huncfut-rimek

Fehér verőfényben gerle galamb
ne szállj ágra, havat szórsz a nyakamba;
szerelem tüze, égő lelkilant -,
az utak jegét végig elolvasztja.

Amott az ég mint egy ablak, ki néz
az égbe fel? sehol egy lélek -, annyi
a földhözragadt -, fáradt, kancsi ész;,
nagy önteltség, félsiker, pillanatnyi.

Havas rónára fekszik a jövő;
fura kételjek szemlélik a rejtélyt
ez itt a nép - mily lebilincselő!

Ó vajon hányból lesz célba lövő?
ők fogják visszafogni a teremtést,
vagy fegyvert eldobva, böjtölő?

Belenéz a szemembe a remény
mintha te szemed lenne drágaságom
ha most ébren volnék nem hiszem én
ne örülnénk mint két galamb az ágon

Csodás a remény szeme -, tisztakék;
amelyben rózsaszín arcod, mosolygós.
de középen ott egy mély szakadék;
rozsdás híd felette nagy veszélyt hordoz.

sok a család fékezni kell hamar
nehogy túl szaporodjunk, mondja Nixon;
azóta szerelem fészke a sifon.

Lesznek robotok, fejükön légcsavar.
Nem lesz már légyott se, vagy ha lesz is,
gombnyomásra tendál a genezis.

Betyárság gondolata hogyha kísért,
ne rám mutass mérleg nyelve, sosem
kötelezz bosszúra sérelemért
merénylet a szitok is, már nem modern!

Vagyok mint sok magyar, nincs elégtétel.
Hebeg a habog furaságival
e sors, mely fájdalmakkal megpecsétel,
banda helyett békés atyafi raj.

Őszödre kéne menni és nevetni
hol a napréme gügye partizán
az igazmondás jogát vezekli.

Zsiványtárs merre van a szélirány?
A kocsmába dínomdánom, na ez, jó!
de jön a pandúr - indul a meló.

a tükör jó, mert benne vagyunk mi mind
soha nem lenne jobb nélkülünk, ám
ha még itt vagyunk nézzük együtt megint
nosza, adjuk hozzá hitünk javát.

A tükör jó, törvényszerűen javul mindig
lehet még kételkedsz, de tégy érte
legalább annyit, mi tőled telik ;
nézz körül, napból kölcsönzött a fénye.

A tükör megelégelte a rosszat
bölcsen vágyik sminktelen arcra s kitisztul ,
az emberek értik, ébrednek sokan -,
lemossák a  maszkot s a kétely elpirul.

huszonegyről sítalpakkal kiugrás;
látod a felvonóba ül szegény,
a hetvenegyet nyögi könnyedén.
ki élet folyósóján heti munkás.

"Jövő hétre is bejöhet ha majd,
beoltja a fenekét bodzadzsemmel;
legyen fekete mint az ázott kender,
mi persze tiloljuk, mint hontalant,"

Be jövök, murisan egy seprűnyéllel,
adok ám nektek szurit, sekkfejek;
akkor aztán feketét láttok éjjel,,

mint a moziban ha a csendes Don
megy szépen New Yorkba, jó Rubel -dáváj!
a dollár konyec, többet nédumájjj!