövid zuhé, jó ez a kóceráj...:)

5Egy asszony, akinek a lányát tisztátalan lélek szállta meg, hallott felőle, odasietett hozzá és a lába elé borult. 26Az asszony görög volt, szírföníciai származású. Kérte, hogy űzze ki a lányából az ördögöt. 27Ezt mondta neki: „Hagyd jóllakni előbb a gyermekeket. Nem való ugyanis elvenni a gyerekektől a kenyeret, és a kiskutyának dobni.” 28De az így felelt: „Igen, Uram, de azért a kiskutyák is esznek az asztal alatt abból, amit a gyerekek elmorzsálnak.” 29Erre így szólt hozzá: „Ezekért a szavakért menj, az ördög elhagyta lányodat.” 30Amikor hazaért, lányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta az ördög.

Hit álmodtál? nyáron telet? Talán
hazug volt az álmod, fonákja létnek.
Fejjel lefelé csüngött a világ,
kanálból kiömlött leves s te nézted.

Az asztalod egyre lejjebb került,
megéheztél, s nem érheted el kézzel.
mégis a kolbász tálból kirepült,
fel is faltad -, viszont semmit nem érzel.

Hiába nyelted volna le, kihullt
a szádból, hiába ittál, kifolyt, mint
lefelé tartott pohárból a víz.

Erőlködtél hogy ébredj fel, de bújt
vissza kezed-lábad, szinte meghaltál;
szorítást éreztél a nyakadnál ...