huncfut-rimek

mint ki fények porában, tömegbűzében
az embert csak festményről ismeri,
távcsövel keresem barátom e földön;
csillagok távlata a hátterem,
s egy bálterem üres kongása emlékeim;

Nem sors elől szökve,épp ellenkezőleg
annak kerekét gurítom, s ha elakad
kátyúból kötélideggel tépem ki egyedül;
Szekérnyom sehol nagy az én szabadságom
mégse irigyeljetek, nem válik hasznotokra.

Mert szebbek vagytok mint én -, sőt jobak;
mint a csillagok ragyogtok de távolból
jaj mi lenne, ha közelebb mennék, Holdak
kráterei merednének rám, avagy a Kánaán?

Megtágította kobakom élmény
közönye, megtartott nyugiba;
hisz nem kell mindent elhinni néném
és bácsikám, kulcslikán lógva.

Nevetni muszáj, mert ha nem, fáj!
Legjobb dolga van, az, ostobának -,
számára legkóserebb kóceráj
semmiből előáll, sose fárad,,,

Nem unja a semmittevést, vidám,
mint majom a fán, ez lehetek én
is, vagy akárki, vagy a komám?
Zabhegyezőknél sima közlegény :)

Hibernálva roppant egyszerűen ,
tudomásul vett pillantás kanócát
begyújtom, és fellobban szemünkben
a megújító szeretet -, szerenád

Kiszámolni nem fogom, mennyi most
a csók honoráriuma, az, ingyen
töled kapható; tölts ki papirost,
örök játszma sorsunk eme filmben

Minden titok egyszer majd kiderül
valamilyen szinten -, nem lehetetlen
kelepce. Hangyányi álmokba gyül;
együtt alvás kényelme hevítetlen.

Kis hangyám, ó boldogság, bolondság;
cipellj csak morzsákat - ugyis elejted;
az ábrándkép elárverezve rég.

Valóság burkát léhán ne rongáld;
kecsegtet a felkelő nap, ma fénytelt.
Minden gyözelem elnapolt veresség.

Előbb árnyékban ,mértem, kábelen
csatolva puffant, mint kihűlt edényen
a fenék, de később jött a fagypont
s elkezdte satirozni a alkonyt--

Íróbrancs aprókat dalolda
daloldó tollbamondóka
a költő is csak mondati szolga
lemozdult az alfadalosba
Ezért nem ír többet a porba.
mert ott verték szegénykét orrba:)

Elaludt lábtól az Óév s amint
el is kezdtük felejteni helyébe
feküdt az Újév, s gögösen kacsint,
- Na, gyerekek, gyerünk a forgószélbe.

Hova??? Kapták fel fejüket a fák,
mi, szél? nyomban hajladozni kezdtek;
alant a bokrok is utánozták
magas társaik , hogy maradnék veszteg?

Nem a bányában lakunk, hol fülel
a mély, s nem füllentnek időjárásról;
csak pár eltévedt bányarém bukdácsol
ide-oda, lámpát oltva merül el.

Na jól nézünk ki ha már ez az év is
heveréssel kezdi, kész katarzis...