huncfut-rimek

egyelőre még függöben

 a szrző még gondolkodik rajta :) de zért mondjuk el egy imát!

Testvérem tedd le a pennát, áljj fel és mondd utánam:

"

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
(Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké.) Ámen."

(ezt az imát a Katlikus egyház itézmény stb-től vettem át; természetesen  a netről letöltve)

Borinka horinka, flaskával ittak;
kiszámolt bocskorlépésbe forog
a nép, táncosok homlokán a csillag,
Kivilágosodik a napkorong.

Nem oly messze puskalövés ha durran;
vadászik épp a szakállas mokány;
Fiatal még, de szerelembe - búban;
mind elfogyott a vaddisznó tokány.

Csak a mokány nem eszik, nem iszik;
Na. mért nem eszel, mért nem iszol - frátyé?
Keserű a kenyér, most nem illik.

De holnap, ha fáta jön, lesz parádé.
Popát hozat a násznép, dzsámpárát
s dallal verik fel nyugalom tanyáját.

benéztem holdcsöves pince gödrébe
kehes patkánylakta egyfajtaság
unalmával folyt csapból durvaság
folyt alvadtvér sötétlukak kövére

elővettem a mikrofont, beszélnek
talán e falak szerencsére nem
ne is füllentsenek agyonverem
aki itt hazudni kezd közönségnek

nem ismert protokoll körmömbe rágcsál
a türelem hiszen hidegvölgyi
szokás kérőzni rafkós nyomozásnál

aki bemegy annak ki kell jönni
tudom hogy körülményes épen főleg
ha szerelmes vagyok, versemnek lőttek

Valami szép csapda az unalomnak,
celebráció rímből ostya kalap
cicomának; mellé hízelgő borhang.
Teríteni egy utolsó svédasztalt;
s az asztalra olvasztott bálna uszonyt
a szerelem szeparéba, s egy vén kujont.

De neki már nem kell ígérni örök
hűséget, nem taníttatja magát
szerelmi ábécére; idő hömpölyög
amig karjaiban tartja a lányt.
Okosabb lenne soha be sem fejezni
a csókolózást, minek részletezni?

A végén szólnak - "mindjárt jón a kávé!"
Nem mernek elmenni, várják szüntelen.
Hm, hátunk mögött találka? megállj, hé!
Kilenc óra, ideje lenne kedvesem...
nem érkezik a kávé, mi történt?
a szívét valakinek összetörték!

Amit elkezdtem írni - annak épp
nem ismert a címe, folytatom és ha
kitaláltam - közre adom - miként
lehet, vagy találjátok ki de még ma!

Ez arról szól hogy van egy vers de még
nem írtam meg, mert nem tudom a címét.
Hogyan is írja az ember versét -,
ha a címére se jön rá semmiként?

Pedig én megtettem mindent - bizony!
felőlem az se gond, ha nem lesz ebből
se szonett, úgyis elfoglalt vagyok.

Előfordulhat egy baj, versiszony
parazitája terjed, ám, a netről -,
s az oltás segít - oltakozzatok.