huncfut-rimek

Az egyszerű szerelem az igazi
ha bonyolult megtanít csalódni.
ha erőltetett -szíved nem nyitja ki
szívnek a szív nem fog válaszolni.

Pofonegyszerű voltam és tudatlan
mikor meghallottam szíved hangját,
de nem álltam mint csóva az utadban,
hanem kivártam alkalmak napját.

S felsütött a nap, a rózsák is nyíltak,
Elvittem neked a legszebbiket -.
rögtön rájöttél hogy nem vagyok színvak.

Igy nyertek hitelt szavaim -, kincset
érő mosolyoddal be is fogadtál,
összeköt egy láthatatlan pókfonál.

Ölelj hideg, oldalamra
tekerd a jeges ruhád;
keressen kék tüze-langja;

kinyílt a sok  jégvirág  -,
fagyald rám szűzies csókod,
fehér havas haj zuhatagod.

Ledermed a kéz mióta
megöleltél - hát maradj,
mint jégben a hal, áll az óra!
s a boldog szív - vérharang -
virágként csilingel, ébredj
örökkévalóságra szépen.

Ne fázz nyugalom telében;
belőlem alkoss télapót,
belőlem kunyhót az éjben,
belőlem tűz imádót...
hógolyóból narancslevet
hókásából tejbe kekszet.

Nekünk fehér ágyba paplan,
nekünk rideg fény elég.
Elég a hómező lassan,
jéghegyen a menedék-
kifaragtam bejáratát
ajtó zárva ölelj így át,

vibrál az ékezet
a költő fékezett
örömláz érkezett -
eláll a lélegzet
mosolyra éhezett
és íme szépre lelt
szemedbe nézett
mely annyira fénylett.

reszket a falevél
mindig így szerettél?
vesszöcskét fúj a szél
a kis szád jól beszél
himbálom kis kezecskéd
jó hogy megjöttél
hangod viszi a szél
helyette  szemed beszél

őriztem az első csók izét
nem kértél hogy őrizzem
mert minek őrizzen az ember valamit
amelyikben féltés van, az hűségesebb?


beszélgetéseikben hangzottak félszavak
de nem mindig, volt, hogy bevittem kétértelműt
máskor meg bűneimben moccant magyarázat
érezted már zsigereidben -tetteidben
boncolgatták cselekedeteikben is, mindegy
nem csak egyikben, ha nem akartam,
hogy elhiggyem mégis elhittem

ellenségeinken isten mindig segített
élményeikben a mi fájdalmunk örömöt szerzett
hogy tekintem? hát hogyan is tekintsem?
szemeimben a könny az ő mosdóvize
szerintem lavórba gyűjti felmelegítve
reményeimben a megbocsájtás ritka már
önhitten üzemzavarát igazolandó
ösztöneidben ha te más vagy mit érzel?
hatványt az ötödikben vagy mindegyikben?
persze a minden itt lehet könnyen semmisem

maradjunk a negyedikben, az is jó
mert akármit megőriztem - úgy is elvész egyszer
ha majd a lét túloldalát megérintem
de vajon hagyják, hogy megérintsem?
s melyikben lesz a test, melyikben a lélek?
ha mellettem ővét meglegyintem
vagy játszom vele a kökörcsinben :)
képességeimben mennyi a képtelenség
kincseimben mennyi az ellopott?

mekkora a koleszterin szintem?
odaadhatom-e valakinek ingyen ?
tegyük fel a másét nem irigylem
az enyémet rejtem, a hetedikben
van hogy rossz istenben hittem
aki muzsikált az idegeimben
de imádni kellett - mert ez az illem
olyankor nem volt hálóingem
pizsamában voltam mint egy félisten
aki pihenni készül s a sötét  felszisszen

és a piros pezsgett az ereimben
mellyel az ész kerekem megérintem
mi lehet még érzéseimben
avagy szenvedélyes érzelmeikben, ki tudja?
fejem néha félrebiccen
mások szerint félrebillen
mert ugye félrelibbentem, ha ha ha :)

Ki lehet a főisten aki előtt
fölbillen az univerzum, ő tudja!
amikor az ő függönye föllibben
és egy sátán fölszisszen, huhhh
ez a hadisten? ó nem! nem ő az.

mondjuk harmadíziglen mégis ő
sőt hazalibben civilben sem lehet ő
hanem valaki más de nem ellenőriztem
habár benne voltam egy ellipszisben
mint mellékhős a filmjeikben
melyet jó ha meg se tekintem
habár kínálják pediglen

ni - hol ténfereg - bódorog jövőnk
bajos a vágtatás vajon merre tér?
behozni kéne annyi sok előnyt
sántán vágtat vaklova telivér

be igaz hogy egy seggel igazán
csak egy lovat ülhet meg a nyargaló
tudod jól galambom s vársz a tanyán
noha kimerült ám ez a zabfaló

de megsúgom fülébe hogy a csók
mennyire hiánycikk kocogjon inkább
lóhalálában mint a táltosoké

közelegj már új évi kancalónk
tajtékos hátú sörényed is ritkább
rázd nyakadon a csengőket -oké?