Havas rónára fekszik a jövő

Fehér verőfényben gerle galamb
ne szállj ágra, havat szórsz a nyakamba;
szerelem tüze, égő lelkilant -,
az utak jegét végig elolvasztja.

Amott az ég mint egy ablak, ki néz
az égbe fel? sehol egy lélek -, annyi
a földhözragadt -, fáradt, kancsi ész;,
nagy önteltség, félsiker, pillanatnyi.

Havas rónára fekszik a jövő;
fura kételjek szemlélik a rejtélyt
ez itt a nép - mily lebilincselő!

Ó vajon hányból lesz célba lövő?
ők fogják visszafogni a teremtést,
vagy fegyvert eldobva, böjtölő?