huncfut-rimek

Nem félti szemem az éj lánya, olykor
ha szemen-szemelt  álomgyár kábít,
fektet puha mohába, de csábít;
máskor pézsmamályvát boromba, morzsol.

Nézz csak rám, mint csillag ragyogva, folyton;
lekúsznak az árnyak lábad elé
mint hű kutyák, lélek reszket belé;
szépség bájaid muszáj felsorolnom.

Elefántcsont tornyomba csak te jössz,
mert más elől bezárom ezt az ajtót
s csak festem gyönyörű tekinteted,

mindeddig mégse sikerült mert legyőzz
varázsa... alkotnék maradandót,
ám attól félek - kezem beleremeg.

kit apró engedelmek gyöngesége
tüskés rózsák kertjébe szabadít
édes illat rajta mégsem javít
bújhat alkalmak megváltó ölébe

egykor én is ténferegtem e kertben
hol tövis tépte lelkem rongyait
de hoztál sok sebemre karmazsint
s megnyertelek te drága legyőzetlen

én mint elkötelezetlen alany
belélegeztem közelséged ajkát
hogy eltüntesse hiányérzetem

hímezetlen lebenyekkel szaladj
szédíts selyemtestű örült magasság
én rózsálló szerelmem életem

poroltóval se oltható tüzek
lángolnak folyton szívemben irántad
zöld és kék mezők szemnek fülnek
lombsátor szerelmes fiúnak lánynak

nem egyhangú hely nem rideg sziget
bár sok-mindenen mehettünk keresztül
itt annak jó ki őszintén szeret
bár mind ezt tennénk testestül lelkestül

és akkor nem lenne több fájdalom
megszűnne a viszály meg a borzalmak
dalolna a föld szívből - áthatón

nem hamis érzelmű dalokkal annak
aki szívtipró alpári tahó
ugye egyetlenem a lét hintaló

zsinegdarabbal összehozott banzáj
hány kiló cukor a szerelem és
mellé kiskanál vagy nagy... ó tudom már
ez nem egy napos degeszre tömés

zsineg csodás tegnapok kosarán
rángatom lábamhoz kötve s te csókolj
szerelem nélkül keserű a szám
miközben a gyors idő körbelohol

zsineggel átkötött petrezselyem
rágcsálom szép zöld zamatod s e friss dal
néked szól maradok álmaimmal

s egy félkilónyi cukorral hiszen
ha a kávé miköztünk a meghittség
egy zsinegdarabka se méricskélt

a zenét ne féltsd attól ki szerelmes
hisz hangokra serken a lélek is
minden táncba szív dobbanása visz
de nem csinnadrattával kell hogy ölelgess

csak csínján-binján érzéssel a kedvest
hogy elámuljon a szép muzsikán
vezesd át a szívhangok kapuján
és ugrálj örömödben ha belekezd

mily szép, ha lábatok egyszerre dobbant
ám a hévtől el ne szédüljetek
akkor sem ha térdetek összekoccant

forogni kőrbe mint a kerekek
megállni is tudni kell mert csók nélkül
nincs közös öröm s a világ se szépül